A közvetett vámjogi képviselet az áfa rendszerében, különös tekintettel a megváltozott engedményezési szabályokra – I. rész

A közvetett vámjogi képviselettel kapcsolatos áfa engedményezési szabályok módosítása már jó ideje napirenden volt, tekintettel arra, hogy az uniós szinten is kedvező lehetőségre számos bűnözői csoport specializálódott, nem kis kárt okozva a költségvetésnek. Kétrészes cikksorozatunkban áttekintjük a vámjogi képviselettel kapcsolatos alapszabályokat, az áfa szempontjából tevékenységüket, a tapasztalt visszaéléseket, illetve az erre tekintettel módosított szabályozást.

Közvetett vámjogi képviselet az általános forgalmi adó rendszerében

Az Európai Unión kívülről, azaz harmadik országból behozott termékek esetén, az importvámeljárások során jellemző, hogy különböző vámjogi szolgáltatást nyújtó szakembert vagy társaságot vesznek igénybe az adózók. Különösen az újonnan alakult cégek vagy importálást először végzők esetében okozhat gondot a vámeljárásokban való eligazodás, így például a vámáru-nyilatkozat helyes kitöltése.

Az Uniós Vámkódex értelmében bármely személy kijelölhet vámjogi képviselőt.[1] Az ilyen képviselet lehet közvetlen, amely esetben a vámjogi képviselő egy másik személy nevében és érdekében jár el, vagy közvetett, amely esetben a vámjogi képviselő a saját nevében, de egy másik személy érdekében jár el. Lényeges, hogy a vámjogi képviselőnek főszabály szerint az Unió vámterületén letelepedettnek kell lennie. Ez a követelmény – eltérő rendelkezés hiányában – nem vonatkozik arra az esetre, ha a vámjogi képviselő olyan személyek érdekében jár el, akikre nem vonatkozik az Unió vámterületén való letelepedés követelménye. A tagállamok az uniós joggal összhangban meghatározhatják azokat a feltételeket, amelyek mellett a vámjogi képviselő szolgáltatást nyújthat abban a tagállamban, amelyben letelepedett.

A két képviseleti forma közötti lényeges különbség, hogy míg a közvetlen képviseletnél a képviselő csak a vámkezelés lebonyolítására, azaz a vámkezelési kérelem kitöltésére, benyújtására vállalkozik, addig a közvetett képviselőazt is vállalja, hogy az ügyfele helyett megfizeti a vámot, illetve a vámkezeléshez kapcsolódó egyéb köztartozásokat (például az általános forgalmi adót), melynek összegét rendszerint szolgáltatási díjának számlázása mellett, előre vagy utólag térítteti meg a megbízójával.

Nézzük át röviden, hogy mit is jelent a képviselet a gyakorlatban az importvámkezelések során! Az EU egységes, harmonizált vámszabályokkal rendelkezik, a gazdálkodók harmadik országból behozott termékeik importvámeljárását bármelyik tagállam vámhatósága előtt kezdeményezhetik. Az importeljárás során vámterhet kell fizetni, amely alapvetően vámból – amely az Unió minden tagállamában azonos mértékű – és importáfából áll, amely eltérő mértékű lehet az egyes tagállamokban.

Termék importja esetében az adót főszabály szerint az importáló fizeti. Importáló az a személy vagy szervezet, amely a vámjogi rendelkezések értelmében adósként behozatalivám-tartozás megfizetésére kötelezett, vagy kötelezett lenne abban az esetben, ha a termék importja vámköteles lenne. Ha a termék importja során a vámeljárásban az importáló helyett annak közvetett vámjogi képviselője jár el, az adót a közvetett vámjogi képviselő fizeti.[2] Közvetlen képviselet esetében a képviselő a megbízó nevében jár el, így a kötelezett továbbra is a megbízó importáló marad.

Termék importja esetében az adót főszabály szerint a vámhatóság állapítja meg az adófizetésre kötelezett részére (úgynevezett kivetéses adózás). A vámhatóság a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátása során – a Vám tv.-ben[3] meghatározott eltéréssel – határozattal állapítja meg az adót.[4]

Abban az esetben, ha az importáló vagy a közvetett vámjogi képviselő rendelkezik úgynevezett importáfa-önadózói engedéllyel, az adót önadózással állapítja meg a termékimportra is – a közvetett vámjogi képviselő akkor is, amikor az importáló megbízása alapján jár el, függetlenül attól, hogy az importáló maga importáfa-önadózói engedélyes-e, vagy sem –, azaz lényegében a saját engedélyét kiterjeszti a megbízásos importálásra is.[5] Ekkor a vámhatóság az áfát tájékoztató adatként tünteti fel a határozaton vagy más vámjogi dokumentumon (értesítés).

Emellett a közvetett vámjogi képviselővel eljáró importálók esetében uniós szinten is rendkívül kedvező konstrukció a termékimport után fizetendő adóra vonatkozó levonási jog képviselőre engedményezésének lehetősége, ami jelentősen megkönnyíti az importálások lebonyolítását, illetve a szereplők pénzügyi helyzetét – az importáfa lényegében csupán bevallási tételként jelenik meg a képviselőnél, pénzügyi rendezést egyik félnél sem igényel.[6]

Az adólevonási jog főszabály szerint az importáló adóalanyt illeti meg abban a mértékben, amilyen mértékben – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja. Ekkor jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet a termék importjához kapcsolódóan kivetéses adózás esetén maga vagy közvetett vámjogi képviselője megfizetett, illetve önadózás esetén maga vagy közvetett vámjogi képviselője fizetendő adóként megállapított.[7]

Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon az áru átengedéséről szóló, vámhatóság általi értesítés, ha jogszabály alapján az értesítési kötelezettség fennáll, valamint kivetéses adómegállapítás esetében a nevére szóló, a termék szabad forgalomba bocsátása során az adófizetési kötelezettséget megállapító határozat: Ezenkívül még rendelkeznie kell a nevére szóló, az adó megfizetését igazoló okirattal, vagy ha az adót a közvetett vámjogi képviselője fizette meg, a közvetett vámjogi képviselőnek az adóalany nevére szóló nyilatkozatával az adó megfizetéséről, illetve önadózás esetében mindazon okiratokkal, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek, vagy ha a fizetendő adót a közvetett vámjogi képviselője állapította meg, a közvetett vámjogi képviselőnek az adóalany nevére szóló nyilatkozatával az adó fizetendő adóként történt megállapításáról és bevallásáról.[8]

Fontos, hogy ha az adólevonási jogot a közvetett vámjogi képviselő gyakorolja, az importálónak a termék importjához kapcsolódó adólevonási joga elenyészik.[9] Azt is meg kell jegyezni, hogy az előzőekre tekintettel, a költségvetési érdekek védelme érdekében a jogosulatlanul levont előzetesen felszámított adó megfizetéséért az importálóval együtt annak közvetett vámjogi képviselője egyetemlegesen felelős.[10]

A közvetett vámjogi képviselő tehát szolgáltatást nyújt a megbízó javára, és ennek megfelelően az elvégzett szolgáltatásról számlát kell kiállítania.

A szolgáltatási számlában a teljesítés a megbízó és a képviselő közötti szerződés szerint alakul, általában a vámeljárás befejezésének napja lehet a teljesítés napja, ha viszont határozott időre szóló elszámolásban állapodik meg a megbízóval, vagy folyamatos a szerződés, időszakonkénti teljesítéssel, az Áfa tv. 58. §-a szerint kell megállapítani a teljesítés napját.

Tehát a teljesítés napja a megbízóval történő megállapodástól, annak tartalmától függ. Fontos, hogy a közvetett vámjogi képviselő szolgáltatási díja főszabály szerint be kell, hogy épüljön a termékimport adóalapjába, így a kétszeres áfafizetés elkerülése érdekében a szolgáltatás adómentesnek minősül.[11]

A vámjog és az általános forgalmi adóra vonatkozó jogszabályok nem írnak elő külön nyilvántartást erre az esetre. Mindazonáltal fontosnak tartjuk, hogy a közvetett vámjogi képviselő az egyébként is vezetett számviteli nyilvántartásában elkülönítve tartsa nyilván a képviselőként keletkezett vámtartozás- és adófizetési kötelezettségét és azok teljesítését a saját tevékenységéhez kapcsolódóaktól. Kiemelten fontos ez – többek között – az áfabevallás (és -levonás) analitikája esetében.

Az előzőekből is látható, hogy a magyar szabályozás törekedett arra, hogy a 27%-os importáfa ellenére olyan jogi környezetet alakítson ki, amely kedvező lehet minden uniós tagállami gazdálkodónak – de főleg a Magyarországon letelepedett gazdálkodóknak – azzal, hogy évekkel korábban bevezette az importáfa önadózói módon történő kezelésének lehetőségét, illetve az engedményezés intézményét. Ez a konstrukció lehetővé teszi, hogy a vámkezelés során ne kelljen megfizetni a 27%-os importáfát, valamint a vámkezelés a normál eljárásoknál rugalmasabban, gyorsabban történjen.

Az AEO-engedély

Az „engedélyezett gazdálkodó” olyan gazdasági szereplő, esetünkben olyan vámjogi képviselő, amelyet a vámhatóság hivatalosan megbízhatónak minősített az Európai Közösségen belül – az engedély típusától függően – vámmal, logisztikával, humánerőforrással, pénzüggyel, biztonsággal, információs technológiával, anyagkezeléssel, gyártással és értékesítéssel kapcsolatos gazdasági műveletekre nézve a vámeljárások során.

Az AEO- (Authorised Economic Operator = engedélyezett gazdálkodó) programot a Közösségi Vámkódex hozta létre (az Európai Parlament és a Tanács 648/2005/EK rendelete), ugyanakkor a 2016. május 1-jétől alkalmazandó, az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU Parlamenti és Tanácsi Rendelet („Uniós Vámkódex”) is – kisebb változtatásokkal – fenntartotta. A program célja, hogy egyensúlyt teremtsen a növekvő biztonsági elvárások és a megbízható kereskedők számára nyújtott vámkönnyítések között.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak (a továbbiakban: NAV) a kérelmező székhelye alapján meghatározott, egyes különös illetékességgel bíró megyei (fővárosi) adó- és vámigazgatóságai rendelkeznek hatáskörrel az AEO-engedély kiadására.

AEO-ügyekben a következő NAV-igazgatóságok járnak el az EU Ügyfél Portálon benyújtott kérelem alapján:

• Baranya Megyei Adó- és Vámigazgatóság, ha a gazdálkodó székhelye vagy lakóhelye Baranya megye, Somogy megye, Tolna megye területén van;
• Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Adó- és Vámigazgatóság, ha a gazdálkodó székhelye vagy lakóhelye Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Heves megye, Nógrád megye területén van;
• Csongrád-Csanád Megyei Adó- és Vámigazgatóság, ha a gazdálkodó székhelye vagy lakóhelye Bács-Kiskun megye, Békés megye, Csongrád-Csanád megye területén van;
• Észak-budapesti Adó- és Vámigazgatóság, ha a gazdálkodó nem kiemelt adózó, és székhelye vagy lakóhelye Budapest vagy Pest megye területén van;
• Fejér Megyei Adó- és Vámigazgatóság, ha a gazdálkodó székhelye vagy lakóhelye Fejér megye, Komárom-Esztergom megye, Veszprém megye területén van;
• Hajdú-Bihar Megyei Adó- és Vámigazgatóság, ha a gazdálkodó székhelye vagy lakóhelye Hajdú-Bihar megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén van;
• Győr-Moson-Sopron Megyei Adó- és Vámigazgatóság, ha a gazdálkodó székhelye vagy lakóhelye Győr-Moson-Sopron megye, Vas megye vagy Zala megye területén van;
• Kiemelt Adó- és Vámigazgatóság, ha a gazdálkodó kiemelt adózó, és a székhelye vagy lakóhelye Budapest vagy Pest megye területén van.

Az engedélyezési folyamat legfeljebb 120 nap, ami indokolt esetben meghosszabbítható. Az engedély birtokosának az AEO-kritériumoknak való megfelelést folyamatosan fenn kell tartania, amit az illetékes adó- és vámigazgatóság állandóan felügyel. Az engedélynek nincs lejárati ideje, felfüggesztésig vagy visszavonásig érvényes.

A vámügynök a nemzetközi ellátási lánc fontos tagjaként a Vámkódex 18. cikke szerinti vámjogi képviselőként eljárva vámalakiságokat végez. Olyan személyeket képvisel, akik vámmal kapcsolatos üzleti tevékenységet folytatnak importőrként.

Az AEO-engedélyes adózó ezeket az importőröket közvetett módon, a saját nevében eljárva képviseli (mint közvetett vámjogi képviselő) a vámeljárások során. A társaság feladata többek között a vámjogszabályokkal összhangban alkalmazni az áruk vámeljárás alá vonásával kapcsolatos rendelkezéseket, továbbá felelős a vámáru-nyilatkozat adatainak helyességért, teljességéért, az egyéb benyújtandó okmányok hitelességéért, pontosságáért, érvényességéért és időben történő benyújtásáért, az áruk vámeljárás alá vonásával, engedélyezett műveletek lefolytatásával kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséért, ahogyan azt a Vámkódex 15. cikke meghatározza.

Mindezeket az AEO-eljárások során figyelembe veendő TAXUD/B2/047/2011 számú Engedélyezett gazdálkodók iránymutatása is összefoglalja. A felsorolt kötelezettségek a társaságra, mint vámjogi képviselőre és mint AEO-engedélyesre egyaránt vonatkoznak.

Ebből kifolyólag a társaság nemcsak vámjogi képviselőként, hanem AEO-engedélyesként is tud arról, ha az általa képviselt importőrök szállítmányával kapcsolatban szabálytalanságot tár fel a vámhatóság.

Amennyiben a társaság mint AEO vámjogi képviselő olyan gazdálkodókat képvisel, és jár el a saját nevében, illetve az ő érdekükben a vámeljárások során, akiknél súlyos, kiemelt kockázattal bíró szabálytalanságokat tárnak fel a vámhatósági vizsgálatok, úgy nem teljesül az AEO megbízhatósága, így többek között az, hogy az AEO-státusát a nemzetközi ellátási lánc biztonságának szavatolására használja-e, és teljesíti-e az ide kapcsolódó AEO-kritériumokat, azok közül is kiemelten az alábbi kritériumot: „Olyan igazgatási szervezettel rendelkezik, amely megfelel a vállalkozás típusának és méretének és alkalmas az áruforgalom kezelésére, valamint olyan belső ellenőrzéssel rendelkezik, amely képes a hibák megelőzésére, felderítésére és kijavítására, valamint a jogellenes vagy szabálytalan ügyletek megelőzésére és felderítésére.”

Ha a társaság nem tud megfelelni azoknak a jogos vámhatósági elvárásoknak, hogy AEO-engedélyesként ne csak a vámügyi egyszerűsítések által nyújtott előnyöket élvezze, hanem az AEO-engedélyből eredő kötelezettségeit is maradéktalanul és határidőben teljesítse, a vámjogi képviselő AEO-engedélye felfüggeszthető, illetve visszavonható. Ez akkor történhet meg, ha a társaság nem tudja maradéktalanul és kielégítő módon bizonyítani, hogy szabálykövető és megbízható. Ha nem igazolt, hogy belső ellenőrzési rendszere képes hatékonyan kezelni az azonosított kockázatokat vagy a helyzet esetleges változásait, ha igazgatási szervezete és belső ellenőrzési rendszerének minősége alacsony szintű, nem képes a hibák, a jogellenes vagy szabálytalan ügyletek feltárására, megelőzésére, úgy az engedélye veszélybe kerülhet. A belső ellenőrzési rendszer megfelelőségének hiányát támaszthatja alá az is, ha a társaság által végzett vámeljárások kapcsán a vámjogszabályokban foglalt kötelezettségek megsértése miatt több esetben is bírságot szab ki a vámhatóság.

Nyilatkozat és revízió – ellenőrzési kapcsolat a vámjogi képviselőkkel

Jól látható, hogy az AEO-engedély és a visszavonására okot adó körülmények elsősorban vámjellegűek és a vámszervek feladatkörébe tartoznak. Ugyanakkor a fentebb hivatkozott „jogellenes vagy szabálytalan ügyletek” megelőzésének és felderítésének a kívánalma az adójogi jogsértésekre is vonatkozik, amiről az AEO-engedélyes gazdálkodók sokszor „megfeledkeznek”. Ügyfeleik körében nagy arányt képviselnek ugyanis azok az importőrök, akiket az adóhatóság nem talál meg, és akik nagy összegű adóhátralékkal szűnnek meg.

A vámjogi képviselőkkel a klasszikus utólagos ellenőrzési szakterület elsősorban az importőrök ellenőrzéséhez kapcsolódó jogkövetési vizsgálatok elrendelése után találkozik, és egy adott gazdálkodóval összefüggő gazdasági eseményre és az annak kapcsán felmerülő és rendelkezésre álló bizonylatokra kíváncsi. A fentieken túl az ellenőrzés egy részletes kérdéssort szokott küldeni a képviselőnek. Ez a kérdéssor elsősorban az AEO-kötelezettségek betartására vonatkozik, és az engedélyeket kiadó igazgatóságok tájékoztatására szolgál, akik engedély-felülvizsgáló és ellenőrző tevékenységük során hasznosítják a kapott nyilatkozatokat. Amennyiben egy vámjogi képviselő nem együttműködő, iratokat nem csatol, nyilatkozatot nem tesz az ellenőrzés részére, úgy az AEO-engedély kapcsán illetékes igazgatóság erről haladéktalanul tájékoztatást kap és az engedély felfülvizsgálatra kerül.

Természetesen a vámjogi képviselők mint gazdálkodók önálló ellenőrzést is kaphatnak, ebben az esetben a saját tevékenységük és a saját adózási gyakorlatuk kerül célkeresztbe. Ez összefüggésben van a partnereik tevékenységével is, hiszen az adólevonási jog engedményezése kulcskérdés az áfafizetési kötelezettségek megfelelő teljesítéséhez.

Előfordul, hogy mind a vámjogi képviselő, mind a szerződéses partnere külön-külön is szankcionálásra kerül, amennyiben megsértik a készpénzfizetési korláttal összefüggő rendelkezéseket, tehát 1,5 millió forint feletti készpénzfizetést teljesítenek, illetve fogadnak el egy hónapon belül egy szerződésre vonatkozóan. A távol-keleti kereskedők és partnereik esetén szokott leginkább előfordulni ilyen mulasztás, hiszen körükben a készpénzes ügyletek tradicionálisan elsőbbséget élveznek minden egyéb lehetőséggel szemben.

Meghatározó jelentőségű az a vizsgálat, amely egy közvetett vámjogi képviselői tevékenységet végző egyéni vállalkozónál történt meg valamennyi adónemet érintően. Ennek az ellenőrzésnek az eredményeit ezért érdemes részletesebben is megismerni. A vizsgált adózó az ellenőrzés alá vont időszakban, az átadott iratok alapján vámügyintézőként állt kapcsolatban egy olyan társasággal, és végzett részére összesen 122 alkalommal vámkezelést, amely cég terhére korábban ugyanazon időszakra vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben megállapítás történt. A társigazgatóság a társaság működésével, gazdasági tevékenységével kapcsolatosan az adózó vonatkozásában feltárta, hogy a kft. és annak törvényes képviselője nem állt gazdasági kapcsolatban az egyéni vállalkozóval, tőle vámügyintézői szolgáltatást nem vett igénybe. A hivatkozott adóellenőrzés során maga az adózó is azt nyilatkozta, hogy a társaság nevében egy olyan magánszeméllyel állt kapcsolatban, aki nem köthető sem a társasághoz, sem annak ügyvezetőjéhez. A társigazgatóság a feltárt bizonyítékok alapján megállapította, hogy a vámügynöki szolgáltatások megvalósultak, de ténylegesen nem a számlán szereplő felek között, a törvényes képviselőként bejegyzett magánszemély csupán papíron volt a társaság képviselője, jogszerű gazdasági tevékenységet nem végzett. Ezen, első fokon jogerőssé vált határozatban foglaltakat is felhasználva tette meg megállapítását az egyéni vállalkozónál adóellenőrzést végző revízió. A vizsgált adózó a bemutatott megbízási szerződés alapján adómentességben nem részesülő importforgalomhoz kapcsolódó vámeljárásokban a megbízó által importált nem közösségi áru szabad forgalom számára történő vámkezelése során, 4000-es eljáráskódot alkalmazva közvetett vámjogi képviselőként, saját nevében, de a megbízott érdekében járt el a magyar vámhatóság előtt. Az adóhatóság részére átadott bizonylatok alapján a társaság az import utáni áfa levonási jogát „Nyilatkozat adólevonási jog engedményezéséről” megnevezésű iratok alapján a közvetett vámjogi képviselőre engedményezte. Az engedményezési okiratokat vámhatározatonként állították ki, a megállapított áfa összegét az egyéni vállalkozó az érintett időszaki áfabevallásaiban fizetendő és levonható adóként is szerepeltette. Az importáru megléte a vámhatározatokra tekintettel nem volt vitatható, ugyanakkor – figyelemmel a társigazgatóságon tett, az adózó és a társaság gazdasági kapcsolatát érintő tényekre is – megállapítást nyert, hogy az egyéni vállalkozó által bemutatott, áfalevonási jog engedményezéséről szóló nyilatkozatok hiteltelenek, adólevonásra nem alkalmas bizonylatok. Az elsőfokú adóhatóság a szóban forgó ügyletek tisztázása érdekében széles körű bizonyítási eljárást végzett, nyilatkozatokat vett fel, tekintettel a NAV Fellebbviteli Igazgatósága által két alkalommal új eljárásra, majd tényállás kiegészítésére irányuló eljárásra utasító határozatokban elvégzendőként előírt ellenőrzési cselekményekre is. A fent leírtak alapján az elsőfokon eljáró adóhatóság az ügyletek tekintetében végül arra a megállapításra jutott, hogy az importáruk felett, az azok vámkezelését végző adózón kívül más személy rendelkezési jogot nem gyakorolt. Az ugyanis a rendelkezésre álló nyilatkozatok és egyéb feltárt körülmények ismeretében tényként volt rögzíthető, hogy az importőr társaság valójában ismeretlen személy irányítása alatt állt, a társaság cégnyilvántartásba bejegyzett ügyvezetője nem volt annak valódi irányítója, az adózóval kötött megbízási szerződést és az adólevonási jog engedményezéséről kiállított nyilatkozatokat nem a bejegyzett ügyvezető, hanem ismeretlen személy írta alá, így mindezek alapján a revízió azt a következtetést vonta le, hogy az adózó nem rendelkezett a közvetett vámjogi képviseletre vonatkozó érvényes megbízással. Érvényes közvetett vámjogi képviseleti megbízás hiányában az adózót úgy kell tekinteni, mint aki a saját nevében és saját érdekében tett vámáru-nyilatkozatot. Tekintettel arra, hogy az import után fizetendő általános forgalmi adó összegét az egyéni vállalkozó a bevallásaiban fizetendő adóként szerepeltette, az import után fizetendő áfa összegét érintően a revízió megállapítást nem tett. Ugyanakkor, mivel az adózó a vámkezeléssel érintett importárut adóköteles tevékenysége érdekében nem használta, nyilatkozata és nyilvántartásai szerint bevétele az áru értékesítéséből nem származott, bevétele kizárólag a közvetett vámjogi képviseleti tevékenységéből mint szolgáltatásnyújtásból keletkezett, ezért az adózó az import után áfa levonására nem volt jogosult. Az egyéni vállalkozó áfalevonási jogának elvitatása következtében a revízió jelentős, több száz millió forint összegű megállapítást tett az adózó terhére általános forgalmi adó adónemben, amely megállapítást realizáló határozat tekintetében a NAV Fellebbviteli Igazgatósága annak helybenhagyásáról döntött.

A vámjogi képviselők szerződéses partnereivel kapcsolatos anomáliák

Az elsősorban (de nem kizárólagosan) a Távol-Keletről származó termékek behozatala és a behozott áruk sorsának a nyomon követése gyakran jár együtt adóelkerülő magatartások feltárásával, ahogy az az előző ügy ismertetéséből is kiderült.

A jogsértésekben közös, hogy az importőr gyakran nem valós szereplő, rajta csupán „átfolyik” az áru, ami aztán az adóhatóság előtt titkolt szereplőkhöz, a tényleges belföldi értékesítőkhöz kerül.

A behozott áruk bizonylat nélküli belföldi értékesítése nyomán általában bevételeltitkolást tárnak fel, de az is előfordul, hogy igazolatlan eredetű áruk forgalmazását állapítja meg az ellenőrzési szakterület, hiszen az importőrök és a forgalmazó között általában nincsen hivatalos kapcsolat. Szintén gyakori, hogy a kereskedők bizonylatolják az értékesítéseiket, ám fizetendő adójuk csökkentése érdekében fiktív számlákat fogadnak be.

Az importőr esetén a behozott áruk nyomát sok esetben úgy próbálják meg „eltüntetni”, hogy adómentes közösségi értékesítéseket jelentenek a bevallásaikban, úgy tesznek, mintha az importált áruk elhagyták volna Magyarország területét, amit igyekeznek bizonylatokkal alátámasztani. E körben érdemes kitérni arra, hogy az esetek többségében az áru nem hagyja el valójában Magyarországot, és a vonatkozó bizonylatok hiánya miatt, vagy a beadott okiratokon található ellentmondások és egyéb feltárt tények, körülmények alapján tagadható meg az ügylet adómentessége. Van azonban olyan eset is, amikor az áruk igazoltan elhagyják az országot, de a bizonylatokon szereplő vevő nem a valós címzett. Erre vonatkozóan nemzetközi információcsere szolgáltathat bizonyítékot, hiszen a bizonylatokon feltüntetett vevő tagállama szerinti adóhatóság vizsgálatot végez az említett társaságnál, majd tapasztalatait hivatalos válasz formájában közli a magyar adóhatósággal, amely felhasználható a magyar ellenőrzés során. Ebben az esetben is lehetőség van az adómentesség megtagadására és az adókijátszási szándék feltárására.

Ha figyelembe vesszük, hogy a csalárd ügyletekben több résztvevő tevékenységét kell összehangolni, akkor bizonyossá válik, hogy csupán szervezett módon hajtható végre az importtevékenységet kísérő, államháztartást megkárosító magatartás.

Az ellenőrzési tapasztalatok azt mutatják, hogy a fuvarozók és az importőrök mögött álló személyek, az általuk használt szállítóeszközök, az áruk fajtája, az áruk tárolására szolgáló címek, sokszor a cégalapításban részt vevő ügyvédek, az ellenőrzések során felbukkanó könyvelők, a fiktív közösségi vevők között rengeteg az átfedés. Maguk az importáló cégek gyakran cserélődnek, hiszen az adóellenőrök már az első vámkezeléseknél megjelennek, így nincs lehetőség a hosszú és „büntetlen” működésre. Az importáló vállalkozások így hamar fantomizálódnak, és utánuk sokszor akár milliárdos összegű megállapítások maradnak.

Többek között éppen ez a gyakori cserélődés, továbbá a rengeteg átfedés az, aminek fel kellene tűnnie egy AEO-engedélyes vámjogi képviselőnek, hiszen a folyamatok egy része a képviselők „szeme előtt” zajlik, arra rálátásuk van, vagy legalábbis lehetne.

Amikor egy és ugyanazon kapcsolattartó ugyanazon típusú árukat ugyanattól a gyártótól vagy kereskedőtől beszerezve rövid időn belül a sokadik importőr nevében ad le megrendelést a vámjogi képviseletre, már önmagában ez is árulkodó kellene, hogy legyen. Sokáig erre vonatkozóan az AEO-engedélyes adózók felelőssége nem merült fel, de az utóbbi években az adóhatóság fokozott figyelmet fordított ezekre a gazdálkodókra és az importőrök ellenőrzései kapcsán egyre gyakrabban és egyre részletesebb kérdéssorokat küldött a vámjogi képviselők számára, amelyekben lényegi elemként jelent meg a velük szerződött adózók jogellenes működése. Ennek ellenére a vámjogi képviselők érdemben nem változtattak a szerződéses kapcsolataikon, a partnerek kiválasztására nem helyeztek nagyobb hangsúlyt, holott Magyarországon elsőként ők találkoztak a csalárd szándékú importőrökkel, lényegben már a tevékenységük megkezdése előtt.

Az ellenőrzés lehetőségei és határai (az AEO-engedély visszavonására irányuló javaslat)

A közvetett vámjogi képviselővel szemben tehát az ellenőrzés egyrészt a saját ügyében is felléphet, amikor a képviselő adózási tevékenységét aggályosnak találja. Amikor azonban a társaság gazdasági tevékenysége kapcsán merül fel az adókijátszásban történő részvétel lehetősége, már korlátozottabbak a lehetőségek. A revízió elsősorban a tevékenység korlátozásában lehet hatékony azáltal, hogy az érintett gazdálkodó AEO-engedélyének a felfüggesztését vagy visszavonását kezdeményezi.

Az AEO-engedély visszavonására már nem csupán a vámjogi szabálysértések szolgálhatnak indokul, az újabb „hibrid” felfüggesztési, illetve visszavonási kérelmekben ugyanis hangsúlyosan megjelennek a visszavonást megalapozó tényezők között az AEO-engedélyesek partnerei kapcsán feltárt anomáliák, adójogi jogsértések, kapcsolati és egyéb összefüggések, az importőrök cserélődése és megszűnésének körülményei, a partnerek kapcsán tett adóhatósági megállapítások, egyszóval a nem közvetlenül az AEO-engedélyeseknél végzett ellenőrzések tapasztalatai. Amennyiben a jogsértések visszatérően, sorozatosan ismétlődnek, továbbá egyszerre több elemi és alapvető AEO-kritérium teljesülése sérül, úgy az AEO-engedély érvényben tartása a vámfelügyelet, a vámellenőrzés, a fekete kereskedelem gazdagodása és a fiskális érdekek tekintetében kiemelkedően magas kockázatot képvisel. Ha e tény egyértelmű bizonyítékokkal, tisztázott tényállás mellett alátámasztható, indokolható lehet az AEO-engedély akár felfüggesztés mellőzésével történő visszavonása is.

A NAV az AEO-engedélyes közvetett vámjogi képviselők fokozott felelősségének az irányába elmozdulva, ezeket az elveket szem előtt tartva kezdeményezte azokat a közvetett vámjogi képviselet ellátásához kapcsolódó szigorításokat, amelyeket cikkünk következő részében ismertetünk. A szabályozások célja a csalárd adózók kizárása mind az importálási, mind a vámkezelési tevékenységből.

---

[1] Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete az Uniós Vámkódex létrehozásáról, 18 cikk

[2] Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 145. §

[3] 2017. évi CLII. törvény az uniós vámjog végrehajtásáról (a továbbiakban: Vám tv.)

[4] Áfa tv. 155. §

[5] Áfa tv. 156. és 157. §

[6] Áfa tv. 129. §

[7] Áfa tv. 120. §

[8] Áfa tv. 127. §

[9] Áfa tv. 129. § (3) bekezdése

[10] Áfa tv. 145. § (3) bekezdése

[11] Áfa tv. 75. § (1) bekezdés b) pontja, Áfa tv. 93. § (2) bekezdése