🔒 Fejlesztési tartalék a társasági adóban – szabályok és ellenőrzési tapasztalatok

A társaságok jövőbeni beruházásaik megvalósításához lekötött tartalékot (fejlesztési tartalékot) képezhetnek, melyhez a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) rendszerében adózás előtti eredményt csökkentő tétel kapcsolódik. A társaságiadó-bevallások tapasztalatai alapján[1] megállapítható, hogy a vállalkozások jelentős összeget tüntetnek fel bevallásaikban fejlesztési tartalékhoz kapcsolódó adóalap-csökkentő tételként. A fejlesztési tartalék tehát az adózók körében a leggyakrabban alkalmazott adóalap-kedvezmények közé tartozik, ezért az alábbiakban szeretnénk bemutatni az annak képzésére és felhasználására vonatkozó legfontosabb szabályokat. Cikkünk második felében pedig a fejlesztési tartalékkal kapcsolatos ellenőrzések tapasztalatait foglaljuk össze.

A fejlesztési tartalék egy későbbi beruházás céljára – az adózó döntése szerint – számvitelileg elkülönített összeg, melyhez kapcsolódóan az adóalap-csökkentő tétel már a képzés adóévében érvényesíthető. A lekötött összeg a képzést követő négy adóéven (úgynevezett „figyelési időszakon”) belül oldható fel szankciómentesen a Tao. tv.-ben rögzített feltételeknek megfelelő beruházásra. A fejlesztési tartalék képzésére vonatkozó rendelkezések a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés f) pontjában találhatók, míg a felhasználásának feltételeit és a hozzá kapcsolódó szankciókat a 7. § (15) bekezdése tartalmazza.