A nyugdíjas foglalkoztatás közterhei, kötelezettségei

Az ügyfélszolgálaton személyes szakmai tájékoztatási munkánk során gyakran tapasztaljuk, hogy a munkáltatók, kifizetők előnyben részesítik a nyugdíjasok foglalkoztatását, mintegy számukra „kedvezőbb kötelezettségi” formaként. Ugyanakkor hazánkban igen sok embert érint a nyugellátás megállapítását követő továbbfoglalkoztatás a megélhetési viszonyokra tekintettel. A nyugellátásban részesülők foglalkoztatásának elbírálása, a kötelezettségek megállapítása gyakran nehézséget jelent, elsősorban a 2000-es évek elejétől folyamatos jogszabályi változásokat figyelembe véve.

Társadalombiztosítási kötelezettségek

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban Tbj.) alapelvei között a járulékfizetés szempontjából két lényeges elv került megfogalmazásra:

• a társadalombiztosításban való részvétel kötelező a törvényben szabályozott személyi körre,

• a biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg, a törvény erejénél fogva jön létre.

A Tbj. 9. §-ának fontos rendező elve, hogy az egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban álló személy biztosításának fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni.

A törvény 5. §-a szabályozza a biztosítottak körét, amely nem nevesíti a nyugellátásban részesülőket. Ez azt jelenti, hogy a nyugellátásban részesülő magánszemély nem biztosított a Tbj. alkalmazásában, azonban egészségügyi szolgáltatásra jogosult.

A Tbj. 20. § (1) bekezdése szerint a foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem után havonta 27 százalék mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet.

A járulékfizetéshez két alapfeltételnek kell egyszerre megvalósulnia, a biztosítotti jogviszony létrejöttével járulékalapot képező jövedelem kerüljön kifizetésre.

A Tbj. 5. §-a szabályozza a biztosítottak körét, a részvételi kötelezettséget. A nyugdíjas foglalkoztatásokat is érinthető jogviszonyok a biztosítottak köréből:

a) a munkaviszonyban álló, tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik,

b) a szövetkezet tagja – ide nem értve az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagját -, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik,

g) a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási, szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) személyesen munkát végző személy, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.

Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek kell tekinteni azt is, aki: alapítvány, társadalmi szervezet, stb. választott tisztségviselője, önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője), társadalmi megbízatású polgármester, amennyiben járulékalapot képező jövedelme a fenti g.) pontban meghatározott összeget eléri.

Nem vállalkozóként folytatott tevékenységek

• munkaviszonyban vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban kerülhet sor, a biztosítotti jogviszony (így a járulékfizetés is) fennáll minden esetben, munkaidőtől és a foglalkoztatott sajátjogú nyugellátásától függetlenül.

• munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében is végezhet munkát a nyugdíjas, de biztosított – így járulékfizetési kötelezettség – csak a g.) pontban elért jövedelem határ elérése esetén áll fenn. Amennyiben a jövedelem nem éri el a törvényben meghatározott összeget, nem áll fenn biztosítási kötelezettség, nincs járulékfizetés. Ebben az esetben az adóköteles jövedelem után százalékos  – általános mértékű 27 százalékos – egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség keletkezik.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak minősül a segítő családtagi jogviszony is. A Tbj. alkalmazásában segítő családtagnak minősül az egyéni vállalkozónak, az egyéni cég és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság tagjának közeli hozzátartozója, aki a vállalkozásban személyesen és díjazás ellenében – nem munkaviszony keretében – munkát végez, kivéve  a saját jogú nyugdíjast és az özvegyi nyugdíjban részesülő olyan személyt, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. Említett nyugdíjas segítő családtagként foglalkoztatható, azonban rá vonatkozóan biztosítási és járulékfizetési kötelezettség nem állapítható meg (a biztosítás ezen a jogcímen nem áll fenn), ezért biztosítotti bejelentési kötelezettség nem keletkezik vele kapcsolatban.

A járulék megállapításának másik feltétele a járulékalapot képező jövedelem kifizetése a biztosítotti jogviszony keretében.

A „Járulékalapot képező jövedelmet” a Tbj. 4. § „Fogalmak és értelmező rendelkezések” k.) pontja határozza meg:

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem, a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj, a hivatásos nevelőszülői díj, a felszolgálási díj, a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló (a továbbiakban borravaló), az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj.

Az adóelőleg-alap hiányában járulékalapot képező jövedelemnek  a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér, illetőleg ha a munkát nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, a szerződésben meghatározott díj  minősül.

Nem vállalkozóként folytatott tevékenységek esetén a fentiek értelmében a foglalkoztatók kötelezettségeit nem befolyásolja az a körülmény, hogy nyugdíjas vagy „aktív” munkavállalót foglalkoztatnak. A foglalkoztató társadalombiztosítási terheiben nincs eltérés az általános szabályoktól. Megfizeti a járulékalapot képező jövedelem alapulvételével a 27 százalék társadalombiztosítási járulékot.

A munkavállalót terhelő egyéni járulékok megállapítása terén van jelentősége a nyugdíjas foglalkoztatásnak, fontosnak tartanám, hogy itt is kizárólag a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatottnak eltérőek a járulékfizetési kötelezettségei.

A Tbj. tv. 4. § f.) pontja tételesen nevesíti a sajátjogú nyugdíjakat, mely szűkebb körű, mint az Szja. tv. „Fogalmak és értelmező rendelkezések” 3. §  23. pontja szerinti nyugdíj meghatározás.

Szükséges hangsúlyozni, hogy járulékfizetés elbírálásánál minden esetben a Tbj. meghatározását kell figyelembe venni. A rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék például nem minősül a Tbj. szerint nyugellátásnak (Szja. tv. szerint nyugdíj), ezek az ellátások a nyugdíjrendszert kiegészítő rendszeres szociális pénzellátások.

A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott a járulékalapot képező jövedelme után 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot, valamint  10 százalék nyugdíjjárulékot is fizet. Ha a nyugdíj folyósítása szünetel, a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott pénzbeli (2 százalék) egészségbiztosítási járulékot is köteles fizetni.

Az egészségbiztosítási járuléknak felső határa nincs, de a nyugdíjjárulékot a járulékfizetési felső határig kell csak megfizetni. 2011-ben a járulékfizetési felső határ napi 21.000, éves szinten 7.665.000 forint.

A saját jogú nyugdíjellátásban részesülő magánszemély nem köteles 1,5 százalék munkaerő-piaci járulékot fizetni.

A leírtak példán szemléltetve:

2011. januárban hónapban saját jogú nyugdíj folyósítása mellett magánszemély foglalkoztatására:

• Munkaszerződéssel kerül sor

Járulékalapot képező jövedelem (munkabér) után minden esetben

– Munkáltató 27 százalék tb. járulékot fizet

– A magánszemély 10 százalék nyugdíjjárulékot (a felső határig) és 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot fizet

• Megbízási jogviszonyban kerül sor

1) Megbízás január 1-31-ig, díjazás 50.000 forint, járulékalapot képező jövedelem 45.000 forint(10 százalék költség)

– Kifizető  27 százalék tb. járulékot fizet

– A magánszemély 10 százalék nyugdíjjárulékot  és 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot fizet

2) Megbízás január 5-6-ig, díjazás 1.500 forint.

A járulékalapot képező jövedelem nem éri el a minimálbér 30 százalékát, naptári napokra a 30-ad részét, 780 forintot,

járulékfizetés nem keletkezik, csak 27 százalék ehot fizet a kifizető

3) Megbízás január 5-6-ig, díjazás 1.500 forint és ugyanazon kifizetővel január 10-12-ig, díjazás 9.000 forint.

A Tbj. 9. § (2) bekezdése szerint össze kell számítani  a tárgyhónapban ugyanazon kifizetőtől származó díjazást, így mind az 5 napra fennáll a járulékfizetési kötelezettség.

Járulékalapot képező jövedelem 10 százalék költség levonásával  9450 forint, ezen összeg után:

– Kifizető  27 százalék tb. járulékot fizet

– A magánszemély 10 százalék nyugdíjjárulékot  és 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot fizet

Vállalkozói tevékenység

A Tbj. meghatározása szerint biztosított a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni és társas vállalkozó.

Kiegészítő tevékenységet folytató: az az egyéni, illetve társas vállalkozó, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat, továbbá az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó öregségi nyugdíj-korhatárt betöltötte. Ez nem jelenti azt, hogy a nyugdíjas személy nem folytathat egyéni illetve társas vállalkozói tevékenységet, de e jogviszonyában nem válik biztosítottá, nem az általános járulékfizetési szabályok vonatkoznak reá vállalkozói tevékenysége tekintetében.

A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás 5100 forint tételes összegű egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet. Az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség teljesítése nincs összefüggésben a tagi jövedelem összegével, ha a tag jövedelemben nem részesül, a járulékot akkor is meg kell fizetni. Egyidejűleg több tagi jogviszony fennállása esetén csak egy jogviszonyban kell megfizetni, hogy melyik jogviszonyában, arról tárgyév január 31-éig kell nyilatkoznia a tagnak.

A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó 10 százalék nyugdíjjárulékot fizet. A nyugdíjjárulék alapja a személyes közreműködés alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem.

A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó  havonta szintén 5100 forint egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet, függetlenül a vállalkozói jövedelmétől. A vállalkozót még 10 százalék nyugdíjjárulék megfizetése is terheli, ennek alapja a vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem. Az evás nyugdíjas egyéni vállalkozó nyugdíjjárulék-alapja az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény szerinti adóalap 10 százaléka.

Nem kell az egészségügyi szolgáltatási járulékot megfizetni a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozónak/vállalkozásnak a keresőképtelenség, gyermekgondozási segély folyósítása, fogvatartás alatt, kamarai tagság szünetelése esetén, illetve egyéni vállalkozó esetén a vállalkozói tevékenység szüneteltetése alatt.

A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozót nem terheli a 1,5 százalékos munkaerő-piaci járulék megfizetésének kötelezettsége.

Ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg társas vállalkozó is, az egészségügyi szolgáltatási járulékot egyéni vállalkozóként kell megfizetnie. Ettől eltérően nyilatkozhat a tárgyév január 31-éig a társas vállalkozásnak, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulékot a társas vállalkozás fizeti meg utána. Választása az adóév egészére szól.

Mezőgazdasági őstermelő: Nem esik biztosítási kötelezettség alá az a mezőgazdasági őstermelő aki saját jogú nyugdíjas, vagy olyan özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte a Tbj. 5. § – a alapján. Így járulékfizetési kötelezettség sem keletkezik. A bevételtől, adózási módtól függően százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség keletkezhet. A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fő szabályként az alapját képező jövedelem 27 százaléka. Ettől eltérően a tételes költségelszámolást választó, egyszerűsített bevallási nyilatkozatot benyújtó őstermelő által fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a bevétel 5 százalékának a 15 százaléka.

A leírtak példán szemléltetve:

2011. január hónapban saját jogú nyugdíj folyósítása mellett magánszemély

1) Kft személyesen közreműködő tagja

– Tárgyhónapban nincs kifizetett díjazás

Kft 5100 forint egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet

Magánszemély nyugdíjjárulékot nem fizet

– Tárgyhónapban 50.000 forint a díjazás

Kft 5100 forint egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet

Magánszemély 10 százalék nyugdíjjárulékot fizet az 50.000 forint díjazás után

2) Kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó

– Vállalkozói kivét  40.000 forint

5.100 forint egészségügyi szolgáltatási járulékot és a 40.000  forint kivét után 10 százalék nyugdíjjárulékot  fizet

– Vállalkozó kivétet nem könyvel

5.100 forint egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet, nyugdíjjárulékot  nem fizet

– Vállalkozó keresőképtelen egész hónapban

Nincs egészségügyi szolgáltatási járulék és nyugdíjjárulék fizetési kötelezettsége

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22/A. §-a szabályozza a nyugdíj mellett továbbdolgozók, vállalkozók 2006. december 31-ét követően történt Tbj. szerinti nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség alapján jogosító nyugdíjnövelésére vonatkozó előírásait. A járulékfizetés 365 napja után jogosít nyugdíjnövelésre.

Szükséges hangsúlyozni, hogy a nyugdíjfolyósítás melletti munkavégzés korlátainak szabályozása szintén (pl. nyugdíj típusától függő jövedelemkorlát, nyugdíj szünetelése jövedelem függvényében) a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben került meghatározásra és a Nyugdíj-biztosítási szerv hatáskörébe tartozik.

Adózási szabályok

2010. december 31-ig a nyugdíj az adóterhet nem viselő járandóságok meghatározása között szerepel az Szja. törvényben. Ez adóköteles jövedelmet jelent, melyet az összes jövedelem kiszámításánál figyelembe kell venni, de a reá jutó adót nem kell megfizetni. Az adózó által nyugdíj mellett szerzett egyéb összevont jövedelmet egy magasabb adózási sávba tolhatta, így a nyugdíjas foglalkoztatott a jövedelme után esetlegesen magasabb adófizetésre kötelezett 2010-ig.

2011. január 1-jétől megszűnik az adóterhet nem viselő járandóság fogalma, az egy kulcsos adó bevezetésével, a nyugdíj adómentes jövedelem ettől az időponttól. Adózás tekintetében így nincs jelentősége, hogy a foglalkoztatott nyugdíjas vagy „aktív”.

Bevallási, befizetési szabályok

A foglalkoztató bevallási kötelezettségének a tárgyhót követő hó 12-ig tesz eleget a ’08-as bevallásban (adó, eho, járulékok), befizetési határidő megegyezik a bevallással.

A társas vállalkozás szintén a tárgyhót követő hó 12-ig tesz eleget bevallási és befizetési kötelezettségének a nyugdíjas tag  egészségügyi szolgáltatási járulékának és nyugdíjjárulékának tekintetében.

Egyéni vállalkozók egészségügyi szolgáltatási járulék és nyugdíjjárulék kötelezettségei:

• Eva alany:

– megfizetés tárgyévet követő hó 12. napjáig

– bevallás az éves eva bevallásban

• Nem eva alany:

– megfizetés negyedévet követő hó 12. napjáig

– bevallás az éves szja bevallásban