🔒A csődeljárás szabályai a gyakorlatban

Bár a hétköznapi nyelvben csőd alatt jellemzően a teljes eladósodást, a fizetésképtelenség bekövetkezését szokás érteni, ezzel szemben jogi szempontból a csődeljárás merőben mást jelent. Nagy általánosságban elmondható, hogy ha egy cég nem képes megfizetni lejárt tartozását a hitelezőjének, akkor fizetésképtelenségről beszélhetünk.

Jelenlegi jogrendszerünk a jogutód nélküli eljárások között háromféle fizetésképtelenségi eljárást ismer: a szerkezetátalakítási eljárást, a csődeljárást és a felszámolási eljárást. Ezen túlmenően még két eljárás tartozik a jogutód nélküli megszűnési eljárások körébe: a kényszertörlési eljárás és a végelszámolási eljárás. Ezeket az eljárások közötti különbségek alapján jól el tudjuk különíteni, és bár összefoglaló néven jogutód nélküli megszűnési eljárásoknak nevezzük őket, tudni kell, hogy nem feltétlenül zárulnak a cég megszűnésével. Az eljárásokat két nagy csoportra szokás bontani. Az egyik csoport a fizetésképtelenségi eljárásoké, ide tartozik az előbb említett szerkezetátalakítási eljárás, a csődeljárás, a felszámolási eljárás, és – bár ezeknek a cégeknek nem fő jellemzője a fizetésképtelenség – a kényszertörlési eljárást is ebbe a kategóriába szokás sorolni. Egy eljárás maradt ki, a végelszámolás, mely az adózó önkéntes döntésén alapul, és abban az esetben választható az irányadó jogszabályok alapján, ha a cég nem fizetésképtelen.

Most nézzük meg kicsit részletesebben a fizetésképtelenségi eljárások közötti eltéréseket, mégpedig a fizetési nehézség növekvő sorrendjében!