A teljesítés időpontja az áfában

Az egyes ügyletek adójogi minősítésekor kiemelt jelentőségű a teljesítés helyének és időpontjának ismerete. A teljesítés időpontja az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 55. § (1) bekezdése alapján az az időpont, amikor az az ügylet tényállásszerűen megvalósul. Az Áfa tv. szerint azonban ettől eltérő időpontban is beállhat a teljesítéshez fűződő joghatás. A teljesítés időpontja határozza meg az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját.

A teljesítés időpontjának megállapítása olykor nem egyszerű feladat. A továbbiakban részletesen bemutatjuk az egyes ügyletek teljesítési időpontjának meghatározására előírt szabályokat, valamint kitérünk arra is, hogy az ügyleteket melyik időszaki áfabevallásban kell szerepeltetni.

1. Teljesítés

A teljesítés időpontjának meghatározása kulcsfontosságú az áfa rendszerében. Ez az időpont mutatja meg azt, hogy az adott ügyletről mikor, illetve mennyi időn belül kell a számlát kibocsátani, továbbá, hogy – főszabály szerint – mely időszaki áfabevallásban kell az ügylet után a fizetendő adót megállapítani. Általános esetben a partner adólevonási joga is ebben az időpontban keletkezik. Főszabály szerint a fizetendő adót a teljesítéskor kell megállapítani. Az Áfa tv. 55. §-a értelmében teljesítés alatt az adóztatandó ügylet tényállásszerű megvalósulása értendő. Egy ügylet tényállásszerű megvalósulása azt jelenti, hogy a konkrét ügylet minden tényállási eleme bekövetkezett. Tényállási elemek alatt kell érteni egyrészt a felek által a szerződésben megállapított, továbbá az adott ügyletre vonatkozó jogszabályok által esetlegesen előírt – az ügylet megvalósulásához szükséges – minden követelményt. A hatályos Áfa tv. ugyan mellőzi a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) mögöttes jogszabályként való felhívását, azonban a Ptk. mögöttes jogszabályként segítséget nyújt olyan, a Ptk.-ban nevesített szerződések esetén, ahol az adóztatandó ügylet tényállásszerű megvalósulása nem köthető egyetlen mozzanathoz. Az Áfa tv. hatálya alá tartozó ügyletekre vonatkozóan a teljesítési időpontot tehát egyrészt a felek szerződésbe foglalt akarata, másrészt az Áfa tv. határozza meg. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az ügylet Áfa tv. szerinti teljesítési időpontja eltérhet az ügylet számviteli értelemben vett teljesítési időpontjától.

Példa

Egy áfakörbe tartozó katás egyéni vállalkozó terméket értékesít 2023. április 12-én. A termék ekkor a vevő birtokába kerül. A számlán feltüntetett fizetési határidő 2023. május 12. Az ellenérték rendezése ezen a napon megtörtént. Tekintettel az Áfa tv. 9. §-ára, termékértékesítés esetén a birtokbaadás tekinthető teljesítésnek, tehát az adófizetési kötelezettséget főszabály szerint – havi bevallási gyakoriságot feltételezve – az április hónapról benyújtott áfabevallásban kell megállapítani. Az eladó azonban – a törvényi feltételek fennállása esetén – alkalmazhatja az Áfa tv. 61. §-át, miszerint a fizetendő adót elegendő a pénzügyi kiegyenlítés időpontjában, tehát a május hónapról elkészített bevallásban megállapítani. (A pénzforgalmi szemlélet szerinti adómegállapítás szabályait a cikk 6. pontja tartalmazza.)

„Saját rezsis beruházás” keretében létrehozott tárgyi eszköz esetén az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés a) pontja adófizetési kötelezettséget ír elő. Az adófizetési kötelezettség teljesítésének időpontját ez esetben is az 55. § alapján kell megállapítani. Tárgyi eszköz esetében ez az időpont a rendeltetésszerű használatbavétel időpontja. Építmény, épület esetén a használatba vétel időpontja nem lehet korábbi a használatbavételi engedély kiadásánál, feltéve, hogy az adott beruházás egyébként építésiengedély-köteles. Gyümölcsös, ültetvény esetén a rendeltetésszerű használatbavétel a termőre forduláshoz kötődik, tehát az adófizetési kötelezettség is ebben az időpontban keletkezik.

Bizományos értékesítés esetén az Áfa tv. egy fikciót állít fel, hiszen adóztatandó tényállásnak minősíti és termékértékesítésként kezeli a megbízó és a bizományos közötti ügyletet is. A valóságban a megbízó és a bizományos között csupán termékátadás történik, hiszen a termék polgári jogi értelemben vett értékesítését a bizományos teljesíti – saját nevében, de megbízója javára – harmadik fél részére. Az Áfa tv. 10. § b) pontja alapján a megbízónak termékértékesítésről kell számlát kiállítania a bizományos felé a bizományos által harmadik fél részére kiállított számlán szereplő teljesítési időponttal, a megegyezésük szerint meghatározott összegről. A megbízó által teljesített – fikciós – termékértékesítés számlázhatóságának előfeltétele tehát, hogy a termék bizományos általi, harmadik fél részére történő értékesítése megtörténjen.

Tipikusan zálogszerződések esetén tartalmaz az Áfa tv. a bizományosi értékesítéshez hasonló rendelkezést, ugyanis a 10. § c) pontban szintén két ügyletként kezeli és adóztatja az adós dologi biz­tosítékul szolgáló termékének a harmadik fél felé történő értékesítését.

Az Áfa tv. termékértékesítésnek minősíti az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő ingatlan átadását a jogosultnak, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre. 2016. január 1-jétől (majd 2021. január 1-jétől ismét) az egyes lakóingatlanok esetén alkalmazandó kedvezményes adómérték kapcsán került reflektorfénybe az Áfa tv. 10. § d) pontja. Az e pont alá tartozó ingatlanátadás esetén az átadás mozzanata lesz a tényállásszerű meg­valósulás, vagyis az értékesítést az átadás-átvétel napjával mint teljesítési időponttal kell leszámlázni (birtokbaadás: pl. kulcsok átadása, átadás-átvételi jegyzőkönyv aláírása stb.).

A törvény rendelkezése folytán szankciós adófizetési kötelezettséget keletkeztet önmagában a számlakibocsátás ténye is, ha maga a teljesítés a valóságban nem történt meg. Adófizetésre a termék értékesítőjeként, a szolgáltatás nyújtójaként szereplő személy, szervezet kötelezett. Az adófizetési kötelezettség alól a számlakibocsátóként feltüntetett adóalany kizárólag akkor mentesülhet, ha az egyébként nem teljesített ügyletről kiállított számláját érvényteleníti, vagy ha nem ő volt a számlakibocsátó (csak a nevében valaki más állított ki nem valós gazdasági eseményről szóló számlát), akkor a számla címzettjét értesíti, hogy részéről teljesítés nem történt. Tehát, ha például az ügylet tekintetében már számláztak, de a számlakibocsátó figyelmet­lenségből még egyszer kiállítja a teljesítésről a számlát, akkor lehetősége van arra, hogy bizonyítsa, hogy teljesítés nem történt, és a számlát tévedésből állította ki. Ilyenkor a számla érvénytelenítéséről gondoskodni kell. Fiktív számla esetén azonban az adót meg kell fizetnie annak, aki a számlán kibocsátóként szerepel, ugyanakkor egyéb bizonyításra, és ezzel együtt az adófizetés alóli mentesülésre ebben az esetben nincs lehetőség.

2. Részteljesítés

Az Áfa tv. 57. §-a úgy rendelkezik, hogy termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ügylet tárgya természetben osztható és a részteljesítésnek egyéb akadálya nincs, a részteljesítés is teljesítés. Amennyiben tehát az ügylet tárgya nem pusztán jogi értelemben, hanem természetben is osztható, akkor az adófizetési kötelezettséget nem elég a „végteljesítés” időpontjában teljesíteni, hanem már a részteljesítésre jutó ellenérték kapcsán beáll az adókötelezettség a részteljesítéskor. Részteljesítésről beszélünk például akkor, ha a felek megegyezése alapján az értékesítés tárgya 30 tonna termék, azonban az elszállításra 10 tonnánként, különböző időpontokban kerül sor. Ebben az esetben az ügyletet a három részteljesítésről kiállított számla fogja tanúsítani. A számlákon teljesítési időpontként az adott részlet elszállításának időpontját kell feltüntetni.

Példa

Az építési szerződésben a felek úgy állapodnak meg, hogy külön teljesítési igazolást állítanak ki az alapozás elkészültekor, a szerkezetkész állapot elérésekor, majd a végleges átadáskor. Ebben az esetben a kivitelezőnek minden egyes átadás-átvételnél számlát kell kiállítania a teljesítési igazolás napjával mint teljesítési időponttal. Amennyiben az adót a teljesítésre kötelezett fizeti, akkor az adót a (rész)teljesítés napját magában foglaló bevallási időszakban kell a bevallásba beállítani. Ha pedig az ügylet a fordított adózás hatálya alá tartozik (Áfa tv. 142. §), akkor a vevő adófizetési kötelezettsége a 60. §-ban meghatározottak szerint alakul. (Az ezzel kapcsolatos szabályokat a cikk 5. pontja mutatja be.)

3. Időszakos elszámolású ügyletek

Ha a felek a termékértékesítés, a szolgáltatásnyújtás során időszakonkénti elszámolásban vagy fizetésben állapodnak meg, vagy a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékét meghatározott időszakra állapítják meg, főszabály szerint a teljesítés az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napja [58. § (1) bekezdés]. A főszabálytól eltérően teljesítés a számla kibocsátásának időpontja, amennyiben az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszakra vonatkozó ellenérték megtérítésének esedékessége és a számla vagy a nyugta kibocsátása az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napját megelőzi [58. § (1a) bekezdés a) pont]. Továbbá szintén a főszabálytól eltérő rendelkezés szerint teljesítés az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszakra vonatkozó ellenérték megtérítésének esedékessége, de legfeljebb az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napját követő 60. nap, amennyiben az ellenérték megtérítésének esedékessége az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napját követő időpontra esik [58. § (1a) bekezdés b) pont].

Az Áfa tv. 58. §-ának felvezető szövege lényegében pontosítja az Áfa tv. 58. §-ának hatályát. Az Áfa tv. 10. § a)pontja szerinti részletfizetéssel érintett termékértékesítés továbbra sem tartozhat ezen § szabályozása alá [58. § (4) bekezdése]. Az elszámolási időszak hosszától függően továbbra is figyelembe kell venni az Áfa tv. 58. § (2)–(3) bekezdésének szabályait.

Példa

Az „A” Kft. raktárt ad bérbe a „B” Bt.-nek. Az „A” Kft. ingatlanbérbeadási tevékenysége kapcsán bejelentette az adóhatósághoz, hogy e tevékenységét adókötelesen végzi (88. §). A megállapodás alapján az elszámolási időszak negyedéves, az adott időszakra vonatkozó bérleti díjat a tárgynegyedévet megelőző hónap 10-éig kell megfizetni.

A második negyedévre fizetendő bérleti díjjal kapcsolatos adatok:

A 27% áfát is tartalmazó számla kibocsátásának dátuma: 2023. február 25.

A teljesítés időpontja: 2023. február 25. [58. § (1a) bekezdés a) pont]

Fizetési határidő: 2023. március 10.

Az ügylet után fizetendő adót és az adó alapját – havi bevallási gyakoriságot feltételezve – a február hónapról benyújtott bevallásában szerepelteti a kft.

4. Előleg

Ha a felek a teljesítést megelőzően az ellenértékbe beszámító vagyoni előnyt (előleget) juttatnak, az adókötelezettséget nem elég az ügylet teljesítési időpontjában teljesíteni, ugyanis az Áfa tv. 59. §-a az előleg összegének átvétele vagy bankszámlán történő jóváírása napján adófizetési kötelezettséget ír elő. Az Áfa tv. rendelkezései szerint pénzen vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközön kívül előlegnek kell tekinteni bármilyen, a teljesítést megelőzően juttatott, az ellenértékbe beszámító vagyoni előnyt. A jóváírt, kézhez vett, megszerzett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza.

Példa

Az „A” cég ingatlant értékesít a „B” cég részére 2023. július 7-én 10 millió forint + áfa értékben. A felek megállapodnak abban, hogy az ingatlan értéke beszámítandó a „B” cég által augusztusban teljesítendő ingatlanértékesítés ellenértékébe. „B” cég augusztus 21-én 30 millió forint + áfa értékben értékesít ingatlant „A” cégnek. „A” cégnek adófizetési kötelezettsége keletkezik július 7-én (a teljesített ingatlanértékesítés után). „B” cégnek ugyanezen időpontban, ugyanilyen összegben keletkezik adófizetési kötelezettsége (a megállapodás alapján az ingatlan értéke beszámít egy későbbi értékesítés ellenértékébe, vagyis előlegnek minősül). „B” cég augusztus 21-én teljesíti az ingatlanértékesítést, ekkor már csak az ellenérték fennmaradó részére, vagyis 20 millió forint után kell adót fizetnie.

2013. január 1-jétől az Áfa tv. a számlázási irányelvvel összhangban, a tagállami gyakorlat egységesítése érdekében előírja, hogy a Közösségen belüli termékértékesítéshez adott előleg nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget sem az értékesítés, sem az ennek megfelelő Közösségen belüli beszerzés kapcsán. Ennek következtében az adómentes Közösségen belüli termékértékesítéshez kapott előlegről nem kell számlát kibocsátani, és azt nem kell az összesítő nyilatkozatban sem feltüntetni. A számlát kiállítani és az ügyletet az áfabevallásban szerepeltetni csak akkor kell, ha majd az ügylet teljesül [Áfa tv. 59. § (4) bekezdés, 159. § (4) bekezdés].

Belföldi fordított adózás (Áfa tv. 142. §) alá tartozó ügyletek esetében nem értelmezhető az előleg, tehát az előleg fizetéséhez csak számlakibocsátási kötelezettség kapcsolódik, adófizetési és adóbevallási kötelezettség nem. „Szolgáltatásimport” esetén fizetett előleghez [Áfa tv. 140. § a) pont] azonban kapcsolódik adófizetési kötelezettség, azzal az eltéréssel, hogy ebben az esetben az előleget nem lehet úgy tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza [Áfa tv. 59. § (3) bekezdés]. [Ezek azok a magyar adóalany által igénybe vett szolgáltatások, amelyek teljesítési helyét az Áfa tv. 37. § (1) bekezdése határozza meg, és a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le.]

Példa

Ha egy francia adóalany reklámszolgáltatást nyújt egy magyar adóalanynak, és a magyar fél előleget fizet, akkor a francia adóalany a saját tagállamában hatályos áfatörvény területi hatályán kívüli szolgáltatást fog nyújtani [Áfa tv. 37. § (1) bekezdés], amely után a magyar fél kötelezett az áfa fizetésére az Áfa tv. 140. § a) pontja értelmében. A magyar fél a fizetett előleg összegére rászámítja a 27% áfát, fizetendő adóként bevallja, és a törvényi feltételek teljesülése esetén ezt a fizetendő adót levonásba helyezheti.

Az Áfa tv. XVI. fejezet 2. alfejezete szerint az adózó viszonteladónak is alkalmaznia kell az Áfa tv. III. fejezetének részét képező 59. § előírásait, azaz a kapott előleg után áfafizetési kötelezettsége keletkezik. Az előleget az Áfa tv. 59. § (2) bekezdése értelmében úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza. Ennek megfelelően a viszonteladó részére juttatott előleget az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása esetén (Áfa tv. 217. §) úgy kell kezelni, mint amely a várható árrés arányos összegét terhelő áfát is magában foglalja. A globális nyilvántartáson alapuló módszer (Áfa tv. 218. §) alkalmazása esetén az előleget az adott adómegállapítási időszak összesített értékesítésiár-összegében kell figyelembe venni.

5. Belföldi fordított áfás ügyletek után keletkező adókötelezettség

Fordított adózás esetén a fordított adózás hatálya alá tartozó ügyletet terhelő, fizetendő adót az adózónak az Áfa tv. 60. § (1)–(3) bekezdései alapján meghatározott napon kell megállapítania, és a fizetendő adót az Áfa tv. 60. § (1)–(3) bekezdései alapján meghatározott napot magában foglaló adómegállapítási időszakról benyújtandó adóbevallásában kell szerepeltetnie. Az Áfa tv. 60. § (1) és (2) bekezdése alapján a fizetendő adót

1. az ügyletről kibocsátott számla vagy egyéb okirat kézhezvételének az időpontját,
2. az ellenérték megtérítésének az időpontját és
3. a teljesítését követő hónap 15. napját

figyelembe véve, a legkorábbi időpontban kell megállapítani. A teljesítést követő hónap 15. napja – vagyis a c) pont szerinti időpont – számításakor teljesítési időpontként az ügyletnek az Áfa tv. 55–58. §-ai alapján meghatározott teljesítési időpontját kell figyelembe venni. Ha az adóalany áfastátuszában változás következik be (pl. alanyi adómentességet választ), akkor a fizetendő adót a jogállásváltozást megelőző napon kell megállapítani [60. § (3) bekezdés]. Fontos megjegyezni, hogy a 60. § nem alkalmazható abban az esetben, ha az igénybe vevő adóalany adófizetési kötelezettsége külföldi adóalanytól igénybe vett szolgáltatás kapcsán keletkezik (ún. „szolgáltatásimport”) [Áfa tv. 139–140. §]. Utóbbi ügyletek esetén az adókötelezettség – ügylettípustól függően – az Áfa tv. 55., 58. vagy 59. §-a szerint alakul.

Példa

Az „A” adóalany folyamatos jelleggel értékesít az Áfa tv. 6/B. számú mellékletében felsorolt acélterméket a „B” adóalany részére. Az értékesítésekről havonta számolnak el. Az áprilisban teljesített értékesítések elszámolása májusban megtörtént. Mindkét adóalany havi bevallásra kötelezett. A számlát „A” adóalany a következőképpen állította ki:

Számla kelte: május 10.

Teljesítés időpontja: június 10.

Fizetési határidő: június 10.

A számlát a vevő május 15-én vette kézhez, a számla pénzügyi rendezése pedig június 10-én megtörtént. Az ügylet ellenértékét „A” adóalany – a június 10-i teljesítési időpontot figyelembe véve – a június hónapról július 20-ig benyújtott adóbevallásában szerepelteti (04. sor). A „B” adóalany a beszerzés kapcsán keletkezett fizetendő adót a május hónapról június 20-ig benyújtott bevallásában rendezi (29. sor), mivel a 60. §-ban felsorolt időpontok közül május 15. a legkorábbi időpont. Amennyiben a beszerzéshez az adózónak adólevonási joga is kapcsolódik, akkor azt a benyújtott bevallásban tudja gyakorolni (66. sor). (Tekintettel arra, hogy a szóban forgó termék az Áfa tv. 6/B. számú mellékletében szerepel, az adózókat nyilatkozattételi kötelezettség is terheli a bevallás ’65A-07 illetve ’65A-08 lapján.)

6. Az adó megfizetésének halasztása

Az Áfa tv. 61. §-a alapján az adó megfizetésének elhalasztására jogosult az az adóalany, aki (amely) pénzforgalmi szemlélet­ben vezeti nyilvántartásait, illetve aki (amely) nyilvántartási kötelezettségének az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11.) kormányrendelet szerint tesz eleget. Az ilyen adóalanyok (pl. egyéni vállalkozók) jogosultak arra, hogy az általuk teljesített ügylet utáni adókötelezettségüket ne az ügylet teljesítési időpontjában, hanem az ellenérték vevő általi megtérítésének napjával teljesítsék. Ha a halasztásra jogosult adóalany nem az ellenérték egészét, hanem annak csak meghatározott részét kapja meg, akkor a megfizetett rész erejéig a halasztás lejár. Így gyakorlatilag pénzforgalmi szemléletben történik az áfa megfizetése. A halasztás lehetősége azonban legfeljebb a teljesítés napjától számított 45. napig tart. Ha ugyanis az ellenértéket addig sem egyenlítették ki (vagy csak részben), akkor az értékesítőnek, illetve a szolgáltatást nyújtónak meg kell állapítania az ellenérték egésze (vagy részteljesítés esetén a fennmaradó része) után a fizetendő adót a teljesítés időpontját követő 46. napon.

Példa

A havi áfabevalló egyéni vállalkozó terméket értékesít egy másik adóalanynak június 30-án (teljesítés időpontja). Az ügylet ellenértéke 100 000 forint + 27% áfa, amit a vevőnek két egyenlő részletben kell megfizetnie. Az első részlet esedékessége július 28., a második részlet esedékessége pedig szeptember 5. A vevő a fizetési kötelezettségét rendre teljesíti. Az Áfa tv. 61. § (1)–(3) bekezdései értelmében az eladó nem köteles az ügylet utáni adófizetési kötelezettségét a június hónapról benyújtott bevallásában teljesíteni. Adófizetési kötelezettség első ízben a július hónapról augusztus 20-ig benyújtott adóbevallásban keletkezik, tekintettel arra, hogy július 28-án pénzügyi (rész)teljesítés történt, 50 000 forint + 27% áfa összegben. Az ellenérték fennmaradó összegének megfizetésére szeptember 5-én került sor. A pénzforgalmi szemlélet alapján az adókötelezettséget elegendő lenne a szeptember havi bevallásban teljesíteni, azonban alkalmazni kell a 45 napos szabályt, ami azt eredményezi, hogy a fennmaradó ellenértéket és az arra eső adót az augusztus hónapról benyújtott áfabevallásban kell szerepeltetni.

A fenti szabályt nem szabad összetéveszteni a pénzforgalmi elszámolásra vonatkozó szabályozással, amelyet 2012. október 16-tól tartalmaz az Áfa tv. XIII/A. fejezete. Ennek lényege, hogy az adót főszabály szerint a pénzügyi kiegyenlítettség függvényében kell megállapítani. Az adólevonási jog gyakorlásának feltételeként szintén a pénzügyi teljesítés jelenik meg. Ezek a szabályok azonban csak akkor alkalmazhatók, ha az adózó megfelel a törvényben rögzített feltételeknek, és bejelenti az állami adóhatósághoz az adóévet megelőző év végéig, hogy e szabályokat kívánja alkalmazni. A pénzforgalmi elszámolásra vonatkozó szabályok részletes ismertetésére a mostani cikkben nem térünk ki.

7. Közösségen belüli értékesítés

Közösségen belüli adómentes termékértékesítésnél az általános forgalmi adót a teljesítés napját magában foglaló hónapot követő hó 15-én kell megállapítani, azonban, ha a számla kibocsátása ennél az időpontnál előbb történik, akkor a számla kibocsátásának napján kell a fizetendő adót megállapítani (azaz nem az adott ügylet teljesítésének a napja a releváns időpont). Mivel adómentes ügyletről van szó, a fizetendő adó megállapítása alatt a közösségi értékesítés bevallásban (és összesítő nyilatkozatban) történő figyelembevételét értjük.

Példa

Módosítsuk az 5. pontban leírt példát akképpen, hogy az értékesítések – a fent leírt konstrukcióban – „B” német adóalany részére történnek. Az értékesítések alkalmával az Áfa tv. 89. §-ának adómentesítő szabálya alkalmazható. Az április hónapban teljesített értékesítések elszámolása májusban megtörtént.

Számla kelte: május 10.

Teljesítés időpontja: június 10.

Fizetési határidő: június 10.

Az Áfa tv. 58. § (1a) bekezdés b) pontja alapján a teljesítés időpontja június 10-e, azonban az Áfa tv. 60. § (4) bekezdése értelmében a közösségi adómentes értékesítés esetén az ügyletet az áfabevallásba és az összesítő nyilatkozatba nem a teljesítés napja szerint kell beállítani, hanem a számla kiállításának napjával, de legkésőbb a teljesítést követő hó 15. napjával kell a bevallásban és az összesítő nyilat­kozatban szerepeltetni. Példánkban a számlát május 10-én állították ki, tehát az ügyletet a május hónapról június 20-ig benyújtott bevallásban és összesítő nyilatkozatban kell szerepeltetni.

8. Közösségen belüli termékbeszerzés

Az Áfa tv. 63. § (1) bekezdése alapján termék Közösségen belüli beszerzése esetében a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap 15. napján kell megállapítani.

Az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja tehát mind a termék Közösségen belüli beszerzése, mind a Közösségen belülre történő értékesítés esetében az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásának napja, de legkésőbb a teljesítés napját magába foglaló hónapot követő hónap 15. napja. Az egyezőség indoka a tagállamok közötti ügyletekkel kapcsolatos áfa fizetésének ellenőrizhetősége. A törvény azt is kimondja, hogy ha az adózó az általa eszközölt közösségi beszerzésre vonatkozó általános forgalmi adó megál­lapításának napját megelőzően, de a közösségi beszerzés tényleges teljesítését követően Közösségen belüli termékbeszerzés után adófizetésre nem kötelezett alanyi adómentes, vagy kizárólag adólevonásra nem jogosító adómentes tevékenységet végző, vagy mezőgazdasági különös adózási jogállú adóalannyá válik, vagy esetleg elveszíti adóalanyiságát, akkor – függetlenül attól, hogy a fizetendő adó megállapítá­sára előírt időpont (azaz a számla kiállítása, vagy a teljesítést követő hó 15-e) még nem következett be, vagy adott esetben még a beszerző által nem ismert – a fizetendő adót az adóalanyi minőségének, áfabeli státuszának megváltozását, illetve adóalanyiságának elvesztését megelőző nappal meg kell állapítani.

Példa

Egy áfakörös adóalany terméket szerez be Szlovákiából, a teljesítés időpontja december 5. Az eladó a számlát már november 28-án kiállította. Ebben az esetben az ügylet utáni adófizetési kötelezettséget a havi bevalló adóalany a novemberi áfabevallásában rendezi. Amennyiben a számlát a szlovák partner nem állítja ki, vagy – adott esetben – nem küldi meg időben a magyar adóalanynak, akkor ezt a Közösségen belüli termékbeszerzést a magyar adóalany legkésőbb a teljesítés napját, azaz december 5-ét követő hó 15-ével, tehát január 15-ével köteles elszámolni a február 20-ig beküldendő adóbevallásban és összesítő nyilatkozatban. Ha az utóbb említett esetben az adózó a következő év januárjától alanyi adómentességet választ, és Közösségen belüli beszerzés után nem lesz adó fizetésére kötelezett, akkor a fizetendő adót a december hónapról elkészített bevallásában kell rendeznie. [Adólevonási joggal rendelkező adózó esetében figyelemmel kell lenni arra, hogy az Áfa tv. 127. § (1) bekezdés ba) alpontja alapján Közösségen belüli beszerzés esetén az adólevonási jog gyakorlásának feltétele, hogy az adózó személyes rendelkezésére álljon a nevére kiállított, ügylet teljesítését tanúsító számla.]

9. Termék importja

Főszabály szerint a termékimport utáni adófizetési kötelezettség nem önadózás útján történik, tehát a fizetendő adót nem az adózó állapítja meg a bevallásában. Amikor a termékimport utáni adófizetés vámhatóság általi kivetéssel történik, az importáfát a vámhatározatban megjelölt módon és határidővel kell megfizetni. A beszerzés után adólevonási jogosultsággal rendelkező adózó adólevonási jogát az áfabevallásban tudja érvényesíteni. Az adólevonási jog keletkezésének időpontja a vámkötelezettség keletkezésének időpontja. Ha tehát kivetéssel állapítják meg az importáfát, akkor a vámhatározat kiadmányozása generálja az adófizetési kötelezettséget, azaz a teljesítés időpontja (és az adólevonási jog keletkezésének időpontja) tulajdonképpen az árunyilatkozat elfogadásának napja lesz.

Ha az import utáni adókötelezettség bevallása önadózás útján történik, akkor is a fentiekkel egyező módon alakul a teljesítés időpontjának meghatározása. A vámhatározat kelte napján keletkezik az adóalany adófizetési kötelezettsége, és a feltételek fennállása esetén az adólevonási jogosultsága is.

Amennyiben a termék az Áfa tv. 54. §-ban felsorolt valamelyik speciális vámeljárás hatálya alatt áll, akkor a teljesítés a termék ilyen jellegű vámjogi helyzetének megszűnése, illetve a terméknek a nevezett eljárás hatálya alóli kikerülése lesz.

10. Összefoglalás

Összegzésként elmondható, hogy az ügyletek utáni adófizetési kötelezettség keletkezése, illetve az adólevonási jog keletkezése időpontjának megállapítása csak az adott gazdasági esemény minden elemének és az adott ügylettípusra irányadó jogszabályi rendelkezések figyelembevételével határozható meg, vagyis nem létezik olyan általános séma, ami minden ügylettípus esetén egységesen alkalmazható.