🔒 Az elveszett áfa nyomában: a behajthatatlan követelésekkel kapcsolatos adóalap-csökkentés buktatói

Bevezetés

2020. január 1-jétől kezdődően új jogintézmény lépett életbe, amely lehetővé teszi az adózók számára az adó alapjának utólagos csökkentését az általuk teljesített termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások behajthatatlan követelésként elszámolt ellenértékének adó nélküli, nettó összegével. A gyakorlati tapasztalatok szerint az adózók nem minden esetben alkalmazzák megfelelően a jogszabályt, viszont az adóhatóság szigorúan vizsgálja az ehhez kapcsolódó feltételek fennállását. Az adóalap- és adócsökkentés során az adózónak az eredeti bevallási időszakra vonatkozóan önellenőrzést kell benyújtania. Ennek alátámasztásához megfelelően részletezett dokumentációnak kell rendelkezésre állnia, legkésőbb a bevallás önellenőrzésének a benyújtásakor. Az ellenőrzési tapasztalatok szerint elsősorban jogértelmezési problémák merülnek fel az adózóknál, amit gyakoriságban az a hiba követ, hogy nem megfelelő adattartalommal töltik ki az önellenőrzés során az áfabevallásban található, az adóalap-csökkentés elszámolásához kapcsolódó, XX65A-06-os számú nyilatkozatot. De az igazi buktató az, amikor az adózó nem tudja igazolni a követelésnek az áfatörvény meghatározása szerinti behajthatatlanságát. A jelenlegi gyakorlat szerint az adóhatóság minden behajthatatlan követeléshez kapcsolódó visszaigénylés esetén ellenőrzést rendel el, amely során a fennálló, végleges behajthatatlanság tényét kell igazolni. Amennyiben az adózónak nem sikerül megfelelő iratokkal, dokumentumokkal alátámasztani ezt, az adóhatóság adóellenőrzést rendelhet el. A cikkem célja, hogy bemutassa a behajthatatlan követelések elszámolásához kapcsolódó adóalap-csökkentés jogszabályi hátterét, valamint az ezzel összefüggő, az adózók által leggyakrabban elkövetett hibákat.