🔒A személyi jellegű kifizetések mint a kisvállalati adó alapjának részei

A kisvállalati adózásban a személyi jellegű kifizetések összege egy minimum adóalapnak tekintendő, azonban a gyakorlatban sokszor még mindig problémát okoz annak eldöntése, hogy az egyes kifizetések ebbe a körbe tartoznak-e vagy sem. Néhány esetben az sem egyértelmű, hogy ugyanaz az összeg lesz-e az adó alapja, amit például a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) vagy a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (Szocho tv.) szerinti adó alapjának a megállapításakor kell figyelembe venni, továbbá szintén bizonytalanság van azzal kapcsolatban is, hogy a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatása vagy a társas vállalkozás tagja esetén mit kell adóalapnak tekinteni.

Az is nehezíti a feladatot, hogy a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv.) alkalmazásakor egyszerre több jogszabályt kell együttesen értelmezni. Egyrészt a kiindulási alap a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) lesz, mivel a kisvállalati adó alanyai e törvény hatálya alá tartoznak, másrészt egyes definíciók, meghatározások esetén a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényben (Tao. tv.) foglaltakat kell alkalmazni, mivel a Katv. sajátos módon nem szabályozza ezeket az eseteket. Az egyszerre több jogszabálynak is az együttes figyelembevétele különösen igaz lehet a személyi jellegű kifizetések esetére, ahol az Sztv. mellett az Szja tv., a Szocho. tv. és a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (Tbj.) szabályai is hatással lehetnek annak a megítélésére, hogy egy adott juttatás a Katv. szempontjából személyi jellegű kifizetésnek minősül-e vagy sem.

Cikkemben néhány munkavégzésre irányuló jogviszony vizsgálata mellett a leggyakrabban előforduló kifizetésijogcím-kategóriák bemutatásán keresztül keresem a választ az előzőekben vázolt kérdéskörre.