🔒Az állami adó- és vámhatóság végrehajtási tevékenységével kapcsolatos közigazgatási perek tapasztalatai

1. Bevezető gondolatok

A 2018. január 1. napjától hatályos adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) – összhangban a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvénnyel (a továbbiakban: Kp.) – az állami adó- és vámhatóság (a továbbiakban: adóhatóság) döntéseivel szemben kezdeményezhető bírósági felülvizsgálat rendszerét gyökeresen átalakította. Míg az Air. hatálybalépését megelőzően az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (régi Art.) 143. § (2) bekezdése jóval szűkebb körben adott teret az adóhatósági döntésekkel szemben kezdeményezhető peres eljárásoknak, addig a bírói út igénybevételének lehetőségét az Air. 130. § (1) bekezdése a korábban hatályban volt törvényi rendelkezéshez képest lényegesen kibővítette, így ma már – a határozatok mellett – az önálló fellebbezéssel támadható végzésekkel szembeni közigazgatási per kezdeményezése csupán az adózói „akaraton” múlik. Az új szabályozásnak köszönhetően a végrehajtási eljárás perorvoslati fórumrendszere is „testet öltött”, mivel napjaink jogszabályi környezete számtalan, a végrehajtás területén született adóhatósági végzéssel szemben lehetőséget ad a bírói felülvizsgálatra. Egyértelműen kijelenthető, hogy ez az új „struktúra” nemcsak a jogkereső adózókat, hanem – a meglehetősen intenzívnek mondható adózói jogérvényesítési szándék révén – magát az adóhatóságot is kihívások elé állította. Tekintettel erre – szem előtt tartva az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatait – a cikk elsősorban a végrehajtással összefüggő perindítás anomáliáira, az ezekből levonható következtetésekre, illetve a Kp. egyes jogintézményei kapcsán felszínre kerülő ellentmondásokrakívánja felhívni a figyelmet.