🔒Az innovációs járulék ellenőrzésének gyakorlati tapasztalatai

A szabályozási háttér ismertetése

Az innovációs járulék fizetésére kötelezettek köre az elmúlt években többször is változott. Az innovációs járulék jogszabályi hátterét 2014. december 31-éig a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény tartalmazta, majd 2015. január 1-jétől a tudományos kutatásról, fejlesztésről és az innovációról szóló 2014. évi LXXVL. törvény (a továbbiakban: Inno törvény) előírásai adják.  

Innovációs járulékot a belföldi székhelyű, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény hatálya alá tartozó gazdasági társaság köteles fizetni. A járulék fizetésének kötelezettsége alól a régi szabályozás szerint és az új szabályozás alapján is mentesültek a kkv-szektor bizonyos vállalatai. A változások a kkv-besorolások Inno törvénybeli megítéléséből fakadnak. 2006-ig csak a mikrovállalkozások tartoztak a kivételek közé, a 2006-tól hatályos módosítás után a mikro- és a kisvállalkozások is kivételezettek. 2012 előtt még elég volt a kis- és a mikrovállalkozásokat önállóan vizsgálni, 2012–2014 között azonban már a kapcsolódó és a partnervállakozásokkal együtt kellett elvégezni a besorolást. A 2015-től hatályos új törvény visszatért a vállalkozások önálló, saját mutatószámai alapján történő besorolására, majd a 2019. január 1-jétől hatályos törvénymódosítás ismét a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv. tv.) valamennyi előírását figyelembe véve ad mentesítést a kis- és mikrovállalkozásoknak. Azaz a 2019-től érvényes szabályozás szerint a minősítéskor nem csupán a Kkv. tv. 3. § (2) és (3) bekezdésében felsorolt mutatóértékeket (foglalkoztatotti létszám, éves nettó árbevétel vagy mérlegfőösszeg) kell önállóan vizsgálni, hanem tekintettel kell lenni a partner- és a kapcsolódó vállalkozásokra is (összeszámítási szabály), valamint arra, hogy a besorolási mutatószám az ún. kétéves szabályt figyelembe véve tartósnak minősül-e.