Határon átnyúló alanyi adómentesség 2025. január 1-jétől

A legkisebb teljesítményű adózók számára 2025. január 1-jétől a forgalmi adózás területén új, adminisztratív könnyítéseket biztosító lehetőség nyílik az Európai Unióban. Az új szabályozás lényegében egy egyablakos rendszeren (illetve a letelepedés szerinti tagállamban történő regisztráción) keresztül biztosítja, hogy az adóalanyok a letelepedésüktől eltérő tagállam(ok)ban is alkalmazhassák a kisvállalkozások számára biztosított határon átnyúló alanyi adómentességet.

A kisvállalkozásokra vonatkozó különös általános forgalmi adó (hozzáadottérték-adó) szabályozás módosítása[1] [a továbbiakban: határon átnyúló alanyi adómentesség (special scheme for small enterprises – SME-rendszer)] értelmében, ha a tagállamok bevezetnek egy olyan szabályozást, amely tartalmában az alanyi (kisvállalkozásokra vonatkozó) adómentességnek felel meg, akkor annak alkalmazását 2025. január 1-jétől lehetővé kell tenniük a területükön nem letelepedett, de a Közösség területén székhellyel (ennek hiányában lakóhellyel) rendelkező adóalanyok számára is, a saját területükön letelepedett adóalanyoknak biztosított feltételek mellett.

Ennek megfelelően az Áfa tv.[2] XIII. fejezete (Alanyi adómentesség) az alábbi – 2025. január 1-jétől hatályos – alcímekkel, szabályokkal egészült ki:

1. Az alanyi adómentességnek a belföldön letelepedett adóalanyok által belföldön történő alkalmazására vonatkozó szabályok (a szabályozás lényegében megegyezik a 2025. január 1-jét megelőzően hatályos szabályozással, a módosítás ezt néhány elemében pontosítja, egészíti ki).
2. Az alanyi adómentességnek a belföldön letelepedett adóalanyok által a Közösség másik tagállamában történő választására vonatkozó szabályok (ez az SME-rendszer magyar ága: magyar adóalany adómentes gazdasági tevékenysége más tagállamokban).
3. Az alanyi adómentességnek a belföldön nem letelepedett adóalanyok által belföldön történő alkalmazására vonatkozó szabályok (ez az SME-rendszer külföldi ága: más tagállami adóalany adómentes gazdasági tevékenysége Magyarországon).

A hatályos szabályok értelmében az adóalany csak abban a tagállamban választhat alanyi adómentességet, ahol gazdasági céllal letelepedett. A Héa-irányelv SME-rendszerre vonatkozó módosítása (amely 2025. január 1-jétől alkalmazandó) előtt tehát a kisvállalkozások csak akkor részesülhettek a kisvállalkozásokra vonatkozó szabályozás szerinti mentességben, ha az áfafizetési kötelezettség helye (azaz a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesíti helye) szerinti tagállamban telepedtek le. A kisvállalkozásoknak tehát minden olyan tagállamban nyilvántartásba kellett vetetniük magukat az adott tagállamban teljesített ügylet(ek) okán, amely tagállam(ok)ban nem telepedtek le, és teljesíteniük kellett az áfakötelezettségeket (például áfabevallás benyújtása, áfafizetés stb.), kivéve, ha a tagállami szabályozás erre a vevőt, a szolgáltatást igénybe vevőt kötelezte. 

Magyarországon a jelenleg hatályos szabályozás[3] értelmében az az adóalany választhat alanyi adómentességet, aki/amely gazdasági céllal belföldön telepedett le,[4] gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön.

2025. január 1-jétől a Közösségben székhellyel, ennek hiányában lakóhellyel rendelkező adóalanynak meghatározott feltételek mellett lehetősége nyílik olyan tagállamban is alanyi adómentességet választani, ahol nem telepedett le, úgy, hogy ehhez kizárólag a letelepedése szerinti tagállamban kell nyilvántartásba vetetnie magát.

Az SME-rendszer helyes alkalmazása érdekében csak egy letelepedés helye szerinti tagállam (MSEST – Member State of Establishment) létezhet. Azokat a tagállamokat, amelyekben az adóalany alkalmazni kívánja a SME-rendszert, „a(z) (adó)mentesség tagállamaként” jelöljük (MSEXE – Member State of Exemption). Az „adott tagállamban letelepedett” kisvállalkozás (adóalany) fogalma kizárólag az adott tagállamban székhellyel, ennek hiányában lakóhellyel rendelkező adóalanyokat foglalja magába, és nem terjed ki azokra a tagállamokra, ahol az adóalany állandó telephellyel rendelkezik, mivel ez többszörös azonosítást tenne lehetővé. Ez utóbbira tekintettel módosult az Áfa tv. 187. § (1) bekezdése, ugyanis az említett bekezdés 2025. január 1-jét megelőzően hatályos szövege szerinti „gazdasági céllal belföldön telepedett le” fordulat magában foglalja a Magyarországon állandó telephellyel rendelkező adóalanyokat is (lásd Áfa tv. 254. §), amelyek azonban e dátumot követően kiesnek a belföldi alanyi adómentes körből. A Héa-irányelv SME-rendszerre vonatkozó módosításának további eredményeként a Közösség területén kívül székhellyel rendelkező adóalany nem választhat alanyi adómentességet, akkor sem, ha a Közösség területén állandó telephelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

Az új szabályozás értelmében tehát 2025. január 1-jétől

• egyrészt a belföldön székhellyel, székhely hiányában lakóhellyel (a továbbiakban együtt: székhellyel) rendelkező adóalany a Közösség olyan másik tagállamában teljesített ügyletei tekintetében is választhatja, hogy alanyi adómentes adóalanyként jár el, amely tagállamban nem telepedett le, és amely tagállam adómentességet biztosít a kisvállalkozások számára;
• másrészt a Közösség másik tagállamában székhellyel rendelkező adóalany belföldön végzett tevékenysége tekintetében alanyi adómentességet választhat akkor is, ha belföldön nem telepedett le.

Mindkét esetben feltétel, hogy az adóalany éves – áfa nélkül számított – árbevétele ne haladja meg az adott tagállamban meghatározott tagállami küszöbértéket (ez Magyarországon jelenleg 12 000 000 forint), és az uniós éves – áfa nélkül számított – árbevétele ne haladja meg a 100 000 eurót.[5] A határon átnyúló alanyi adómentesség alkalmazásának nem feltétele, hogy az adóalany a székhelye szerinti tagállamban is alanyi adómentességet alkalmazzon – azaz, például egy magyar (belföldön letelepedett), nem alanyi adómentes adóalany választhat határon átnyúló alanyi adómentességet anélkül, hogy Magyarországon is alanyi adómentességet választana –, illetve, hogy a székhelye szerinti tagállam által megállapított értékhatárnak megfeleljen. Ha tehát egy magyar adóalany átlépi a 12 000 000 forintos belföldi értékhatárt, de nem lépi át az adómentesség választásával érintett tagállam(ok) által megállapított értékhatárt és a 100 000 eurós uniós küszöbértéket sem, akkor a belföldi értékhatár átlépésétől függetlenül választhat más tagállam(ok)ban határon átnyúló alanyi adómentességet.  

Ha az adóalany – áfa nélkül számított – uniós árbevételének tárgyévi göngyölített (összesített) összege meghaladja a 100 000 eurós uniós értékhatárt, az adóalany nem alkalmazhatja a határon átnyúló adómentességet egyetlen tagállamban sem. Ugyanakkor az uniós értékhatár átlépése nincs kihatással a belföldi alanyi adómentességre. Azaz, ha például egy magyar adóalany átlépi ugyan a 100 000 eurós – áfa nélkül számított – uniós árbevételi értékhatárt, de nem lépi túl a belföldi alanyi adómentesség választására jogosító 12 000 000 forintos értékhatárt a belföldön teljesített ügyleteivel, akkor az adóalany továbbra is jogosult belföldön az alanyi adómentesség alkalmazására, illetve választhat alanyi adómentességet.

Az uniós szabályozás lehetővé teszi, hogy a tagállamok objektív kritériumok alapján eltérő értékhatárokat állapítsanak meg különböző üzleti ágazatok vonatkozásában (egyetlen értékhatár sem haladhatja meg az – áfa nélkül számított – 85 000 euró összegű értékhatárt vagy az ennek megfelelő, nemzeti pénznemben kifejezett összeget). Magyarország kizárólag egy értékhatárt alkalmaz, a magyar szabályozás nem határozott meg különböző üzleti ágazatokra vonatkozó, eltérő értékhatárokat.

A Héa-irányelv lehetőséget ad továbbá a tagállamoknak, hogy a nemzeti küszöbérték meghatározott mértékű (legfeljebb 25 %-kal történő) átlépése esetén egy átmeneti időszakot biztosítsanak az adóalanyoknak, amelyen belül az adóalanyok továbbra is alkalmazhatják a határon átnyúló adómentességet.^[6] Az átmeneti időszak alkalmazása opcionális. A magyar szabályozás nem alkalmazza az említett átmeneti időszakot, így, ha az adóalany átlépi a 12 000 000 forintos értékhatárt, az alanyi adómentesség megszűnik.^[7]

Az új szabályozás alapján az adóalany választhatja, hogy csak a székhelye szerinti tagállamban vagy csak a székhelye szerinti tagállamon kívüli tagállam(ok)ban alkalmazza az alanyi adómentességet, illetve azt is, hogy a székhelye szerinti tagállamban és más tagállam(ok)ban is alanyi adómentességet alkalmaz.

Szabadon választható rendszer lévén az adóalany bármikor dönthet úgy, hogy felhagy a SME-rendszer alkalmazásával. Míg az értékhatár túllépése miatti kizárás karanténidőszakkal jár (az adóalany meghatározott ideig nem választhat alanyi adómentességet), addig az önkéntes kilépéshez a jogszabály nem fűz ilyen jogkövetkezményt, tehát az ismételt belépésnek nincs akadálya.

Adminisztratív egyszerűsítések

Az SME-rendszer által biztosított adminisztrációs könnyítés egyik eleme, hogy az adóalanynak a székhelyétől eltérő tagállam tekintetében alkalmazandó határon átnyúló adómentesség választásához elegendő a székhelye szerinti tagállamban bejelentkeznie, ún. előzetes nyilatkozatot benyújtania, az előírt adatok megadásával. (A feltételeknek való megfelelés esetén az előzetes nyilatkozat beérkezésétől számított 35. munkanapig a letelepedés szerinti tagállam EX utótaggal ellátott egyedi azonosítószámot állapít meg az adóalany számára.) A székhely szerinti tagállam továbbítja az adatokat az azok benyújtásától számított 15 munkanapon belül az adómentesség választásával érintett tagállam(ok) részére továbbítja. A benyújtott adatok alapján a székhely szerinti hatóság és a kérelemmel érintett tagállami hatóság(ok) megvizsgálják a kérelmet. A székhely szerinti tagállam ennek részeként az uniós árbevételi értékhatárnak való megfelelést vizsgálja, míg a mentességet biztosító tagállam(ok) az adott tagállami árbevételi értékhatárnak való megfelelést (ennek keretében azt is, hogy az adóalany a tárgyévet megelőző évi – vagy megelőző két évi – árbevétele nem haladta-e meg az adott tagállam mentességre jogosító árbevételi értékhatárát). A mentességgel érintett tagállamnak 15 munkanapon belül vissza kell jeleznie a vizsgálat eredményéről a letelepedési tagállamnak.[8]

A vizsgálat lefolytatására a tagállamoknak főszabály szerint a nyilatkozat beérkezésétől számított 35 munkanapos határidő áll rendelkezésükre. A 35 munkanapos határidő elmulasztása (például az adómentesség tagállamának hallgatása) esetén az adóalany a 35. munkanaptól adómentes minőségben járhat el, kivéve, ha a letelepedés szerinti tagállam a választással érintett másik tagállam jelzése alapján arról értesítette az adóalanyt, hogy az adócsalás és adókikerülés megelőzése érdekében hosszabb időre van szükség kérelme elbírálásához.

Az uniós szabályozás értelmében a nem a székhelyük szerinti tagállamban adómentességet választó adóalanyok az adott tagállamban az adómentesség hatálya alá tartozó termékértékesítéseik és szolgáltatásnyújtásaik vonatkozásában nem kötelesek magukat áfaalanyként nyilvántartásba vetetni, és nem kötelesek áfabevallást benyújtani.

Az az adóalany, aki/amely adómentességet választott a Közösség más tagállamában/tagállamaiban, negyedévente – a negyedévet követő hónap végéig – köteles adatot szolgáltatni a letelepedése szerinti tagállam számára tagállami bontásban az adott negyedévben a letelepedése szerinti tagállamban és a Közösség más tagállamaiban teljesített ügyletek adó nélküli ellenértékéről. Az adatszolgáltatásnak tehát minden tagállamra ki kell terjednie, nem csak azokra, amelyek tekintetében az adóalany adómentességet választott, továbbá minden negyedévre vonatkozóan be kell nyújtani (abban az esetben is, ha nullás).

További könnyítést jelent a belföldi alanyi adómentességet alkalmazó külföldi adóalany számára, hogy az alanyi adómentes minőségében belföldön és ellenérték fejében teljesített ügyleteiről kiállított, kibocsátott számlákról, számlával egy tekintet alá eső okiratokról, valamint nyugtákról, nyugtával egy tekintet alá eső okiratokról az adatszolgáltatási – azaz a számla- és a nyugtaadat-szolgáltatási – kötelezettségének a negyedéves jelentéstételi kötelezettsége teljesítésével is eleget tehet.[9] Ennek megfelelően, ha az adóalany teljesíti e negyedéves adatszolgáltatási kötelezettségét, akkor például mentesül az Áfa tv. 10. számú melléklete szerinti adatszolgáltatási kötelezettség alól.

Más tagállami adóalanyokra vonatkozó átmeneti rendelkezés

Amint azt fent részleteztük, a határon átnyúló alanyi adómentesség alkalmazásához az adóalanynak elég csak a székhelye szerinti tagállamban regisztrálnia (előzetes nyilatkozatot benyújtani). Ez egyben azt is jelenti, hogy azok az alanyi adómentes adóalanyok, akiknek/amelyeknek nincs belföldön székhelyük, csak állandó telephelyük, illetve nincsen lakóhelyük, csak szokásos tartózkodási helyük, 2025. január 1-jétől csak úgy alkalmazhatnak Magyarországon az Áfa tv. XIII. fejezet 3. alcíme (a közösségi SME-rendszer külföldi ága) szerinti határon átnyúló alanyi adómentességet, ha azt a székhelyük szerinti tagállamon keresztül, előzetes nyilatkozat benyújtása útján jelzik. A határon átnyúló alanyi adómentességet főszabály szerint azon naptól alkalmazhatja az adóalany, amikor a székhely szerinti tagállam az előzetes nyilatkozat alapján a mentesség választásával érintett tagállam tekintetében megállapítja vagy megerősíti az adóalany adószámához kapcsolandó ún. EX utótagot.

Mivel

• az új rendszer 2025. január 1-jével indul, az adóalany a székhelye szerinti tagállamban legkorábban ezen a napon tudja benyújtani az előzetes nyilatkozatot, ezért az ezen időpontot megelőzően Magyarországon alanyi adómentes adóalanyként eljáró, és a határon átnyúló alanyi adómentességet Magyarországon 2025-től alkalmazni kívánó adóalanynál – az előzetes nyilatkozat azonnali benyújtása esetén is az EX utótag megállapításáig – megszakadna a folyamatosság, valamint
• a határon átnyúló alanyi adómentesség alkalmazására vonatkozó kérelem elbírálásának időpontja sem ismert,

az Áfa tv. átmeneti rendelkezéssel[10] biztosítja, hogy azok a külföldi adóalanyok, amelyek már 2024-ben is alanyi adómentességet alkalmaztak Magyarországon, 2025-től pedig a határon átnyúló alanyi adómentesség feltételei szerint lesznek jogosultak az adómentesség választására belföldön és megfelelnek az erre vonatkozó feltételeknek, ezt, ezirányú döntésük alapján, 2025-ben is megszakítás nélkül folytathassák.

Az átmeneti rendelkezés értelmében azoknak, a Közösség más tagállamában székhellyel, ennek hiányában lakóhellyel rendelkező adóalanyoknak, akik, amelyek 2024-ben alanyi adómentes adóalanyként jártak el Magyarországon, és 2025. január 1-jétől belföldön alanyi adómentességet alkalmazhatnak[11], és élni is kívánnak e választási joggal, szándékukat az SME-NY jelű nyilatkozat benyújtásával – amely a NAV honlapján tervezetként már elérhető – 2024. december 31-ig kell bejelenteniük. A nyilatkozat benyújtásán túl a külföldi adóalanyoknak 2025. január 15-ig adatot kell szolgáltatniuk a 2024-es uniós árbevételükről az SME-ADAT jelű nyomtatványon.

Az átmeneti rendelkezés biztosítja, hogy a fentiek szerint eljáró, az alanyi adómentesség feltételeinek[12] megfelelő és a nyilatkozatot benyújtó adóalany 2025. január 1-jétől jogosult alanyi adómentes minőségben eljárni addig, amíg a székhelye szerinti tagállamban benyújtott előzetes nyilatkozat alapján közlik vele az EX utótaggal ellátott egyedi azonosítószámot, vagy azt Magyarország tekintetében megerősítik, de legfeljebb 2025. április 30-ig.

Az átmeneti rendelkezés azoknak a Közösség Magyarországon kívüli tagállamában székhellyel rendelkező adóalanyoknak biztosítja ezt a lehetőséget, akik, amelyek megfelelnek az Áfa tv. 2025. január 1-jétől hatályos 195/G. §-ában foglalt feltételeknek,[13] melyek az alábbiak:  

• az adóalany uniós árbevétele[14] sem a tárgy naptári évet megelőző évben (azaz a 2024-ben) sem a tárgy naptári évben (azaz a 2025-ben) nem haladhatja meg a 100 000 eurót,
• az adóalany belföldi árbevétele[15] sem a tárgy naptári évet megelőző évben (azaz a 2024-ben) sem a tárgy naptári évben (azaz a 2025-ben) nem haladhatja meg a 12 000 000 forintnak megfelelő pénzösszeget.

Fontos, hogy az SME-NY jelű nyilatkozat benyújtásával a külföldi adóalany nem a 2025. január 1-jétől biztosított, az Áfa tv. XIII. fejezet 3. alcíme szerinti határon átnyúló alanyi adómentességet választja Magyarországon – ehhez a letelepedése szerinti tagállamban kell benyújtania az előzetes nyilatkozatot, és a határon átnyúló alanyi adómentességet választania Magyarország vonatkozásában – hanem arra válik jogosulttá, hogy amíg az adóalany székhelye szerinti tagállamban benyújtott előzetes nyilatkozat alapján Magyarország vonatkozásában megállapítják az EX utótaggal ellátott egyedi azonosítószámot, vagy azt Magyarország tekintetében megerősítik, addig a tartalmában az Áfa tv. XIII. fejezet 1. alcíme szerinti alanyi adómentességet az adóalany továbbra is (de legfeljebb 2025. április 30-ig) alkalmazhassa belföldön.

Következő cikkünkben sorra vesszük a határon átnyúló alanyi adómentességre vonatkozó szabályokat, valamint az egyablakos rendszerre vonatkozó technikai tudnivalókat.

---

[1] A Tanács 2020. február 18-i (EU) 2020/285 irányelve a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek (a továbbiakban: Héa-irányelv) a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás tekintetében történő módosításáról és a 904/2010/EU rendeletnek a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás megfelelő alkalmazásának nyomon követését célzó közigazgatási együttműködés és információcsere tekintetében történő módosításáról

[2] Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény

[3] Az Áfa tv. 187. § 2025. január 1-jét megelőzően hatályos (1) bekezdése

[4] Áfa tv. 254. §

[5] Héa-irányelv 280a. cikk, 284. cikk (2) bekezdése

[6] Héa-irányelv 288a. cikk

[7] Áfa tv. 195/K. § (1) bekezdés c) pontja

[8] A hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről és csalás elleni küzdelemről szóló 904/2010/EU rendelet 37a. cikke

[9] Áfa tv. 257/G. § (7) bekezdés.

[10] Áfa tv. 365. §

[11] Az Áfa tv. XIII. fejezet 2025. január 1-jétől hatályos 3. alcíme szerinti feltételekkel

[12] Áfa tv. 195/G. §

[13] Áfa tv. 365. § (2) bekezdése

[14] Áfa tv. 195/G. § (2) bekezdés a) pontja

[15] Áfa tv. 195/G. § (2) bekezdés b) pontja