Szerződés relatív hatálytalanságának megállapítása a kényszertörlési eljárással kapcsolatban

A kényszertörlési eljárás szabályait 2012. március 1. napjától tartalmazza a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.). Azonban a törvényalkotó 2012. július 16-ával akként módosította a vonatkozó rendelkezéseket, hogy a 2012. március 1-jén folyamatban lévő kényszer-végelszámolásokban és a 2006. július 1-jén már folyamatban lévő, be nem fejezett végelszámolásokban szűk kivételtől eltekintve, a végelszámoló 2013. január 1-jéig kényszer­törlési eljárás megindítását kell, hogy kezdemé­nyezze [Ctv.131/A.§ (1) bekezdése].

A kényszertörlési eljárásban hitelezői igény nyilván­tartásba vételére, kielégítésére a Ctv. alapján nem kerülhet sor. Ha van a költségeket fedező vagyona a cégnek akkor a Cégbíróság kezdeményezi a felszámolást. Ha a cégnek nincs vagyona és törlik a cégnyilvántartásból, akkor a Ctv.118/A.§ alapján a volt vezetővel, taggal szemben pert lehet indítani a felelősség megállapítása és a követelés megté­rítése iránt. Azonban mivel a felelősség alapjául szolgáló magatartások többsége a 2012. évben kez­deményezett eljárásokkal kapcsolatban 2012.03.01. előtti, ezért a visszamenőleges hatályú jogalkalmazás tilalma miatt (jogszabály a hatálybalépését megelőzően tanúsított magatartást nem minősíthet jogellenessé), nem szolgálhat a felelősség alapjául, ami miatt per sem indítható.

Szerződés relatív hatálytalanságának megállapítása iránti per

A kényszertörlési eljárásban, ellentétben a felszámolási eljárással végrehajtás foganatosítható. Az adóhatóság az adótartozás fedezetének elvonására irányuló szerződés relatív hatálytalanságának megál­la­pítása iránti igényét bírósági úton érvényesítheti [a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 7.§ és 203.§ és BH 2010.334]. Az adóvégrehajtás során tipikusan az ingatlan-nyilvántartás (TAKAR­NET) teljes tulajdoni lap másolatának (nem szem­le), a gépjármű-nyilvántartás (GIR), illetve a céginformációs rendszer (Céginfo, IM-Online) adatai alapján lehet észlelni a kielégítési alap elvonását, hiszen ezek a nyilvántartások az adós tulajdonában volt vagyontárgyakat (pl.:gépjármű, ingatlan, üzletrész, rész­vény) is feltüntetik. Az adós vagyonába tartozó elidegeníthető dolog lehet az adóst illető követelés, forgalomképes vagyoni értékű jog (pl.: önkormányzati bérlakás bérleti joga) is [Legfelsőbb Bíróság (Kúria) 1/2011.(VI.15.) PK véleménye]. Ez a vagyontárgy a hitelezői követelések behajtása végett ugyanúgy (adó) végrehajtás alá vonható, mintha a szerződést nem kötötték volna meg, és így a kér­dé­ses vagyontárgy tulajdonosa továbbra is az adós volna [BH.1995.5, BDT.2001.417].

Az előbbiekre tekintettel elsődlegesen azt indokolt meg­vizsgálni, hogy a Ptk. 203.§-a szerinti a szerződés relatív hatálytalanságának megállapítása, adóvégrehajtás tűrése iránti per a nyilvántartások alapján a végrehajtást megelőzően elidegenített vagyontárgyak tekintetében indítható-e. Ezen per kezdeményezésére a gazdálkodó szer­ve­zet törlését megelőzően van mód, tehát addig a kény­szertörlési eljárásban az illetékes cégbíróságnak a törléshez való hozzájárulás nem adható meg, ameddig a per folyamatban van. Ilyen esetben a fedezetelvonás gyanúja miatt a felszámolás kezdeményezése sem kérhető [Ctv. 62.§ (4) bekezdés, 118.§ (1) és (7) bekezdés].
A Ptk. 203. § (1) bekezdésének törvényi rendelkezése a fedezetelvonás szerződési formáját említi, azonban Ptk. 199. §-a alapján (az egyoldalú nyilatkozatokra – ha a tör­vény kivételt nem tesz – a szerződésre vonatkozó szabá­lyokat kell megfelelően alkalmazni) egyoldalú jogügylet alapján is bekövetkezhet olyan fedezetelvonás, amely az ügylet relatív hatálytalanságának a megállapításához ve­zet­het. Így a díjkitűzés (Ptk. 592. §) és a kötele­zett­ségvál­lalás közérdekű célra (Ptk. 593. §) is járhat a relatív hatálytalanság jogkövetkezményével.

A hatáskörrel, illetékességgel rendelkező bíróság, a pertárgyérték, illetve a képviselet

A fedezetelvonó szerződés hatálytalanságának a megálla­pí­tása iránt indított per – a pertárgy értékének a megálla­pítása szempontjából – a követelés biztosítása iránti pernek minősül [a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 24.§ (2) bek. f) pontja]. Ebből következően a pertárgy értéke főszabályként a követelés összege, a fedezetelvonó szerződés értéke pedig csak akkor jön számí­tásba, ha az ennél kisebb ( Pp. 24. §) [EBH2009. 1966]. Mivel a Nemzeti Adó-és Vámhivatalt (NAV) az Itv.5.§ (1) bekezdés c) pontja és (2) bekezdése alapján teljes szemé­lyes illetékmentesség illeti meg, ezért nem kell illetéket előlegeznie, illetve viselnie. Erre a keresetlevélben hivatkozni kell. A Pp. 25.§ (4) bekezdése alapján a pertárgyérték meghatározásánál a főkövetelés járulékai (kamat, költség stb.) figyelmen kívül maradnak. Erre figyelemmel mivel a késedelmi pótlék a főkövetelés járulékának tekintendő, ezért azt a pertárgyérték megjelölésénél figyelmen kívül kell hagyni. Ha a késedelmi pótlékkal csökkentett köve­telés összege kisebb mint az elvont vagyontárgy értéke, akkor az lesz a pertárgyérték.
A járásbíróság előtti eljárásban nincs kötelező jogi kép­viselet, ezért az illetékes adóigazgatóság ügyintézője kü­lön meghatalmazás nélkül munkáltatói igazolványával igazolt módon képviselheti a NAV-ot. Amennyiben a per­tárgyér­ték (akkor, ha a per tárgyának értéke a harmincmillió forintot meghaladja) alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik a per, akkor a jogi képviselet kötelező. Kötelező jogi kép­viselet esetén a NAV mint peres fél nevében kizárólag az adóhatóság alkalmazásában álló jogtanácsos vagy olyan jogi szakvizsgával rendelkező jogi előadó járhat el, aki a jogi szakvizsga megszerzését igazoló okirat közjegyző által hitelesített másolatát az eljárásban történő első jelentkezésekor a bíróságnak bemutatja, illetve megküldi [Pp.73/C.§ (1) bekezdés b) pontja, (2) bekezdés c) pontja és (4) bekezdése].

A peres felek

A per felperese a követelés jogosultja (pl.:NAV), akinek kielégítési alapját a perben kifogásolt ügylet részben vagy egészben elvonja. A fedezetelvonó ügyletet kötő adós és a vele szerződő fél lesznek az alperesek akikkel szemben a pert meg kell indítani. Ha a fedezetelvonás egyoldalú jogügylettel valósul meg akkor csak az adóssal szemben kell a pert megindítani. Amennyiben a perben hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne akkor kötelező a perben állás [Pp.51.§ a) pont]. Tehát akinek a szerződéssel érintett vagyontárgyon valamilyen joga áll fenn (jelzálogjog, haszonélvezeti jog, használati jog stb.) azt alperesként perbe kell vonni, amivel kényszerű pertársaság jön létre. Amennyiben valamennyi érintett perbe vonása nem történik meg, akkor a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el fogja utasítani [Pp.130.§ (1) bek. g) pont].

A fedezetelvonás megállapításának feltételei

A kötelezettel szemben fennálló követelés megléte előfeltétele a szerződés fedezetelvonó jellege megállapításának. A követelésnek a fedezetelvonó szerződés megkötése­kor már léteznie kell, az azonban nem szükséges, hogy a követelés ekkor már lejárt, esedékes követelés legyen. A követelés akkor minősül igénynek, ha az már keresettel érvényesíthetővé válik. Elegendő tehát, ha a követelés a fedezetelvonás megállapítása iránti per megindításakor van az igény állapotában, vagyis akkorra válik esedékessé, lejárttá. Az adótartozás már akkor esedékessé válik, tehát az igény állapotába kerül, amikor az adótörvényekben meghatározott időpontok eredménytelenül telnek el, az adózó önkéntes adóbevallási és befizetési kötelezett­ségét nem teljesíti. A bevallási kötelezettséggel érintett időszak kezdő időpontjától kezdve a NAV-nak követelése keletkezik az adózóval szemben (Kúria Pfv.VI.21.401/2011/7. sz. ítélete). Nem állapítható meg a szerződés fedezetelvonó jellege, ha a jogosult követelése a szerződéskötést követő időpontban keletkezett.

A szerző fél marasztalásának további előfeltétele an­nak vizsgálata, hogy a szerződéskötéskor az adós rendelkezett-e, illetve rendelkezik-e olyan egyéb va­gyonnal, amely a jogosult követelésére részben, vagy egészben fedezetet nyújt(ott). Ha a szerződéskötéskor ren­delkezett ilyen más vagyontárggyal, ami fedezetet je­lent­hetett volna az adótartozásra, azonban a végrehajtás előtt ezt is elvonták, akkor a per ezen vagyontárgy tekin­tetében folytatható le. Ha például az adós az ingatlanát elajándékozza, azonban a gépjárművét nem és ez is elegendő fedezete az adótartozásnak, akkor az ingatlan elajándékozása miatt nem indítható per. Ha ezt követően a gépkocsit is elajándékozza és más vagyon­tárgya nincs, akkor a gépjármű ajándékozási szer­ző­dés relatív hatálytalanságának megállapítása kérhető a bíróságtól. A fedezetelvonó jelleg mellett a fedezetül szolgáló egyéb vagyon hiányára is a NAV-nak kell a perben hivatkoznia. Az egyéb vagyon hiánya a teljes körű adóvégrehajtás eredménytelenségével bi­zo­nyítható. Önmagában a szerződés visszterhes jellege nem jelenti azt, hogy a szerződés eredményeként az adótartozás fedezete az adós rendelkezésére áll. Az egyéb vagyon hiányával kapcsolatos bizonyítással szemben a kötelezett ellenbizonyítással élhet. Ha az ellenbizonyítás sikerre vezet a kereset elutasításának van helye ak­kor is, ha egyébként a kötelezett és a szerző fél közötti szerződést a felek a fedezetelvonás szándé­kával kötötték meg.
Az előbbi feltételek [a szerződéskötéskor a köve­telés, a perindításkor az igény fennállása és a kielégí­tési alap elvonása] megállapíthatósága mellett a Ptk. 203. § (1) bekezdése alapján további vagylagos feltételeknek is teljesülniük kell ahhoz, hogy a szer­ződésnek a jogosulttal szembeni hatálytalansága meg­ál­la­pítható legyen. Az egyik ilyen feltétel az, hogy a szerző félre a szerződésből ingyenes előny szár­mazzon (pl.: ajándékozás). Ha az ingyenes előnyszerzés megállapítható, a szerző fél jó-, vagy rossz­hiszeműségének vizsgálata már nem szükséges, mert az ingyenesség ténye elegendő a fedezetelvonás megállapításához feltéve, hogy az egyéb törvényi feltételek is teljesülnek.

A bírói gyakorlat értelmében a szerző fél akkor mi­nősül rosszhiszeműnek, ha a szerződéskö­tés­kor tudott, vagy tudnia kellett a kötelezettet ter­helő követelésről és emellett arról is, hogy a szer­ződéssel a jogosult kielégítési alapját részben, vagy egészben elvonják. Tehát tisztában kell lennie az adós vagyoni helyzetével, azzal, hogy vagy nincs egyéb vagyontárgya, vagy ha van, az nem elegendő a tartozás fedezetére. Ezen tudást a Ptk.203.§ (2) bekezdésében említett vala­mennyi törvényi véle­lemmel érintett személy tekin­tetében vélel­mezni kell.
A Ptk.203.§ (2) bekezdése szerint, ha valaki hozzátartozójával vagy olyan jogi személlyel (tehát pl.: Kft.-vel, Rt.-vel, de pl.: nem Kkt.-val vagy Bt.-vel), amellyel való viszonyában többségi befolyás áll fenn (Ptk.685/B.§), továbbá ha a jogi személy a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve an­nak hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhi­szeműséget, illetve az ingyenességet vélelmezni kell.

Ezen felül vélelmezni kell a rosszhiszeműséget és az in­gye­nességet, ha a jogi személy adós egy másik jogi személlyel (szerző fél) köt szerződést, feltéve, hogy mind­két jogi személy azonos természetes vagy jogi személy befolyása alatt működik, akkor is, ha közvetlen vagy közvetett többségi befolyás nem áll fenn.
A legutóbbi esetben a rosszhiszeműség és az ingyenesség vélelme megállapítható tehát akkor, ha pl.: az adós „A” Rt. adásvételi szerződést köt „B” Kft.-vel mint szerző féllel. A „C” Kft. az „A” Rt.-ben, míg a „D” Rt. a „B” Kft.-ben a szavazatok kisebb részével rendelkezik, addig az „E” Kft. a „C” Kft.-ben és a „D” Rt.-ben is rendelkezik a szavazatok kisebb részével.

Annak kétséget kizáró bizonyítása, hogy a követelésről nem tudott, illetve nem volt tisztában az adós vagyoni helyzetével, a szerződés fedezetelvonó jellegével a törvényi vélelemmel érintett szerző felet (II.r. alperest) terheli. Amennyiben a vélelem megdöntését a II. r. alperes pl.: hozzátartozók, közeli barátok tanúvallomására próbálja alapozni, akkor a NAV-nak mint felperesnek indokolt hivatkoznia arra, hogy a tanúk a közeli viszony miatt nem ké­pesek elfogulatlan vallomást tenni, ezért tanúvallomásuk a vélelem megdöntésére nem lehet alkalmas.
Ha a szerződő felek rosszhiszeműsége vélelmezhető, azon­­ban a szerződés (pl.: ingatlan adásvételi) visszterhes volt és az ellenszolgáltatás (pl.: pénz) kifizetése bizonyíthatóan megtörtént (pl.: adós bankszámlakivonattal bizonyítja a pénz átutalását) akkor főszabályként a szerződés relatív hatálytalansága nem állapítható meg, hiszen a fedezet (ingatlan) helyébe fedezet (pénz) lépett.

Az ingyenesség törvényi vélelmét [Ptk.203.§ (2) bekezdés] az alperesek azzal nem dönthetik meg, hogy egybehangzóan kijelentik, hogy pl.: a vételár kifi­zetése meg­tör­tént, hiszen ez nem bizonyíték, hanem csupán az alperesek nyilatkozata. Az sem alkalmas az ingyenesség vélelmének megdöntésére, ha a teljes bizonyító erejű ügyvédi magán­ok­iratba foglalt adásvételi szerződés azt tartalmazza, hogy a szer­ződő felek (az ügyvéd előtt) kijelentik, hogy a vételár teljes összege megfizetésre került. Hiszen ez is csupán az alperesek korábbi egybehangzó nyilatkozata. Az ügyvéd tanúkénti meghallgatása során a kijelentés megtörténtét igen, a pénz előtte történő átadását valószínűleg nem fogja tanúsítani.
A szerző fél rosszhiszeműségét megalapozza, ha az ellenszolgáltatás (pl.: pénz) valós ugyan, a szerző fél azonban tudja, hogy a végrehajtással jól megra­gadható vagyontárgy elidegenítése azért történt, hogy a befolyt pénzt a kötelezett a jogosult (NAV) elől elvonja. Ez az eset fordul elő pl.: akkor, ha az adós cég a vezető tisztségviselőjével-tagjával köt pl.: ingatlan adásvételi szerződést, az ellenértéknek a megfizetése pl.: az ügyvéd előtt megtörténik, azonban az adós gazdálkodó szervezet nevében a szerző fél (vezető-tag) az adós céggel fennálló munkaviszonya keretében az ellenérték összegét pl.: jutalomként kifizeti saját magának.

A bírói gyakorlat (1/2011.(VI.15.) PK vélemény) sze­rint (a Ptk. 203.§ (2) bekezdésében írt törvényi vélelem hiányában is) rosszhiszeműnek minősül a szerző fél (feltéve, hogy a szerződéskötéskor tudott, vagy tudnia kellett a kötelezettet terhelő követelésről) akkor is, ha az általa adott ellenszolgáltatás a jogosult kielégítésére alkalmatlan pl.:
• az ellenértéket nem tényleges ellenszolgáltatással, hanem beszámítással teljesíti, vagy
• végrehajtás alól mentes vagyontárgyat juttat az adósnak (a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 89.§-96/B.§), vagy
• tartási szerződést köt és természetbeni tartással teljesít, vagy
• életjáradéki szerződést köt, de az életjáradékot nem, vagy nem rendszeresen fizeti (BH 2012.9),
• ajándékozási szerződést köt, azonban az ajándékért cserébe holtig tartó haszonélvezeti jogot ad az adósnak, illetve engedi, hogy az adós hitel fedezetéül zálog­joggal terhelje meg az ingatlant (BH 2008.155), vagy a gyermeke részére történik az ajándékozás, majd ezt követően a szülők megállapodnak, hogy az ajándékozás gyermektartásdíj fejében történt (BH 2011.307).
Ezen esetekben, ha az adósnak nincs, vagy a tartozás fedezetére nincs elegendő vagyona, és a szerződés­kö­téskor a követelés, a keresetlevél benyújtásakor az igény fennáll, akkor a szerződés relatív hatálytalansága megál­lapítható.

A fedezetelvonó szerződés egyes esetei

A jogosult (NAV) kielégítési alapjának elvonása jellemzően az adós vagyonába tartozó valamely vagyontárgy tulaj­don­jogának átruházásával valósul meg. Ilyen ügy­let tipiku­san: az adásvétel, a tartási szerződés, az életjáradéki szerződés, az ajándékozás vagy a gazdasági társaság részére történő nem pénzbeli hozzájárulás szolgál­tatása. Emellett azonban az átruhá­zás megvalósulhat forgalomképes vagyoni értékű jog átruházása, illetve valamely követelés enged­mé­nyezése útján is.

Fedezetelvonásra sor kerülhet továbbá oly módon is, hogy a vagyontárgy tulajdonosa változatlanul a kö­te­le­zett marad, de a vagyontárgyat fedezet-elvonási céllal, esetleg kifejezetten a többi hitelező megkárosításának szándékával megterhelik, pl.: arra zálogjogot alapítanak. Ennek következtében a végrehajtás során a zálog­jogosult kielégítési elsőbbsége miatt a jogosult követelé­sének kielégítése jellemzően elmarad. A fedezetelvonás fogalmilag kizárt akkor, ha a szerző fél jogszabályban biztosított joga alapján él a követelése biztosításának lehe­tőségével.

Nincs szó fedezetelvonásról, ha pénz köl­csön­adá­sa történik. Ilyenkor a pénz helyébe, azzal azonos összegű követelés lép, ami szintén vagyontárgynak minősül. A Vht.110.§-a alapján a követelés lefoglalható, végrehajtás alá vonható. Ha a harmadik személy a követelés fenn álltát nem ismeri el, akkor vele szemben követelés behajtása iránti pert lehet indítani a Pp.385.§-a alapján.

Az előbbiekre is tekintettel a fedezetelvonó szerződés relatív hatálytalanságának megállapítása, végrehajtás tűré­sére kötelezés iránti per nem jelent megoldást például a (színlelt) kölcsönadással megvalósuló fedezetelvonó ügylettel szemben, mely esetben a Cstv. 33/A.§, illetve Ctv. 118/A.§ szerinti pert lehet indítani, amennyiben annak egyéb feltételei is fennállnak. Azonban az egyéb vagyon­tárgyak elvonása esetén a jogérvényesítés ezen formája gyorsabb, olcsóbb és hatékonyabb a NAV számára mint az egyéb peres lehetőségek alkalmazása.

Kapcsolódó cikkek

Comments are closed.