Az adóhatóság tájékoztatása az adótitokról

Az állampolgárok Nemzeti Adó- és Vámhivatal (to­váb­biakban: NAV) iránti bizalmának egyik fontos feltétele, hogy az adózókról tárolt adatokat illetéktelen sze­mé­lyek ne ismerjék meg. Az adóhatóság által ke­zelt ada­tok körének bővülésével az elmúlt években jelentősen nö­vekedett az egyedi adatkérelmek szá­ma, vala­mint át­rendeződött az adatigényléssel érin­tett adatok köre is.
Mindezen tényezők ismételten felhívják a figyelmet a NAV adótitok védelme érdekében tett intézkedéseire, il­letve az adatok megismerését biztosító tevé­kenységére.
Cikkemben az adótitok védelméről, külső szervek, személyek részére egyedi megkeresés alapján történő adatátadás szabályairól, gyakorlatáról adok tájékoz­tatást, különös tekintettel az adatkiadások során felvetődő jogalkalmazási, jogértelmezési kérdésekre.

A jogszabályi háttér alakulása a titok megóvásától az adótitok védelméig

Jogrendszerünkben az Alkotmány 59. § (1) bekezdése deklarálta, hogy mindenkit megillet a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog, mely alapján a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 81. §-a tartalmazott rendelkezést néhány titok­fajta védelmére, a magántitok körébe sorolva az adótitkot. Személyiségvédelmi jogunk fejlődésében nagy előrelépést jelentett az Alkotmánybíróság adatvédelmi döntése /15/1991. (IV.13.) AB határozat/. Ha­tályos jogunkban a titokvédelmi rendelkezések jogrendszerbeli alapját Magyarország Alaptörvénye VI. cikk (2) bekezdése teremti meg, mely az alapjogok körébe sorolva kimondja, hogy mindenkinek joga van a személyes adatai védelméhez. Az adatkezelés elveit az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. tör­vény tartalmazza, első helyen meghatározva a célhoz kötöttség elvét.
Az adótitok intézményét 1989-ben az állami pénz­ügyekről szóló 1979. évi II. törvény 64/B. §-a vezette be. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 46-48. §-ai rendelkeztek elsőként részletesen – a nemzetközi gyakorlathoz képest is szigorúan – a magán­titok és az üzleti titok védelme érdekében az adótitokról.
A hatályos rendelkezések szerint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) szabá­lyozza – már sokkal részletesebben – az adóhatóság tudo­mására jutott adótitoknak minősülő adatok kezelését. A NAV (továbbiakban: adóhatóság) feladatainak, hatósági jog­körének fokozatos bővülésével növekedett a nyil­vántartott adatok köre és mennyisége is. Ezzel egyidejűleg a más államigazgatási szerveknek, különböző hatóságoknak feladatokat delegáló jogszabályok gyakran adnak felhatalmazást arra, hogy feladataik ellátásához az adóhatóságtól adótitkot érintő információt, adatot kérjenek. Nem utolsó sorban az adózók saját adataikra vonatkozó tájé­koz­tatásának is megnőtt a jelentősége az elmúlt évek során.

Az adótitok fogalma

Az adótitok fogalmát az Art. 53. § (1) bekezdése határozza meg: adótitok az adózást érintő tény, adat, körülmény, határozat, végzés, igazolás, vagy más irat.
Az adótitok törvényi definíciója alapján az adóhatóság által nyilvántartott valamennyi adat, az adóhatósági eljárásokkal összefüggő adatok, továbbá valamennyi adóhatósági irat és azok tartalma teljes körűen az adótitok körébe tartoznak.
A titoktartási kötelezettség nem szűnik meg az idő múlásával és akkor sem, ha ugyanazt az adatot más, nyil­vános nyilvántartásból (pl. ingatlan-nyilvántartás, cégnyilvántartás) vagy egyéb forrásból (pl. adózótól származó információ, sajtótermékben megjelent nyilatkozat) bárki megismerheti.
Az Art. 2007. július 25-től hatályos változása értelmében nem minősül adótitoknak a nyilvános cégadat, a céginformációs és az elektronikus cégeljárásban közreműködő szolgálattól kérhető adat, valamint az az adat, amely az adózóval nem hozható kapcsolatba1. 2014. július l-től az alapítvány, egyesület esetében az Art. 16. § (3) bekezdése által meghatározott – állami adóhatósághoz bejelentendő – adatokon kívül a bírósági nyilvántartásból kérhető adatok köre2 sem minősül adótitoknak.
Az Art. 2012. január l-jétől hatályos szabályai lehetővé te­szik egy eljárásban a vámazonosító szám (VPID szám) és az adószám kiadását. Ezzel összefüggésben kiegészült az Art. 53. §-a, miszerint a vámazonosító számra is az Art. szerinti titok­vé­delmi és adatszolgáltatási rendelkezések vonat­koznak.
Az adótitok mellett az adóhatósági szervezet és feladatkör változásával együtt külön jelentőséggel bír a vámtitok körébe tartozó adatvédelem. Vámtitok minden, a vám­igazgatási eljárással kapcsolatos tény, adat, körülmény, igazolás vagy információ a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 16. § (1) bekezdése alapján.
Titoktartási kötelezettség áll fenn az adótitkon kívül minden más, a hivatalos tevékenység során tudomásra ju­tott titok, így pl. a magántitok, üzleti titok, banktitok (to­vábbiakban: egyéb titok) tekintetében is. Az egyéb titok akkor nem minősül egyben adótitoknak is, ha az az adózást nem érinti. Amennyiben azonban valamely jogszabály titkosan kezelendőnek, vagy védettnek minősít valamely adatot, tényt, akkor az adóhatósági eljárás során az a vonat­kozó jogszabály szerint kezelendő.
Így egyéb titokkörben említhető az üzleti titok, a magán­titok, a banktitok. A banktitok és az értékpapírtitok sajátos­sá­ga, hogy csak a hatóság által adatkéréskor megjelölt célra hasz­nálható fel. (A banktitkot képező adatok megszer­zéséről és felhasználásáról az Adóvilág 2015/3. számában olvashatunk.)

Az adótitok védelme

A titoktartási kötelezettség személyi hatályát az Art. 53. § (2) bekezdése határozza meg. Eszerint az adóhatóság alkalmazottja, volt alkalmazottja, az ellenőrzésbe vagy az eljárásba bevont szakértő és minden más személy, akinek az adatszolgáltatás, -nyilvántartás, -feldolgozás, az ellenőrzés, az adómegállapítás, az adó és adóelőleg-levonás, az adóbeszedés, az adóvégrehajtás, illetve a statisztikai célú felhasználás során feladataival összefüggésben adótitok vagy más titok jut a tudomására, köteles azt megőrizni. Az adóhatóságot a hivatali eljárása során tudomására jutott minden irat, adat, tény, körülmény tekintetében titoktartási köte­le­zett­ség terheli. A titoktartási kötelezettség a fenti kör szá­mára az egyéb titok vonatkozásában is fennáll.
A törvény elsődlegesen az adóhatóság alkalmazottját eme­li ki, de egyező kötelezettség terheli az eljárásba vont szakértőt is. Felmentés csak egyedi esetekben lehetséges, pl. bírósági eljárás során történő meghallgatáskor. Az adóhatóság feladatellátása során a dolgozókon kívül más személyek is – pl. számítógépes szakemberek, adatrögzítők, hatósági tanuk – kapcsolatba kerülnek adatokkal. A titoktartásra kötelezettek körét dokumentált módon figyelmeztetni kell a titoktartási kötelezettségre és a köte­lezettség megszegésének jogkövetkezményeire.
A titoktartás érvényesül „munkakörön kívül” is, a ma­gán­élet során – határidőhöz nem kötötten -, így nyugál­lo­mány­ba vonulás után, munkahely-változást követően is kötelez. Az adótitok megtartása mást is terhel, így pl. a munkáltatót (alkalmazottját), mint adó- illetve adóelőleg levonásra, adatszolgáltatásra kötelezettet, a tevékenysége során meg­ismert, adótitoknak minősülő adatok tekin­tetében.
A titoktartási kötelezettség megsértéséről – adótitok vo­natkozásában az Art. 53. § (2) bekezdése szerint – akkor beszélhetünk, ha a védett adatot az annak birtokában lévő személy alapos ok nélkül, illetéktelen személy részére hozzáférhetővé teszi, felhasználja vagy közzéteszi. A titok megsértése történhet tevőlegesen (szándékos, gondatlan) vagy mulasztás (iratok elzárásának elmulasztása által más személy részére megismerhetővé tétel) útján egyaránt. Mind­két eset ugyanazon jogkövetkezményekkel jár, kárté­rítési, szabálysértési, súlyosabb esetben büntetőjogi, mun­ka­jogi következményei vannak.

Az adótitok felhasználása

Az Art. 54. § (1) bekezdésének rendelkezései azt szabá­lyozzák, hogy mely szervek, személyek használhatnak fel alapos okkal adótitoknak minősülő adatot. A felhatalmazás csak adótitokra vonatkozik. Egyéb titokfajták esetében a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános sza­bályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 17. §-ának adatkezelésre vonatkozó rendelkezéseiből követ­kezik a védelem.
A titoktartási kötelezettség szabályai megtartásának óri­ási jelentősége van mind az információk szervezeten belüli át­a­dása, mind pedig a külső szervek és személyek részére történő adatszolgáltatás, tájékoztatás körében. Az adótitkot képező adat teljes védelmet élvez. Meghatározott esetekben azonban ezeket az adatokat meg kell ismerni, fel kell dolgozni, illetve ezek alapján különféle köte­lezett­sé­geket kell előírni.
A szervezeten belüli adatátadás az Art. 54. § (1) bekezdésének a) pontján alapul. A NAV adóztatási illetve vám­szerve, eltérő hatáskörük miatt a felesleges eljárások alól mentesülnek, ha ellenőrzéshez, adóigazgatási eljáráshoz, a vámhatóság hatáskörébe tartozó eljárás meg­indításához, lefolytatásához felhasználják a má­sik szervnél már rendelkezésre álló adatokat.
A külső szervek, személyek részére történő adat­átadásra részletes szabályozást nyújt az Art. az 54. § (1) – (15) bekezdéseiben és az ennek keretei között alkalmazandó más törvények és jogszabályok. Az Art. hivatkozott rendelkezései az elmúlt években jelentősen változtak, bővült a felhasználásra jogosult szervek és a kiadható adótitoknak minősülő adatok köre is.
Az állami adó- és vámhatóságon kívül más szervek illetve személyek csak törvény felhatalmazása, vagy az adózó írásbeli hozzájárulása alapján tájékoztat­ha­tóak az adótitokról.3 Az adat kérésének és átadásának alapfeltétele az eljárás során az írásbeliség.
Szóbeli, illetve telefonon történő megkeresés alapján és módján más adózónak az őt terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez (pl.: ÁFA levonás érvényesítése stb.), vagy állami szervnek, köztestü­let­nek törvényben meghatározott feladata ellátásához kiadható – a vállalkozói tevékenységet folytató másik adózó nevére, elnevezésére, székhelyére, telephe­lyé­re, adó­szá­mára vonatkozó – adat, azonban az alábbiakat kell az eljáró ügyintézőnknek betartani:
• szóbeli adatkérés esetén: a kérelemről jegyzőkönyvet kell készíteni, tisztázni kell az adatkérő adózó nevét, adószámát, székhelyét és azt, hogy milyen célból kéri a más adózóra vonatkozó adatot, a kért adat közlése előtt az adatkérő adózóra vonatkozóan közölt adatokat is ellenőrizni kell a nyilvántartásunkban. Ha a kért adat kiadható, úgy az adat kiadását, ha nem adható ki, úgy az adatkiadás megtagadását is a jegyzőkönyvbe bele kell foglalni. Az adat kiadása esetén arról is tájékoz­ta­tást kell adni a jegyzőkönyvben, hogy az adatkérő adó­zó a más adózó adatait csak az őt terhelő adó­kötele­zett­ség jogszerű teljesítéséhez használhatja fel. A jegyzőkönyv egy példányát az adatkérőnek át kell adni.
• telefonos adatkérés esetén: tisztázni kell az adatkérő adózó nevét, adószámát, székhelyét és azt, hogy milyen célból kéri a más adózóra vonatkozó adatot, a kért adat közlése előtt az adatkérő adózóra vonatkozóan közölt adatokat is ellenőrizni kell a nyilvántartásunkban. Ha a kért adat kiadható, úgy arról is tájékoztatni kell az adatkérő adózót, hogy az adatkérés tényére az állami adóhatóság előtt eredményesen csak akkor hivatkozhat, ha az adatkérést írásban megismétli, illetve arról, hogy a más adózó adatait csak az őt terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez használhatja fel.
Az adóhatóság által teljesített adatkiadások és tájékoz­tatások száma – a jogszabályi felhatalmazást tartalmazó ren­delkezések és az egyedi megkeresések hatására – az utóbbi években jelentős mértékben emelkedett. A rend­szeresen teljesített, tömeges adatátadásokon kívül az ön­kormányzati adóhatóságoktól, végrehajtóktól, külső szer­vektől, magánszemélyektől is számos megkeresés érkezik, mely adatok kiadása esetén gyakran dilemmát jelent az adatokról történő tájékoztatás teljesíthetősége.

Az önkormányzati adóhatóság tájékoztatása

Az önkormányzati adóhatóság tájékoztatását az Art. 54. § (1) bekezdés a) pontja4 , az Art. 54. § (3) bekezdése5, valamint az Art. 54. § (4) bekezdése6 rögzíti. Mivel az adózás rendsze­rében a helyi adók és a központi adók alapja több esetben egybeesik, indokolt a NAV tudomására jutott adatok átadása az önkormányzati adóhatóság részére, elkerülve ezzel, hogy ugyanazon vizsgálatot két adóhatóság is lefolytassa.
A leggyakoribb igények az adózók adószámára, adóazonosító jelére, bankszámla számára, adóbevallási adataira vonat­koznak végrehajtási, ellenőrzési eljárás lefolytatá­sá­hoz. Gyak­ran kérik az önkormány­zat illetékességi területén székhellyel, telephellyel ren­delkező, vállalkozási tevékenységet folytatóként bejelentkezett, továbbá meghatározott bevételt elérő őstermelők törzsadat állományára vonatkozó adatokat adóztatási tevékenységük segítése, vagy helyi adó bevezetése végett. Általános jelleggel adatokat az ál­lami adóhatóság nem adhat át, kivéve, ha az adatkérést az önkormányzati adóhatóság konkretizálja, ne­ve­síti az érintett adózókat, valamint rög­zíti azon körül­ményt, hogy a kért adatok felhasználása az Art.-ban megjelölt célokat szolgálja. Amennyiben az adatkiadás valamely adó (vámteher) vagy adóhiány feltárását, behajtását, illetve adóigazgatási eljárás lefolyta­tását le­hetővé teszi vagy valószínűsíti, teljesítésének nincs törvényi akadálya.
Az Art. 10. § (4) bekezdése az eredményesebb és költ­ségtakarékos adóztatás érdekében együttműködési kötelezettséget határoz meg a magyar adóhatóságok egymás közti viszonyában és az Európai Bi­zottság illetékes főigazgatóságaival, továbbá a kö­zös­ség tagállamainak adóhatóságaival is.

Bíróság, bírósági végrehajtó tájékoztatása

Az Art. 54. § (7) bekezdés a) pontja alapján az adóhatóság megkeresésre tájékoztatja az adótitokról a bíróságot. A bírósági megkeresésnek mind a büntető, mind polgári peres vagy nemperes eljárásban eleget kell tenni. Az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatán kívül más esetekben is gyakran szükség lehet az adóhatóság birtokában lévő adatok kiszol­gál­tatására. Magánszemély jövedelmére vonatkozó adatokat kér a bíróság tartásdíj megállapítása iránti, vagyonmegosz­tási perekben, büntetőeljárások so­rán. Sok esetben bevallási adatokat vagy bevallások, egyéb dokumentumok eredeti, aláírt példányait kérik, melynek nem tud eleget tenni az adóhatóság, mert időközben selejtezés miatt már nem állnak ren­delkezésre eredeti iratok. Több esetben az adatszolgáltatás jogszerű teljesítése ér­dekében a megkeresés pontosítását kell kérni, mert nem egyértelmű, hogy mely időintervallumra, milyen adatkörre vonatkozik a meg­ke­resés. Így pontosítani kellett azt az adatigényt is, amikor büntetőügyben ke­reste meg a bíróság az adóhatóságot, hogy a vádlott személyi jövedelemadóval kapcsolatos adatait 2005. adóévtől 2014. adóévig terjedő időtartamra vonatko­zóan közölje. A megkeresés alapján nem volt egyértelmű, hogy a megjelölt adóévekre vonatkozóan telje­sí­tett személyi jövedelemadó bevallás mely adatairól (be­nyújtás ténye, jövedelem adatok, bérből, egyéni vállal­ko­zásból származó jövedelem, kedvezmények igénybevétele stb.) kér tájékoztatást a bíróság.
Amíg a bíróság tájékozódási joga szinte korlátlan, addig az önálló bírósági végrehajtó a bírósági végre­hajtásról szó­ló 1994. évi LIII. törvény 47. §-a alapján az adós (adózó) la­kó­helyére (tartózkodási helyére) telephelyére, munkahe­lyére (egyéni vállalkozására), jövedelmére és a végrehajtás alá vonható vagyontárgyaira vonatkozó adatok beszerzésére jogosult. A törvény 7. §-a a bejelentett bankszám­la szám megismerésére is feljogosítja. Gyakran előfordul, hogy a végrehajtó az adósra és vagyonára vonatkozó adatokat ak­kor is az adóhatóságtól kívánja beszerezni, ha a kért adat kezelője más hatóság, szervezet. Ilyen esetben a meg­ke­resés hatásköri áttétele iránt kell intézkedni.

Nyugdíjbiztosítási, egészségbiztosítási, rehabilitációs és munkaügyi szervek tájékoztatása

Nagy számban érkeznek megkeresések a Kormányhiva­talok Nyugdíjbiztosítási, Egészségbiztosítási és Rehabili­tá­ciós hatóságaitól ellátás megállapításához jogviszony és jöve­delem adatokra. A személyre szóló megkeresések száma az elmúlt öt év alatt csaknem ötszörösére emelkedett. Ennek oka a nyug­díjbiztosítási igazgatási szervek ellátás megállapítás érdeké­ben végzett tömeges hivatalból indított egyeztetési eljárása, a nyugdíj mellett járulékalapot képező jövedelemmel rendel­k­ezők ellátás felülvizsgálata, a benyújtott önellenőrzéseket kö­vető megváltozott adatok alapján történő felülvizsgálat, vala­mint a saját kérésre szolgálati idő megállapítása iránti nagy­számú kérelem. A társadalombiztosítási szervek előtt folyamatban lévő eljárás ideje alatt gyakran az adózók is tájékoz­tatást kérnek a vizsgált időszakra az adóhatóságnál nyil­vántartott vállal­kozói tevékenységre vonatkozó, jövedelem- és jogviszony adatokról. A törvény az adatátadás célhoz kö­tött­ségét min­den esetben követelményként jelöli meg. Az Art. 52. § (7) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján egyedi meg­keresésre az adatok akkor adhatók ki a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek részére, ha valamely ellátás vagy támogatás meg­állapítása, valamint a folyósítás jogszerűségének ellenőrzése érdekében történik. A Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egész­ségbiztosítási Alap és az elkülönített állami pénzalap ke­zelőjét akkor illeti meg a titoktartási kötelezettség alá tar­tozó adat, körülmény, ha az az általa kezelt alap javára teljesítendő kö­telező befizetéssel van összefüggésben. Amennyiben a kére­lem a törvényi feltételeknek nem felel meg, úgy az adatszolgáltatás nem teljesíthető. Az adatszolgáltatásra irányuló meg­keresésekkel kapcsolatos eljárás lefolytatására az adatszolgáltatással érintett magánszemély lakóhelye – nem az őt foglalkoztató székhelye –, egyéni vállal­kozó, mezőgazdasági őster­melő esetén pedig a székhelye/telephelye szerinti adóigazgatóság az illetékes. 2012. január 1-jétől az adóhatóság az Art. 52. § (7) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján adatot szol­gáltat a megvál­tozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény rendelkezései szerint a rehabilitációs hatóság részére. A 2009. december 31-ét követő időszakra vonatkozó egyedi megkeresések esetében a biztosítási időszakot, a 2010. december 31-ét követő időszakra a biztosítási időszak mellett a jövedelemre vonatkozó adatokat is közölni kell. Az adatszolgáltatás feltételeinek fennállását a hivatkozott jogszabályokból következően vizsgálni szükséges.
A fentiek alapján nem teljesítheti az adóhatóság azt a meg­keresést, amelyben olyan ellenőrzési jegyzőkönyv meg­küldését kéri a hatóság, mely a jogszabályi felhatalmazás szerint átadható adatokon kívül más, adótitok körébe tartozó adatot is tartalmaz. Úgyszintén nem teljesíthető olyan adatkérés (pl. egyéni vállalkozó jogállása, rendelkezik-e élő adószámmal, mikor szűnt meg), mely esetében nem igazolható az adatátadás célhoz kötöttsége, illetve más szerv nyilvános nyilvántartása is szolgáltathat adatot.
A Kormányhivatal Munkaügyi, Munkavédelmi hatóságaitól jogtalanul igénybevett ellátások visszafizettetése érdekében végrehajtási eljáráshoz, foglalkoztatotti adatokra vonatkozóan pedig ellenőrzéshez érkeznek megkere­sések. A munkaügyi hatóság gyakran kér tájékoztatást az egyszerűsített foglalkoztatás kezdetére, napjainak számára, a bejelentés idejére (nap, óra, perc).

Az adózó saját adatairól történő tájékoztatása

Az elmúlt években az adózók saját adataikra vonatkozó tájékoztatási igényeinek száma is nagymértékben nőtt. A leggyakoribb adózói adatkérések jogviszonyra (munkavi­szony), jövedelemre (bejelentett munkabér), vállalkozási jogviszonyban töltött időtartamra, vállalkozás átlagos sta­tisztikai állományi létszámára, háztartási alkalmazottként bejelentett időszakra vonatkoznak.
A munkavállalóknak jogaik érvényesítéséhez, kötelezett­sé­geik teljesítéséhez sok esetben szükségük van a biztosítási jogviszonyukra, valamint a tőlük levont adó- és járulék összegére vonatkozó adatokra. Ezeket az adatokat a mun­káltatók a ’T1041-es adatlapon (biztosítási jogviszony) je­len­tik be, valamint a ’08M magánszemélyenkénti összesítő nyomtatványon (levont adó- és járulék összege) vallják be.
A tájékoztatást az adóhatóság az Art. 12. § (1), (3) bekezdései és az 54. § (1) bekezdés b) pontja alapján teljesíti. A hivatkozott rendelkezések szerint az adó megfizetésére kö­te­lezett személy jogosult az adózásra vonatkozó iratok meg­is­merésére, minden olyan iratba betekinthet, arról má­solatot készíthet vagy kérhet, amely jogainak érvényesí­té­séhez, köte­lezettségeinek teljesítéséhez szükséges, így az adatok kiadá­sának akadálya nincs. A magánszemély adózók számára prob­lémát jelent az adatigény szakszerű meg­fo­galmazása. Az értelmezhetetlen, pontatlan, félreérthető beadványok adminisztrációs terheinek elkerülése érdeké­ben több adóigazgatóság „Kérelem” formanyomtatványt rend­szeresített a gyorsabb, hatékonyabb ügyintézés érdekében.
Gyakorta előfordul, hogy a kérelemben igazolás kiál­lí­tását kérik, megnevezve azt a hatóságot, szervet, ahol fel kíván­ják használni az adóhatóság tájékoztatásában szerep­lő adatokat. Ilyen esetekben indokolt az adózók figyelmét felhívni arra, hogy az adóhatóság igazolást csak a törvényben7 meghatá­ro­zott körben és adatra vonatkozóan állít ki. Az adatkiadás so­rán közölt adatok tájékoztató jellegűek, nem minősülnek ha­tó­sági bizonyítványnak és nem egyenértékűek azon igazolással, melynek kiállítása a munkáltató (kifizető) kötelezett­sé­ge és egyben felelőssége. Amennyiben az adózó azért igényli az adatokat, mert az adóbevallása kitöltéséhez szükséges in­for­mációk nem áll­nak teljes körűen a rendelkezésére, tájé­koz­tatjuk arról őt, hogy a magánszemély a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül – az ügyfélkapun tör­té­nő regiszt­rációt követően – hozzáférhet a munkáltató által tel­jesített, az Art. 16. § (4) bekezdés szerinti bejelentésnek és a 31. § (2) bekezdés szerinti bevallásnak a saját magára vonat­ko­zóan nyilvántartott adataihoz, ellenőrizheti azok hitelességét, és lehetősége van adó­bevallását elektronikusan benyújtani.
Növekszik azon adózók száma is, akik az adatkéréssel egyidejűleg jelzik az adóhatóságnak, hogy a mun­kaviszony meg­szűnésekor a munkáltató nem adta át a szükséges igazolásokat, ezért bevallási kötelezett­sé­güknek nem tudnak eleget tenni, nem tudják igazolni biztosításban eltöltött idejüket, a munkanélküli és egyéb szociális ellátások igénybe vétele, valamint további elhelyezkedésük gátja az igazolás hiánya. A jogviszony bejelentések elmaradása az adóhatósági nyilván­tar­tás pontatlanságán túl az adóbevételek elmaradását is ered­ményezi. Számos esetben megál­la­pítható az is, hogy a mun­kavállaló biztosítási jogviszonya rendezettnek tűnik, azon­ban nincs mögötte bevallás, illetve befizetés, tehát hiányzik a 08-as járulékbevallás. Az adóhatóságtól kie­melt figyelmet kö­vetel, hogy – a foglalkoztatással és a kifi­zetett juttatásokkal kapcsolatos munkáltatói igazolások pótlása és a társadalombiztosítási jogviszony tisz­tázása érdeké­ben szükséges intézkedések megtétele során – a pana­szokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény 3. § (3) bekezdése értel­mében – a bejelentő személyes adatait annak egyértelmű hozzájárulása nélkül ne hozza nyilvánosságra.

Az egyéb törvényeken alapuló adatfelhasználás

Alapos okkal használható fel az adótitok, ha azt tör­vény előírja, vagy megengedi. Az Art. szabályozási kö­rén kívül más törvények rendelkezései is lehetővé, illetőleg kötelezővé teszik adótitoknak minősülő adatok átadását, tájékoztatás megadását. Leggyakrab­ban az alábbi megkereséseknek teszünk eleget:
• A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 131. § (5) bekezdése alapján a települési önkormányzat kép­viselő-testülete, jegyzője, a gyámhivatal meg­keresésére közli a szülő, a törvényes képviselő, valamint – írásbeli felhatalmazás alapján – a fi­gye­lembe vehető közeli hozzátartozó személyi jövedelemadó alapját.
• A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi II. törvény 10. § (7) bekezdése alapján az ellátást igénylő, valamint a figyelembe veen­dő személy jövedelemadó alapját is közli az adóhatóság a szociális hatáskört gyakorló szervek meg­keresésére. A törvény 55/D. § (3) bekezdés b) pont­ja szerint a Magyar Állam­kincs­tár az energiafelhasz­nálási támogatás igénybevételének ellenőrzése céljából jogosult jövedelmi adatokat kérni. Nem tel­jesíthető tehát a jegyző azon meg­keresése, amelyben szociális ellátás megállapításához, to­vábbi folyó­sításához a szükséges feltételek teljesí­tését igazoló adóhatósági tájékoztatást kér a munkál­tató által az ellátást igénylő alkalmazásával kapcsolatos bejelentett adatokról.
• A sportról szóló 2004. évi I. törvény 32. § (4) be­kezdése a sportszövetségeket jogosítja adatigénylésre a baj­nokságban részt vevő sportszervezetek köztartozá­saira vonatkozóan, mely adat közérdekűnek minősül. A törvény 57. § (4) bekezdése alapján a sport­politikáért felelős minisztérium kérhet tájékoztatást a sport­szer­vezetek, sportszövetségek köztartozásairól.

Az adatkérések teljesítése során előforduló problémák

1. Továbbra is tömegesen fordulnak adatok érdekében az adóhatósághoz a bírósági végrehajtók, pénzforgalmi bank­számlaszám, végrehajtható vagyontárgyak, munka­hely adatok kiadása érdekében. Megjegyzendő, hogy a tár­sadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szó­ló 1997. évi LXXX. törvény 40. §, 42. § (1) bekezdés a)-g) pontjai és a 43. § (1) bekezdés a)-k) pontjai alapján meg­ha­tározott nyilvántartásokat vezető szervek tartják nyil­ván és kezelhetik a foglalkozásra, a munkahelyre, a mun­ka­körre és a tevékenységre vonatkozó adatokat. Ezek alapján az adóhatóságnak a munkahelyre vonat­ko­zó adat­szolgáltatási igényeket hatáskör hiányában továb­bí­tani kell a hatáskörrel rendelkező szervhez.
2. Az elektronikus ügyintézés terjedésével mind több adó­zó e-mailben nyújtja be adatkérési igényét. Jogszabályi rendelkezés hiányában nincs lehetőség elektronikus úton előterjesztett beadvány alapján adatszolgáltatásra, tekintettel arra, hogy az előterjesztő személy egyértelműen nem azonosítható be, kérelméhez joghatás nem fűződik.
3. Az adatkiadási igényt gyakorta „igazolás” kiállítása iránti kérelemként terjesztik elő, különösen a magánsze­mé­lyek. Az adóhatóság által kiadható igazolásokra vonatko­zó rész­letszabályokat az Art. VII. fejezete tartalmazza, amely megha­tározza azok fajtáit, tartalmi elemeit, az általános eljárási szabályokat. Az Art. egyéb rendelke­zé­sei is kap­csolódhatnak az adóhatósági igazolások sza­bályaihoz. Az adóhatóság által kiadható igazolások típu­sai a következők: az ún. tartozásmentességi igazolások (adó-, együttes adó-, jövedelem-, illetve köztartozás­men­tes adózói minőségről igazolások), a jövedelemigazolások, valamint az illetőségigazolások. Tekintettel arra, hogy az adóhatósági tájékoz­ta­tást tartalmazó iratot gyakran más szerv, hatóság előtt valamely adat, tény, kö­rül­mény igazolására, jogosultság meg­állapítására fel kíván­ják használni, indokolt az adatkérő figyelemfelhívása ar­ra, hogy az adatszolgáltatás nem minősül hatósági igazolásnak.
4. Az adatigény teljesítése során az adat kiadásának jogszabályi feltételeit alaposan vizsgálni kell. Konkrét ügyben a részletesen taglalt jogszabályi hivatkozás ellenére nem ad­ható ki az adótitok az ingatlanvállalkozás-felügyeleti hatóságnak a társasház-kezelői tevékenység bejelentés vagy engedély feltételeinek megállapításához a tevé­keny­séget folytatni szándékozó adózó köztartozás mentességére vo­natkozóan. Az adatszolgáltatási igényt a hatóság a 23/2013. (VI.28.) NGM rendeletben foglaltakra alapozta. Az adótitok kiadása iránti megkeresésre történő adatszolgáltatás az Art. 54. § (1) bekezdésének b) pontja alapján csak akkor meg­alapozott, ha a meg­ke­re­sés törvényi előíráson alapul. Jelen ügyben a hivatkozott rendelet alapján azonban – adózói hozzájáruló nyilat­kozat hiányában – nincs lehe­tő­ség adótitkot képező adat kiadására.
5. A Ket. 36. § (2) bekezdése szerint az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhe­tő olyan adat igazolása, amely nyilvános, vagy amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Köz­jegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyil­ván­tar­tásának tartalmaznia kell. Az adatszolgáltatás iránti kérel­met nyolc nap alatt kell teljesíteni. Adóügyekben azonban nem hagyhatók figyelmen kívül az Art. 53. § (1) bekezdésében és 54. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak, amely szerint az adótitkot alapos okkal használják fel, ha azt törvény előírja vagy megengedi. Az adótitok felhasználását lehetővé tevő törvényi rendelkezésnek konkrétnak kell lennie, meg kell jelölnie azt, hogy mely adótitkot, mely szerv részére lehet kiadni. A Ket. hivatkozott rendelkezése – valamint az azon alapuló ágazati jogszabályok rendelkezései (pl. A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 47. § (9) bekezdés) – olyan általános jellegű előírások, amelyek az adótitoknak minősülő adatok esetében nem adnak kellő, az Art. hivatkozott rendelkezése által megkövetelt felhatalmazást az adótitoknak minősülő adatok átadására. Az ezzel ellentétes jogértelmezés a közigazgatási szervek vonat­ko­zá­sában gyakorlatilag kiüresítené az adótitokkal kap­csolatos előírásokat, hiszen konkrét törvényi felhatalmazás hiányában is valamennyi, adótitoknak minősülő adatot ki kellene adni a Ket. hatálya alá tartozó bármely eljárást lefolytató hatóság részére.
Az adótitok védelmére vonatkozó szabályok megtar­tá­sára mindenkinek kiemelt figyelmet kell fordítani, aki tevé­kenysége végzése során adótitoknak minősülő adat birtokába jut. A folyamatosan módosuló jogszabályi ren­delkezések, az alakuló joggyakorlat és a tájékoztatásra jogosultak igényeinek változása ismételten ráirányítja a figyelmet az adatvédelem jelentőségére.

1) Art. 53. § (4) bekezdés
2) Art. 54. § (5) bekezdés
3) Art. 54. § (1) bekezdés b)-c) pontjai
4) az adótitkot alapos okkal használják fel, ha adó vagy költségvetési támogatás ellenőrzését, az adóigazgatási eljárás, a vámhatóság hatáskörébe tartozó eljárás megindítását, lefolytatását vagy az 54. § (2) és (3) bekezdésében megjelölt szervek tájékoztatását szolgálja
5) az valamely adó, illetve vámteher vagy adóhiány feltárását, behajthatóságának megállapítását, valamint adóigazgatási eljárás lefolytatását lehetővé teszi vagy valószínűsíti
6) az önkormányzati adóhatóság az adóztatási tevékenységéhez megkérheti az állami adóhatóságtól a vállalkozási tevékenységet folytató adózók bejelentkezése, illetőleg változásbejelentése alapján nyilvántartott adatokat
7) Art. 85-85/A. §