A jövedelemadózás fő irányai 2019-től

Az adótörvényeket érintően a 2018. évi jogalkotás egyrészről folytatta a 2017-ben megkezdett folyamatokat, másrészt sok olyan újdonságot hozott, amelyek közül néhány, például a csoportos társasági adóalanyiság létrehozásának lehetősége és az új szociális hozzájárulási adóról szóló törvény – az első vissza­jelzések alapján – adózói oldalról is kedvező fogadtatásra találtak. A változások kapcsán általánosságban elmondható, hogy adópolitikai szempontból tovább­ra is az adónemek számának csökkentése, a vállal­kozási környezet kedvezőbbé tétele, a munkavállalás ösztönzése, az adóadminisztráció csökkentése, a jogszabályok egyszerűsítése és a jogalkotás koherenciája a kitűzött cél. 

A fenti célok megvalósítása jegyében az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosítá­sá­ról, valamint a bevándorlási különadóról szóló 2018. évi XLI. törvény (a továbbiakban: tavaszi adócsomag) és az egyes adótörvények uniós kötelezett­ségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: őszi adócsomag) a vállalkozások adózása vonatkozásában sok újdon­ságot hoz. 

A társasági adótörvény vonatkozásában elmondható, hogy uniós kötelezettségre tekintettel 2019. január 1-jétől a társasági adó szabályozásának meg kell fe­lelnie a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapí­tásáról szóló, 2016. július 12-i (EU) 2016/1164 ta­nácsi irányelvben (a továbbiakban: Irányelv) foglalt elvárásoknak. Erre figyelemmel változnak 2019. ja­nu­ár 1-jétől az ellenőrzött külföldi társaságra és a ren­deltetésszerű joggyakorlás alapelvére vonatkozó ren­delkezések, továbbá megszűnik az alultőkésítés hatályos szabályozása és új kamatlevonás-korlátozási sza­bá­lyok kerülnek bevezetésre. E módosítások illeszkednek az elmúlt években a változó nemzetközi elvárásokra tekintettel bevezetett rendelkezések (új jogdíjszabályok, új szokásos piaci árral összefüggő nyil­ván­tartási kötelezettségről szóló rendelet) sorába. Adópolitikai szempontból ezen módosítás kapcsán annak van jelentősége, hogy a társasági adóztatás vonatkozá­sá­ban a jogharmonizációs kötelezettségeken keresztül az Eu­rópai Unió egyre inkább a szabályozást befolyásoló ténye­zővé válik. Ez azért is érdekes kérdéskör, mert a szabályozás alapjait, az egyes fogalmak tartalmát nem teljesen a magyar jogalkotó határozza meg, így ezen szabályok értelme­zé­se­kor előfordulhat, hogy nem elég csak a hazai joganyagra ha­gyatkozni, hanem – különösen bonyolultabb kérdések­nél – meg kell vizsgálni az uniós hátteret, célokat és az azokkal való összhangot is. A módosítással összefüggésben alapelvi változás is történik, módosul a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményére vonatkozó szabály. Jogalkotói oldalon hosszú időt vett igénybe a változtatás szükséges­ségének mérlegelése, hiszen az alapelv – a jogalkotói ál­lás­pont szerint – már a korábbiakban is összhangban volt az Irányelvvel. A módosítás mellett szólt az is, hogy adószakmai szempontból is célszerű volt a rendelkezés kiegészí­tése a könnyebb értelmezhetőség céljából. A változás nem tekinthető érdeminek, inkább csak a praktikusan már egyébként is alkalmazott megközelítés leképezésének és a szabály jogalkalmazási szempontból történő átláthatóbbá tételének.
E kérdéskör kapcsán érdemes figyelni arra is, hogy a tár­sasági adónemet kiváltó adónemek közül a kisvállalati adóban is bevezetésre kerültek az Irányelvvel összefüggésben új rendelkezések. E szabályok ugyanakkor a kisvállalati adó eltérő logikájából és egyszerűsített szemléletéből adódóan más megközelítéssel érik el a kívánt célt, azaz az adóelkerülés megakadályozását (például, ha a kisvállalati adóalany ellenőrzött külföldi társaságban szerez részesedést, akkor megszűnik az adóalanyisága). 
A társasági adót érintően az adózók által régóta várt vál­tozás a csoportos társasági adóalanyiság bevezetése. Az el­ső évben – szándékoltan – viszonylag rövid időtartam áll rendelkezésre ezen adózási forma választására, 2019. január 1-je és 2019. január 15-e között lehet benyújtani az erre vonatkozó kérelmet. Fontos, hogy jogalkotói szándék sze­rint csoportos társasági adóalanyiságnak csak az adózó társa­sági adózási kötelezettségeire van hatása, vagyis a más adónemekkel kapcsolatos kötelezettségeket továbbra is a megszokott módon és formában teljesíteni kell. Egy adónemet érintően került bevezetésre a csoportos társasági adóalanyisággal összefüggésben módosítás, ez pedig az energiaellátók jövedelemadója, amelyben a csoporttagoknak speciális szabályt kell alkalmazniuk az adókedvezmény felhasználásához az új szabályozással összefüggésben. Természetes nem kizárt, hogy a jövőben más jövedelemadó vonatkozásában is megfontolásra kerüljön csoportos adóalanyiságra vonatkozó szabályozás bevezetése, azonban a fokozatosság és az óvatosság elve mentén kell haladni, és értékelni kell majd az új szabályozással kapcsolatos tapasztalatokat is az esetleges továbblépéshez. 
Az adókedvezmények kapcsán koncepcionális szem­pont­ból is érdekes, hogy 2019. január 1-jétől megszün­te­tésre kerül az előadó-művészeti szervezetek társasági adón keresztüli támogatásának lehetősége, mely szabályozás majd­nem egy évtizedes múltra tekint vissza. E rendszer helyett a jövőben várhatóan közvetlen támogatási rend­szer kerül kialakításra. Ennek kapcsán a legfontosabb feladat az volt, hogy a működő rendszert lezárjuk és átmeneti rendelkezések révén biztosítsuk az abból származó adóelőnyök további felhasználását a jogszabály által biztosított időkeretek között.
A vállalkozások adózását érintően érdemes megemlíteni az egyszerűsített vállalkozó adó választhatóságának meg­szüntetését. Utoljára 2018. december 20-áig van lehetőség az egyszerűsített vállalkozó adó választására, amellyel nem titkolt szándék, hogy az adónem a következő években „kikopjon” az adórendszerből, és átadja helyét olyan újabb és koncepcionális szempontból is jobban támogatható adónemeknek, mint a kisvállalati adó.
Az adóteher mérséklésére kerül sor a pénzügyi szerve­ze­tek különadójában 2019. január 1-jétől, ugyanis a hitelintézetek által fizetendő pénzügyi szervezetek különadójának mértéke az adóalap 50 milliárd forintot meghaladó része után 0,2 százalékra csökken. E lépés szintén egy hosszabb, az adómérték folyamatos csökkentésére irányuló folyamat része, melynek révén a hitelintézetek vonatkozásában az adómértéket az európai uniós mértékek szintjéhez igazítjuk. Az adórendszer egyszerűsítését szolgálja a fentiekkel összefüggésben a hitelintézetek különadójának kivezetése, melyet részben a pénzügyi szektor IFRS-ekre történő átté­rése indokol, hiszen az IFRS-ek a hitelintézetek által fizetett két típusú különadót azonos módon kezelik, így a jövedelemadó típusú hitelintézetek különadójának fenntartása in­dokolatlanná válik. 
Mérséklődnek a pénzügyi tranzakciós illeték terhek is. A legfontosabb változás, hogy a lakossági átutalások ösztön­zé­sére és a készpénzhasználat visszaszorítására tranzakci­ón­ként 20 ezer forintig minden lakossági átutalás mentesül a pénz­ügyi tranzakciós illeték alól, illetve 20 ezer forintot megha­ladó összeg esetén pedig 20 ezer forint válik mentessé. 
Egy módosítást érdemes kiemelni az innovációs járulékfizetési kötelezettség kapcsán, mely a járulékfizetés alóli men­te­sülés szabályát érinti a mikro- és kisvállalkozások esetében. 2019-től csak az a gazdasági társaság mentesül a járulékfizetés alól, amely a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támo­ga­tásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény rendelkezéseinek teljes körű figyelembe vétele alapján mikro- vagy kisvállal­ko­zásnak minősül. A módosítás révén tulajdonképpen vissza­állítjuk a 2014. december 31-én hatályos szabályozást. 
A kisvállalati adó kapcsán továbbra is az egyszerűség és az átlátható szabályozás fenntartása a cél. A rendelkezések ennek tükrében úgy módosulnak, hogy az ezen adózási mód választására vonatkozó bevételi értékhatár, valamint a mérlegfőösszegre vonatkozó értékhatár 500 millió forintról 1 milliárd forintra emelkedik, az adóalanyiság megszű­nését eredményező bevételi értékhatár 1 milliárd forintról 3 milliárd forintra nő. Az új szociális hozzájárulási adó tör­vénnyel való összhang megteremtése érdekében bővül a kisvállalati adóban kedvezményezett foglalkoztatottnak minősülők köre, olyan módon, hogy a közfoglalkoz­ta­tot­tak után igénybe vehető adókedvezményen kívül minden más, a szociális hozzájárulási adóban érvényesíthető ked­vezmény érvényesíthetővé váljon a kisvállalati adóban. 
A magánszemélyeket, illetve az őket foglalkoztató mun­káltatókat is számos ponton érintik az őszi adócsomagban foglalt módosítások, emellett ugyanakkor az is megemlí­ten­dő, hogy már a tavaszi adócsomag is több, 2019-ben hatályba lépő intézkedést tartalmazott.
Fontos adópolitikai cél az adónemek számának csökken­tése, mely a 2018-as év során a magánszemélyeket érintő közterhek vonatkozásában két esetben is sikeresen telje­sült. Egyrészt, 2018-ban megszűnt a magánszemélyek egyes jövedelmeinek különadója, amely a munkaviszony megszűnésével összefüggésben kifizetett nagy összegű jö­ve­delmeket terhelte (75%-os különadó). Másrészt, az adónemek számának csökkenését eredményezi az új szociális hozzájárulási adó törvény elfogadása is, amely alapján az egészségügyi hozzájárulás beolvad a szociális hozzájárulási adóba, az eddig egészségügyi hozzájárulással terhelt jövedelmek után 2019-től szo­ciális hozzájárulási adót kell fizetni. 
Az új szociális hozzájárulási adóról szóló törvény több adózóbarát intézkedést tartalmaz. Egységesen ez a törvény szabályozza 2019-től a szociális hozzájárulási adóból igénybe vehető kedvezményeket. A Mun­kahelyvédelmi Akció kedvezményeit jövőre felváltó új kedvezmények – szándékaink szerint – jobban célzottak és a korábbi 100 ezer forintos korlát helyett a minimálbér (egyes esetekben a minimálbér kétszeresének) erejéig vehetőek igénybe. A kedvez­mé­­nyek átalakításának célja azok egységes és könnyebb igénybevétele, továbbá automatikus mecha­nizmusok beépítése az állami adó- és vámhatóság (NAV) közreműködésével.
A kutatás-fejlesztési tevékenység után érvényesít­he­tő adókedvezmény helyébe 2019. január 1-jétől új, szé­lesebb körben alkalmazható kedvezmény lép, mely alapján a vállalkozásként működő, saját tevé­keny­ségi körben alapkutatást, alkalmazott kutatást, kísérleti fejlesztést végző kutatóhelynek minősülő kifizető az adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyban foglalkoztatott kutató-fejlesztő munkavállaló után az őt e munkaviszonyra tekin­tet­tel terhelő adóból az adómérték 50 százalékával meg­állapított kedvezményt érvényesíthet.
A munkavállalást ösztönző és a közterhek mérsék­lését eredményező lépésként 2019-től a saját jogú nyugellátásban részesülő, a munka törvénykönyve szerint munkaviszonyban foglalkoztatott munkavál­lalóra (nyugdíjas személy) nem terjed ki a biztosítási kötelezettség, és – a munkaviszonyára tekintettel – mentesül a nyugdíjjárulék és a természetbeni egészségbiztosítási járulék megfizetése alól. Így a munkát vállaló nyugdíjasnak kizárólag személyi jövedelemadót kell fizetnie a munkabére után. Ezzel párhu­za­mosan a munkáltató is mentesül az erre a munka­viszonyra tekintettel őt terhelő szociális hozzájárulási adó alól. E munkaviszony vonatkozásában szak­kép­zési hozzájárulás fizetési kötelezettség sem merül fel. A gyermekvállalás ösztönzése és a családok támogatá­sá­nak jegyében tovább nő a kétgyermekeseket megillető családi kedvezmény összege, 2019-től a jogosultak két eltartott esetén kedvezményezett eltartottanként havi 133 330 forinttal csökkenthetik az összevont adóalapba tartozó jövedelmüket a 2018. évi 116 670 forint helyett. 
A személyi jövedelemadót érintő változások egyik fő cél­ja, hogy tovább csökkenjenek az adózók adminisztrációs terhei. Ennek keretében például a NAV első alkalommal a 2018. adóévről az egyéni vállalkozók részére is elkészíti az adóbevallási tervezetet. Az egyéni vállalkozóknak a vál­lal­ko­záshoz kapcsolódó, adóhatósági nyilvántartásokban nem szereplő adatokkal kell csupán kiegészíteniük az adóbevallási tervezetet. A NAV a bevallási tervezetet az adóévet követő év február hónapjának utolsó napjáig beérkezett kifizetői adatszolgáltatások alapján készíti el, ezért a be­vallási és befizetési határidő az egyéni vállalkozók esetében az adóévet követő február 25-éről május 20-ára tolódik ki.
Jelentősen könnyíti az ingatlant bérbeadó magánsze­mé­lyek adókötelezettségének teljesítését, hogy 2019-től nem minősül a bérbeadó magánszemély bevételének az ingatlan használatához kapcsolódó, más személy által nyújtott, ezen más személytől vásárolt szolgáltatásnak a bérbevevőre az igénybevétellel arányosan áthárított díja (például a közüzemi szolgáltatások díja). Egy másik kedvező intézkedés alapján pedig nem kell adóelőleget megállapítania (le­vonnia) a kifizetőnek a lakás bérbeadásából származó bevételből abban az esetben, ha a bérbeadó magánszemély nyilatkozik arról, hogy a bérbeadásból származó jövedelmének megállapításánál figyelembe kívánja venni az általa más településen 90 napot meghaladóan bérelt lakás díját.Kiemelt adópolitikai cél, hogy a munkavállalók az elvégzett munka ellenértékeként tisztességes megélhetést biztosító, szabadon elkölthető munkabért kapjanak, és hogy a bér ne legyen helyettesíthető egyéb (béren felül adott) juttatásokkal. Ezt figyelembe véve átalakul a cafeteria-rend­szer keretében adható juttatások adókötelezettsége. Az intézkedés arra kívánja ösztönözni a munkáltatókat, hogy szabadon, kötöttségek nélkül felhasználható bért fizessenek a munkavállalóiknak és az ne meghatározott célokra felhasználható, címkézett juttatásokkal legyen kiegészítve pusztán azért, mert az ilyen juttatást az általánosnál ked­vezőbb közteher terheli. 
A végrehajtott változtatás eredményeként a munkáltató által adott juttatások közül kizárólag a SZÉP-kártya három alszámlájára utalt támogatás minősül kedvezményes köz­teher-fizetés mellett adható béren kívüli juttatásnak. A béren kívüli juttatás összege után a juttatónak a személyi jövedelemadón kívül 19,5 százalék szociális hozzájárulási adót kell fizetnie (korábban a juttatást 14 százalékos mér­tékű egészségügyi hozzájárulás terhelte), a juttatás közter­hének alapja pedig a juttatás értéke lesz (korábban a juttatás értékének 1,18-szorosa volt). 
2019-től nem minősül egyes meghatározott juttatásnak a munkáltató által belső szabályzat alapján vagy minden mun­kavállaló részére azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szol­gáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, és a kifizető által magánszemély javára kötött személybiztosítási szerződés alapján kifizető által fizetett adóköteles biztosítási díj sem. Emellett nem minősül egyes meghatározott juttatásnak (a korábban az Szja tv. 89. § (6) bekezdésében szabályozott) a 2016. december 31-ig béren kívüli juttatásnak minősülő juttatások köre. Így 2019-től munkavállaló esetében bérjövedelemként viseli a közterheket pl. az iskolakezdési tá­mo­gatás, az önkéntes biztosító pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás, a munkahelyi (üzemi) étkeztetés. A cafeteria-rendszer adózási szabályainak átalakítása eredményeként a lakáscélú munkáltatói támogatás, a mobilitási célú lak­ha­tási támogatás, a kockázati biztosítás más személy által fizetett díja, illetve a diákhitel-törlesztéshez biztosított munkál­tatói juttatás sem minősül adómentesnek. A fenti jogcímen adott juttatások a jövőben – munkavállaló esetében – bérjövedelemként viselik a közterheket.
Megmarad ugyanakkor a kulturális és sporteseményre szóló jegyek, bérletek juttatásának adómentessége, kissé meg­változott feltételek mellett: a juttatás maximális értéke mindkét esetben külön-külön a minimálbér összegével lehet egyenlő az adóévben.Pozitív változásként kiemelendő, hogy a munkásszállás biztosítása (az egyéb feltételek teljesülése esetén) akkor adó­mentes, ha a magánszemély nem rendelkezik 50 száza­lékot meghaladó mértékű tulajdonjogú, haszonélvezeti jogú lakással azon a településen, ahol a munkahelye van. (Korábban az adómentességet ahhoz kötötte a törvény, hogy a munkavállalónak ne legyen lakóhelye azon a tele­pü­lésen, ahol a munkahelye van.) A munkásszálláson tör­ténő elhelyezéssel esik egy tekintet alá az olyan más elhelyezés is, ahol a munkavállaló legfeljebb egy lakóhelyiséget használhat. Nem tekinthető munkásszálláson történő elhelyezésnek a szállodának minősülő kereskedelmi szálláshe­lyen történő elhelyezés. Az adómentes juttatásnak nem le­het része étkezési szolgáltatás biztosítása. 
Az önkéntes pénztári adószabályokat érintően fontos vál­tozás, hogy csak a kiegészítő önsegélyező szolgáltatásnak nem minősülő célzott szolgáltatásra (nyugdíjpénztári és egész­ségpénztári célzott szolgáltatásra) befizetett összeg minősül egyes meghatározott juttatásnak, a kiegészítő ön­segélyező szolgáltatás céljára célzott szolgáltatásként befizetett összeg a szolgáltatás igénybe vételekor válik a ma­gán­személy egyéb jövedelmeként adókötelessé. 
2019-től az adó feletti rendelkezési jogosultság kiterjed – a pénztártag által az adóévben a tagi jogviszonyára tekin­tettel befizetett összegen, valamint az egyéni számláján jó­váírt, az Szja törvény szerint az adóévben megszerzett egyéb jövedelmének minősülő összegen kívül – minden olyan összegre, amelyet a pénztártag javára teljesítenek (akár átutalással, akár befizetéssel) a pénztárba. Így a jövőben kedvezményre jogosít az adóköteles munkáltatói hozzájárulás, de például az önkéntes nyugdíjpénztár által a ked­vezményezett rendelke­zése alapján annak egyéni számláján jóváírt (egyébként bevételnek nem számító) összeg is.
A kisadózó vállalkozások tételes adóját érintő módo­sítá­sok a joggyakorlat során felmerült kérdésekre reflektálnak, ezzel egyszerűbbé és kedvezőbbé téve a kisadózók adófizetési kötelezettségének teljesítését.