Csoportos társasági adóalanyok adózása

A csoportos adózás lehetősége a társasági adó terén 2019-től áll fenn, ugyanis 2019. január 1-jével léptek hatályba a társasági adóról és az osztalékadóról szó­ló 1996. évi LXXXI. törvény [Tao. tv.] erre vo­natkozó rendelkezései. A csoportos társasági adóalany létre­ho­zá­sa „önkéntes alapon” történik, a Tao. tv. – később is­mer­tetésre kerülő – feltételeinek tel­jesülése esetén, az adóhatóság engedélyével. Az első bejelentkezési pe­ri­ódus a 2019. január 1-15-ig tartó időszak volt, az érintett csoportos társasági adóalanyok – melyek szá­ma közel kétszáz – létrejö­ve­telének időpontja pedig 2019. január 1-je. A következő bejelentkezési lehető­ség az újabb csoportok részére 2019. november 1-je és 20-a között biztosított, melyre azért is érdemes kü­lönös figyelmet fordítani, mert a határidő jogvesztő. A jelzett határidőben benyújtott kérelmek esetén az újabb csoportos társa­sági adóalanyok létrejöttének idő­pontja 2020. január 1-je lesz. E határidő apropóján érdemes áttekinteni a csoportos adózásra vonat­kozó szabályokat, hiszen ennek ismerete szükséges az adózóknak a megalapozott dön­téshozatalhoz ezen adózási forma választásakor.

I. Feltételek

Csoportos társasági adóalany megalakításához lega­lább két adózó szükséges, a taglétszámra vonatko­zó­an felső határ nincs. Egy adózó – értelemszerűen – egyszerre csak egy csoportos társasági adóalanyban lehet tag. A leendő csoporttagoknak egy hármas fel­té­tel­­rend­szer­nek kell megfelelniük: a szervezeti formára, kap­csolt­sági viszonyra, és a számviteli rend­szerre vo­natkozó meg­határozott követelményeknek. Az alábbi 1-3. pon­tok szerinti feltételeknek együttesen kell telje­sülniük, és nemcsak a csoport mega­la­kulása időpontjában, hanem a csoport fennállása alatt végig (ellenkező esetben a feltételeknek meg nem felelő tag „kiesik” a csoportból – a csoporttagság megszűnését ld. később). 

1. Szervezeti forma

Csoportos társasági adóalanyt csak a Tao. tv. 2/A. § (2) bekezdésében megjelölt szervezeti formában működő adózók hozhatnak létre, ezek pedig a kö­vet­kezők:
• gazdasági társaság,
• egyesülés, 
• európai részvénytársaság,
• szövetkezet,
• európai szövetkezet,
• egyéni cég,
• a magyarországi üzletvezetési hellyel rendelkező (ezáltal belföldi illetőségűnek minősülő) külföldi személy,
• belföldi telephelye útján a külföldi vállalkozó.

Fontos megjegyezni, hogy nincs olyan előírás, hogy a tagoknak azonos szervezeti formában is kellene működ­niük, tehát például egy gazdasági társaság és egy egyéni cég is alkothatnak csoportos társasági adóalanyt.

2. Kapcsoltsági viszony

E feltétel egyfajta szoros összefonódást követel meg a csoporttagok között, amely a Tao. tv. szerinti kapcsolt vállal­kozási viszonynál szűkebb kört eredményez. Vagyis nem elegendő a hagyományos értelemben vett kapcsoltság, ha­nem a Tao. tv. 2/A. § (3) bekezdése azt írja elő, hogy olyan, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény [Ptk.] rendelkezéseinek megfelelő többségi befolyás álljon fenn, amelynek keretében 
• az egyik csoporttag/leendő csoporttag a másik csoporttagban/leendő csoporttagban, vagy 
• más személy a csoporttagokban/leendő csoport­ta­gokban legalább 75 százalékos arányú szavazati joggal rendelkezik.

A fentiek szerinti többségi befolyás fennállhat akár köz­vetlen, akár közvetett módon. Ez utóbbi esetben az a további megszorítás érvényesül, hogy a köztes jogi személy szavazati jogát csak akkor lehet a benne befolyással ren­delkezőnél figyelembe venni, ha a befolyással rendelkező a köztes jogi személyben legalább 75 százalékos arányú szavazati joggal rendelkezik.2019. július 24-ei hatállyal a Tao. tv. szövege kimondja, hogy a befolyás számítása során a Ptk. szerinti közeli hozzátartozók1 közvetlen és közvetett szavazati jogát egybe kell számítani, ez azonban a korábbi törvényszövegből is levezethető volt a Ptk.-ra való utalásra tekintettel. Ha pél­dául „A” cég tulajdonosa 70%-ban „X” magánszemély, 30%-ban „B” cég, „B” cégnek pedig 100%-os tulajdonosa „X” ma­gánszemély felesége, úgy a két cég csoportos társasági adóalanyt hozhat létre, mivel „X” magánszemélynek és közeli hoz­zátartozójának az „A” cégben fennálló közvetlen és köz­vetett szavazati jogát össze kell számítani.

3. Számviteli rendszer

E feltételrendszer két tekintetben követel meg azonosságot a leendő csoporttagok beszámolókészítése során:
• a mérlegfordulónap (beszámoló készítési kötelezett­ség hiányában az adóév utolsó napja), illetve
• a beszámoló/a könyvviteli zárlat összeállításakor alkalmazott szabályok vonatkozásában.

Szükséges tehát, hogy egységesen, vagy minden tag a nap­­tári év szerint, vagy minden tag eltérő üzleti év szerint (és azonos mérlegfordulónappal) működjön, és hogy egységesen, vagy minden tag a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény III. fejezetét kövesse, vagy minden tag az IFRS-eket alkalmazza.A 2019. január 1-jétől hatályos szabályozás még egy feltételt tar­talmazott, a könyvvezetés pénznemének azonosságát; az erre vonatkozó szövegrész azonban hatályát vesz­tette 2019. július 24-ével, így a 2019. novemberi bejelentkezések kapcsán e feltétel már nem vizsgálandó.

II. A csoport létrejötte, eljárási szabályok

Amennyiben az érintett adózók arra a döntésre jutottak, hogy csoportos társasági adóalanyt kívánnak létrehozni, úgy közös kérelmet kell benyújtaniuk az állami adó- és vámhatóság részére. Ahogy az a bevezetőben említésre került, ez az adóév utolsó előtti hónapjának első napjától az adóév utolsó előtti hónapjának 20. napjáig tehető meg, a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelemnek nincs helye. Eltérő üzleti év esetén, például, ha a mérlegfor­duló­nap március 31-e, és a csoportot a 2020. április 1-jével kez­dődő adóévtől kívánják létrehozni, akkor a kérelmet 2020. február 1-20-a között kell benyújtani.
A csoportos társasági adóalany létrehozására, a csoportképviselő bejelentésére, a csoporthoz való csatlakozásra, az abból való kilépésre külön nyomtatvány szolgál, ez a ’T118 jelű „Adat- és változásbejelentő lap a csoportos társasági adóalanyisággal kapcsolatos közös kérelem be­nyújtásához, illetve változásbejelentéshez”. A csoport lét­rehozására irányuló közös kérelem ezen adatlap mellék­letét képezi.A kérelem tartalmi elemeit az adóigazgatási eljárás rész­letszabályairól szóló 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet [Adóig. vhr.] 15/B. §-a szabályozza, ennek értelmében ab­ban szerepeltetni kell
• a csoporttagok által kijelölt csoportképviselő szemé­lyét és a csoportképviselőnek a képviselet vállalásáról szóló beleegyező nyilatkozatát, továbbá 
• csoporttagonként külön-külön:
• a csoporttag nevét, címét és adószámát, 
• az I. rész1-3. pontokban ismertetett feltételek fennállásának igazolását, ha az állami adó- és vámha­tóság vagy a cégbíróság rendelkezésére álló adatok alapján az nem állapítható meg, és• a nyilvántartási rendszer bemutatását, amely alkalmas a Tao. tv. 5. § (11) bekezdésben meghatározott adatok alátámasztására és ellenőrzésére.

Az utolsó követelményként említett nyilvántartási rend­szer tekintetében nincsenek részletes előírások arra, hogy az mit tartalmazzon. A Tao. tv. 5. § (11) bekezdése általá­nos­ságban annyit ír elő, hogy a csoportképviselő által ve­zetett nyilvántartás alkalmas legyen a csoportos társasági adóalany adókötelezettségének teljesítése és jogai gyakorlása érdekében szükséges minden adat alátámasztására és ellenőrzésére; a csoporttag által vezetett nyilvántartás pedig alkalmas legyen a csoporttag egyedi adóalapjára vonatkozó – a Tao. tv. 6. § (12) bekezdése szerinti – nyilat­ko­zatában foglalt minden adat alátámasztására és ellenőrzésére.
A feltételek teljesülése esetén a csoportos társasági adóalany létrehozatalát az adóhatóság engedélyezi; a csoport létrejöttének napja a kérelem benyújtását követő adóév első napja. Az engedélyező határozat ellen fellebbezésnek helye nincs, tehát az engedélyezést követően az adózó nem kérheti, hogy a csoport mégse jöjjön létre. 
Az engedélyező határozatnak – magán a csoport létre­jöttének engedélyezésén túl – két további tartalmi elemét kell kiemelni. Az engedélyező határozatban az adóhatóság csoport­azo­nosító számot állapít meg a csoportos társasági adóalany részére az Art. 114/D. § (1) bekezdése szerint. Amennyiben az Art. eltérően nem rendelkezik, a tár­sasági adóval kapcsolatos adóügyben a csoportazo­no­sító számra az adószámra vonatkozó rendelkezé­seket kell alkalmazni.
A csoportképviselő a csoportazonosító számot a kö­zös adókötelezettségek teljesítése és a közös adózói jogok gyakorlása érdekében kiállított minden iraton feltünteti, a csoporttagok pedig a csoportos társasági adóalanyt érintő adóval összefüggő adóügyben az állami adó- és vám­hatóság részére átadott iraton – a saját adószámuk mellett – a csoportazonosító számot is feltüntetik. [Art. 114/D. § (2)-(4) bekezdés]
Látható, hogy az Art. fenti rendelkezései kifeje­zet­ten a csoportos társasági adóalanyt érintő adóra (amely jelenleg csak a társasági adónem), illetve a társasági adóval kapcsolatos adóügyre utalnak, ezért a csoportos társasági adóalany csoportazonosító szá­mát csak ezen vonatkozású ügyekben kötelező az iratokon feltüntetni. A társasági adónemet érintő ügyeken belül  
• a csoportképviselőnek a csoportazonosító szá­mot minden olyan iraton fel kell tüntetnie, mely a közös kötelezettségek elszámolásának, il­letve a közös jogok gyakorlásának doku­men­tuma, 
• a csoportos társasági adóalany tagját pedig ki­zá­rólag az állami adó- és vámhatóság felé ter­heli a csoportazonosító szám feltüntetésének kö­telezettsége. Fontos, hogy az egyéb – társasági adó­nemen kívüli – ügyletei vonatkozásában ilyen kö­te­lezettsége nincs, még abban az esetben sem, ha az esetleg érinti a társasági adó elszámolását. Így például a csoporttag által kiállított kimenő szám­lákon a csoportos társasági adóalany csoportazonosító számát nem kell feltüntetni (ugyanakkor – természetesen – az adózó önkéntesen megteheti azt). Igaz ugyan, hogy a csoportazonosító számra az adószámra vonat­kozó rendelkezések alkalmazandók főszabály sze­rint, de mivel az Art. a csoportazonosító szám iratokon való feltüntetésére kifejezetten eltérő rendelkezést tartalmaz, ezért ez lesz az irányadó szabály.
Az engedélyező határozat másik fontos eleme a társa­sági adóelőlegek rendezése. A csoport létrejöttekor ugyanis a csoporttagok egyedi adószámláján még szere­pel­nek azok az adóelőlegek, amelyeket a korábban be­adott társasági adóbevallásban már előremutatóan bevallottak (általános esetben ez a csoport létrejöttének adóévét megelőző második adóévről szóló bevallás, tehát például a 2020-tól létrejövő csoportok esetén a 1829-es bevallásban történt a 2020. első félévére vonatkozó előlegek feltüntetése). Az említett, még esedékessé nem vált adóelőlegeket az adóhatóság a határozatban törli az egyedi adószámlákról, és előírja a csoport adószámláján, ugyanolyan üteme­zés­ben, mint ahogyan azok eredetileg esedékesek lettek volna. Az egyazon esedékességi időre eső tagi előlegek össze­sített összege kerül fel a csoport adószámlájára. 
Ehhez kapcsolódóan jegyzendő meg, hogy a tagok utolsó egyedi társasági adóbevallásának benyújtása már a csoport fennállásának időszakában történik, de – érte­lem­szerűen – még tagonként önállóan, mivel az az egyedi tár­sasági adóalanyiság időszakára vonatkozik. Tekintve, hogy ezen bevallás kapcsán nincs kizáró szabály az adóelőlegekre nézve, így az utolsó egyedi bevallásban is megtör­ténik az előremutató társasági adóelőlegek szerepeltetése az általános szabályok szerint. Így például a 2020-tól létre­jövő csoportok esetén a tagok utolsó egyedi társasági adóbevallása a 1929 jelű nyomtatvány, amelyben a 2020. má­sodik és a 2021. első félévi előlegek szerepelnek. Ezen előlegek rendezését is az adóhatóság végzi el az előzőek analógiájára. 
Az Art. 114/F. §-a alapján a csoportos társasági adóalany pénzforgalmi számlával kell, hogy rendelkezzen (ezt a csoportképviselő nyitja meg), ugyanis a csoportos társasági adóalany társasági adófizetési kötelezettsége, illetve a Tao. tv. szerint őt megillető adóvisszatérítés telje­sítésére ez szolgál. A pénzforgalmi számlát a csoportképviselő köteles az adóhatósághoz bejelenteni.
Az Art. szigorú felelősségi szabályokat is telepít a cso­port­tagokra az adókötelezettségek teljesítésére nézve [Art. 114/E. §]. Ezek értelmében a csoporttagok – a csoportos társasági adóalanyiság időszakát követően is – a csoportos társasági adóalanyban részt vevő valamennyi többi csoporttaggal egyetemlegesen felelősek 
• a csoportos társasági adóalanynak a csoporttag csoporttagsága fennállása alatt keletkezett adókötelezettsége, és 
• a csoportos társasági adóalanynak a tag csoporttagságát megelőző időszakban keletkezett adókötelezettsége teljesítéséért.
A felelősség azon adómegállapítási időszak tekintetében is fennáll, amelynek csak egy részében állt fenn a csoporttag csoporttagsága.
A csoportba történő belépéssel ezáltal a tag lényegében kockázatot vállal arra, hogy adott esetben akár olyan adó­kötelezettségért is helyt kell állnia, amely nem neki volt betudható.

III. A csoportból való ki- és belépés, a csoport megszűnése

A csoportos társasági adóalany tagjai körében „menet köz­ben” is előfordulhatnak változások: újabb tagok csatlakozhatnak, esetleg valamelyik tag kilép, vagy „kiesik” a csoportból, és – értelemszerűen – közös döntéssel a teljes csoport megszüntethető.Az önkéntes csatlakozáshoz, illetve kilépéshez szintén adó­hatósági engedély szükséges. A csoportba való belépéshez a csatlakozni kívánó adózó és a csoportképviselő kö­zös kérelmet ad be (a korábbiakban már említett ’T118 nyomtatványhoz csatolva), melynek – jogvesztő – határideje azonos az új csoportok létrehozásánál említett határidővel. A csoporttagság az adóhatóság engedélyével, a ké­relem benyújtását követő adóév első napján jön létre, tehát a csoport bővítése mindig a soron következő adóévvel történhet. [Art. 114/B. § (1) bekezdés]
A Tao. tv. évközbeni módosítása értelmében 2019. július 24-étől az újonnan alakult adózó is csoporttaggá válhat a megalakulásától kezdve, ebben az esetben a csoporttagsága az adókötelezettsége keletkezése napján jön létre.
A csoportos társasági adóalanyhoz történő csatlakozást engedélyező határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.A csoportból való kilépéshez szintén közös kérelmet kell benyújtani, ez az adóév során bármikor megtehető, a csoporttagság megszűnésének időpontjára nézve a Tao. tv. tartalmaz előírásokat, melyek lentebb kerülnek ismertetésre.
Az önkéntes kilépés esetén túl bizonyos események kö­vetkeztében is megszűnhet a csoporttagság, ezek az esetek:
• ha a csoporttag adókötelezettsége is megszűnik (pél­dául mert maga a csoporttag szűnik meg, vagy például kikerül a Tao. tv. hatálya alól),
• ha maga a csoportos társasági adóalany szűnik meg,
• ha a csoporttag már nem felel meg a tagságra előírt összes feltételnek (ez esetben az adóhatóság határozatot hoz a csoporttagság megszüntetéséről).
A csoportos társasági adóalany – mint említettük – a csoporttagok erre irányuló döntésével is megszüntethető, ebben az esetben az összes csoporttag beleegyező nyilat­kozatának csatolásával, a csoportképviselő kérelmére a cso­portos társasági adóalany létrehozását engedélyező ha­tározat kerül visszavonásra az adóhatóság által.
Megszűnik maga a csoportos társasági adóalany a követ­kező további esetekben:
• a csoportképviselő a képviseletet nem vállalja, és az új csoportképviselő haladéktalan kijelölése és bejelentése nem történik meg,
• a csoportos társasági adóalanyban részt vevő csoporttagok száma kettő alá csökken, vagy
• a csoportos társasági adóalanyban részt vevő vala­mennyi csoporttag jogutód nélkül megszűnik.
Ezekben az esetekben szintén a csoportos társasági adóalany létrehozását engedélyező határozatot vonja vissza az adóhatóság.
A csoporttagság, illetve a csoport megszűnésének időpontja a Tao. tv. 6. § (3b)-(3d) bekezdéseiben megjelölt időpont, mely főszabályként az adott esemény bekövetkezésének napja (tehát például a csoport közös döntés sze­rinti megszüntetése esetén annak napja, a csoporttagok szá­mának kettő alá csökkenése esetén az utolsó olyan nap, amikor még volt két tag). Ha az előzőek szerinti megszű­nési időpont nem az üzleti év utolsó napjára esik, akkor lép életbe az a szabály, mely szerint ilyenkor a megszűnés nap­jának egy korábbi időpontot: a megszűnési ok bekövetkeztének napját magában foglaló üzleti évet megelőző üz­leti év utolsó napját kell tekinteni. Ha ez utóbbi időpontban a csoportos társasági adóalany, illetve a csoporttagság még nem állt fenn, akkor úgy kell tekinteni, hogy a csoportos társasági adóalany, illetve a csoporttagság nem is jött létre. 
A csoportos társasági adóalany, illetve a csoporttagság megszűnésének napját követő nappal a csoporttagoknak/az érintett csoporttagnak önálló adóéve kezdődik.
A jogalkotói szándék a fenti rendelkezésekkel az volt, hogy a csoportos társasági adóalanyok, illetve a csoporttagok adóéve lehetőség szerint „teljes” legyen, és az adóév végére essen a kilépés, önkéntes megszüntetés időpontja. Ha a megszűnési ok mégis évközben követ­kezne be, ekkor a fent említett kivétel-szabály segít abban, hogy a megszűnés időpontja az előző adóév végéhez igazodjon. Így például, ha egy csoporttag 2020. évközben kiesne a csoportból, akkor ez utóbbi előírás alapján úgy kell tekinteni, hogy már 2019. december 31-ével megszűnt a csoporttagsága, tehát 2020. január 1-ével már önálló adóéve kezdődik, amiről egyedileg kell számot adnia.
Előfordulhat, hogy az adózó egyik csoportból kíván átmenni egy másikba, ennek sincs akadálya, ezen esetekben figyelni érdemes a bejelentések időbeliségére: először indokolt a kilépési kérelmet előterjeszteni (ez ugyanis már korábban is megtehető), és ezt követően a másik csoporthoz való csatlakozási kérelmet (amelyet csak az adóév utolsó előtti hónapjának első húsz napjában lehet megtenni).

IV. A csoportos társasági adóalany adókötelezettsége

A csoportos társasági adóalany létrejöttével lényegé­ben sajátos lesz a csoporttagok „adózási státusza”: az egyedi adóalanyiságuk nem szűnik meg teljesen, mivel bizonyos elszámolások tekintetében továbbra is úgy kell eljárniuk, mintha nem lennének csoporttagok, azonban a csoport létrejöttével az egyedi adófizetési kötelezettségük nem lesz értelmezhető, hiszen a csoport szintjén kell adózniuk. A Tao. tv. rögzíti, hogy a csoport adókötelezettségét a csoporttagok közül e célra kijelölt és az adóhatósághoz bejelentett csoporttag, mint csoportképviselő útján, a csoportazonosító szám alatt teljesíti, tehát főszabályként társasági adót érintő ügyekben csak a csoportképviselő jogosult eljárni (a kivételeket lásd később).
Fontos leszögezni, hogy a csoportos alanyiság csak a társasági adónemre vonatkozik, egyéb tekintetben ugyanúgy kell eljárniuk az adózóknak, ahogyan ed­dig is: ha a csoporttag például alanya az energiaellátók jövedelemadójának, vagy az innovációs járuléknak, akkor ezen adónemekben továbbra is egyedi adózóként teljesíti az adóbevallási és – fizetési köte­lezettségét. A csoportos társasági adóalany belföldi illetőségű adózónak minősül, tehát teljeskörű adókötelezettség terheli, ugyanakkor, mivel a telephelyük útján külföldi vállalkozók is alkothatnak csoportot, az ő esetükben az adóalap kiindulási pontjaként a belföldről szár­ma­zó jövedelem szolgál, hiszen a kettős adóztatás elkerülésére irányadó szabályokkal ez áll összhangban. 

1. Adóalap 

A csoportos társasági adóalany adóalapjának megállapí­tásához először a csoporttagok egyedi adóalapját kell meg­határozni. Ezt az egyes csoporttagok egyedi szinten, ma­guk végzik el, melynek során úgy járnak el, mintha egyedi adózók lennének. Elmondható tehát, hogy az adóalap levezetéséig a csoporttagoknak szinte ugyanaz a feladata, mint a csoporttagság előtti időszakban: meg kell állapítani a korrekciós tételeket és elvégezni a végleges adóalap ki­munkálását. Ugyanakkor bizonyos további előírásokra is figyelemmel kell lenniük.

1.1. Egyedi adóalapok  

A csoporttagok az egyedi adóalapot tehát a rájuk irányadó általános szabályok szerint vezetik le, a következő eltérésekkel:
• A transzferárral kapcsolatos korrekciós kötelezettség a csoporttagok egymás közötti jogügyleteire főszabályként nem vonatkozik, hiszen az egyes tagok „ellentétes irányú” adóalap-korrekciója a csoport szintjén „kiolta­ná” egymást. E szabály alól egy kivétel érvényesül: amennyi­ben a csoporttagságot megelőzően létrejött ügylet alapján valamelyik fél már élt adóalap-kor­rekcióval, a másik fél azonban még nem, akkor e másik félnek az „ellentétes irányú” korrekciós tételt alkalmaznia kell a csoporttagság alatt.
• A csoporttagok egymás között a Tao. tv. 7. § (1) s) és t) pont – vagyis a jogdíjjal és a kutatás-fejlesztéssel kap­cso­latos kedvezmények – alkalmazásakor legfeljebb a szokásos piaci ár figyelembevételével őket megillető kedvezményt érvényesíthetik. Ez biztosítja, hogy a transz­ferár-korrekciós kötelezettség hiánya ellenére se lehessen az említett két kedvezményt a szokásos piaci ártól eltérő ár alapján igénybe venni.
• A csoporttagok között nincs lehetőség „megosztani” azokat a kedvezményeket, amelyek az általános sza­bályok szerint egyébként a kapcsolt vállalkozások ré­szére átadhatók lennének. Ezek: a K+F tevékenység kedvezménye (amely egyébként két jogcímen is „megosztható”, a kapcsolt vállalkozások között, illetve a megrendelő és a K+F szolgáltatást nyújtó között), valamint a műemlék-kedvezmény. Ezek értelemszerű indoka, hogy a csoporton belüli kedvezmény átadás-átvétele csoportszinten ugyanazt a végeredményt ad­ná. Csoporton kívüli kapcsolt vállalkozási körnek azon­ban természetesen átadható a kedvezmény, vagy csoporton kívüli kapcsolt vállalkozástól átvehető az általa nem érvényesített összeg a megfelelő feltételek teljesülése esetén.
• A kamatlevonás-korlátozási szabály [Tao. tv. 8. § (1) bekezdés j) pont] alkalmazása esetén a 939 810 ezer Ft-os/az EBITDA 30%-ának összege szerinti határ együttesen vonatkozik a csoportos társasági adóalany azon tagjaira, amelyek rendelkeznek nettó finanszírozási költséggel, a növelő tétel pedig a nettó finanszírozási költségek és az EBITDA összességére alkalmazandó. Első lépésként tehát a csoportszintű összesített finanszírozási költséget kell hasonlítani a csoportszintű összesített EBITDA 30 százaléka, illetve a 939 810 ezer Ft közül a magasabb összeghez. Ha a finanszírozási költ­ségek ezt meghaladják, akkor a felettes rész a csoportszintű összesített növelő tétel, ezt kell „leosztani” a fi­nanszírozási költségekkel rendelkező csoporttagokra az EBITDA-ik arányában. Megjegyzendő, hogy ez a számítási metódus 2019. augusztus 23-ától hatályos, a korábbi rendelkezés szerint a csoporttag finanszírozási költségeinek a csoportszintű finanszírozási költsé­gekhez viszonyított arányában kellett a növelő tételt figyelembe venni, vagyis a 939 810 ezer Ft-nak – illetve az EBITDA 30%-ának – ezen aránnyal számított része az a „limit”, amely mértékig a finanszírozási költ­ségek levonhatók az egyedi adóalapból. A 2019. adóévben az adózó döntése, hogy az említett két módszer közül melyiket alkalmazza.
• Az elhatárolt veszteség adóalapnál történő érvényesí­tésére vonatkozó – „50%-os” – korlát továbbra is irányadó az egyedi adóalap levezetésekor, azonban további kor­látnak kell megfelelni, ha csoportszinten is történik vesz­teségleírás (a korlátokat lásd a csoportszintű adóalapra vonatkozó tudnivalóknál). Fontos továbbá meg­jegyezni, hogy az egyedi adóalap szintű veszteségleírás a szabályo­zásból fakadóan a csoporttagság előtti vesz­teségek felhasználását jelenti, mivel a csoporttagság alatt keletkező negatív egyedi adóalap a csoport vesz­teségének minő­sül, és annak leírása csoportszinten történik.A jövedelem-(nyereség-)minimumra irányadó rendelke­zé­seket a tagoknak az általános szabályok szerint figyelembe kell venniük az egyedi adóalapjuk meghatározása so­rán, így például ha a csoporttag a jövedelem-(nyereség-)mi­ni­mumot választja egyedi adóalapjának, akkor egyedi adóalapja annak összegével lesz egyenlő.
A jövedelem-(nye­reség-)minimummal kapcsolatos nyilatkozatot – egyedi adóbevallás nem lévén – a csoportképviselő útján teszik meg a csoporttagok.A fentieknek megfelelően megállapított egyedi adóalapjukról a csoporttagok adóévenként, a csoportos társasági adóalanyra irányadó adóbevallási határidőt (általános esetben az adóévet követő május 31-ét) megelőző 15. napig (május 16-áig) nyilatkozatot tesznek a csoportképviselő ré­szére. E nyilatkozatban jelölik meg többek között a jövedelem-(nyereség-)minimummal kapcsolatos választást is.
A nyilatkozatban foglalt adatok alátámasztása és ellenő­riz­hetősége érdekében a csoporttagok nyilvántartást vezetnek, amelyet a nyilatkozat mellett szintén át kell adniuk a csoportképviselőnek. A csoportképviselő átveszi a cso­porttagok nyilatkozatait, és az azokban foglalt (illetve a saját) adatokról a csoport adóbevallásban – csoporttagonkénti bontásban – adatot szolgáltat az adóhatóság részére. A csoport adóbevallásának határideje megegyezik az álta­lános adóbevallási határidővel, tehát általános esetben az az adóévet követő év május 31-e.
A csoporttagok – amint azt említettük – főszabályként a csoportképviselőn keresztül érintkeznek az adóhatósággal, amely alól két kivétel érvényesül: önállóan teszik meg a bejelentett részesedésre és a bejelentett immateriális jó­szágra vonatkozó bejelentésüket. Ha a csoporttagság időtartama alatt ún. szankciós adófizetési kötelezettsége kelet­kezik a tagnak a fejlesztési tartalék címén, illetve a jogdíjra jogosító immateriális jó­szágra tekintettel képzett lekötött tartalék nem elismert feloldása/határidőben fel nem használása miatt, akkor e szankciós adófizetési kötelezettséget a csoportképviselő útján kell teljesíteni.

1.2. Csoportszintű adóalap

A csoportos társasági adóalany adóalapja a csoporttagok egyedi, nem negatív adóalapjainak összege, amely a csoportszinten keletkezett veszteséggel csökkenthető. Ez utóbbi kitétel azonban nem jelenti azt, hogy a veszteséges és a nyereséges csoporttagok adóalapja „nettósítható”, ugyanis erre nézve a Tao. tv. korláto­kat állít fel.
Amint azt érintettük, a csoporttagság alatt keletke­ző negatív egyedi adóalapok összege minősül a csoport elhatárolt veszteségének. E veszteség – a csoportképviselő döntése szerinti megosztásban – a kelet­kezése adóévében (tehát akár azonnal!) és az azt követő 5 adóévben (vagyis összesen 6 adóév alatt) írható le. 
A veszteségleírási korlátok a következők:
• a csoport adóalapja az elhatárolt veszteség levo­ná­sát követően is el kell, hogy érje a csoporttagok adóévi, elhatárolt veszteség figyelembe vétele nélküli nem negatív adóalapjai összegének 50%-át, illetve
• amennyiben egyedi és csoportszinten is történik veszteségleírás, akkor az érvényesített veszte­sé­gek együttes összege legfeljebb a veszteség ér­vé­nyesítése nélküli egyedi pozitív adóalapok össze­gének 50%-a lehet.

A fenti példában az egyedileg érvényesített veszteségek (3 000 + 3 000) kimerítették a veszteségleírási keretet, ezért a 2. csoporttag adóévi negatív adóalapja nem kerül­he­tett csoportszinten leírásra, az – mint a csoport elhatárolt vesztesége – vihető át a következő öt adóévre.
A szabályozásból fakadóan, ha a csoporttagok között vesz­teséges és nyereséges tagok is vannak, akkor előfordul az a helyzet, hogy a csoportos társasági adóalany adóévi adó­alapja pozitív, ugyanakkor elhatárolt vesztesége is ke­let­kezik a negatív egyedi adóalapok okán.
Amennyiben a csoporttag egyedi adóalapjaként a jövedelem-(nyereség-)minimumot alkalmazza, akkor a csoportos társasági adóalany adóalapjának megállapításakor ezen ösz­szeg­gel, mint pozitív adóalappal kell számolni, és a vesz­te­ségleírási korlát tekintetében is ez az irányadó. Ilyenkor a csoporttag általános szabályok szerinti adóalapja (akár ne­gatív, akár pozitív összeg) nem vehető figyelembe a vesz­te­ség­el­ha­tárolásra vonatkozó szabályok alkalmazásakor, vagyis az 
• ha negatív, nem lesz része a csoportszintű elhatárolt vesz­teségnek, 
• ha pozitív, nem vehető figyelembe (nem ez az összeg vehető figyelembe) az 50%-os korlát meghatáro­zásakor.

2. A fizetendő adó meghatározása

Az 1. pontban ismertetettek szerint kimunkált csoportos adóalap össze­gére vetített 9%-os mértékkel meg­ka­pott összeg a csoport számított adója, melyet csökkentenek az esetleges adókedvezmények. 
A Tao. tv. kimondja, hogy az adó­ked­vezmények érvénye­sí­tése szem­pont­jából a csoport egyetlen adózónak mi­nősül, és az adókedvezményhez szükséges jognyilatkozatokat a csoport fennállása alatt kizárólag a csoportképviselő teheti meg. A film­alkotások és a látvány-csapatsportok tá­mogatása esetén ugyan­akkor a támogatás nyújtására csoporttagonként ke­rülhet sor, az utóbbi adókedvezmény feltételéül szolgáló be­jelentést (a SPORTBEJ nyom­tat­ványon) ekkor is kizárólag a csoportképviselő teheti meg. 
Az egyes adókedvezmények feltételeit természetesen cso­portként is teljesíteni kell, és mivel ezt az egyes csoporttagok tudják kivitelezni (például egy beruházást meg­va­lósítani), így az adókedvezmény igénybevételére akkor van lehetősége a csoportnak, ha az érintett adókedvezmény feltételeinek való megfelelést egy csoporttag vállalja és e csoporttag a feltételeket ténylegesen teljesíti. Ha az adókedvezményre a csoporttag még a csoporttagsága előtt szer­zett jogot, azt a csoportos társasági adóalany ak­kor érvé­nye­sítheti, ha a csoporttag a kedvezmény feltételeinek csoporttagként is megfelel.
Amennyiben a feltételek teljesítését a fentiek szerint vál­laló/az adókedvezményre egyéni adózóként korábban jogot szerzett tag csoporttagsága megszűnik, akkor főszabályként „viszi” magával az adókedvezmény megmaradt ré­szét (feltéve, hogy továbbra is társasági adóalanyként működik). Tehát, ha például az adózó a fejlesztési adókedvezmény feltételeit vállalta és teljesítette, amely alapján az érvényesíthető összeg 100 egység, és a csoporttagság ideje alatt a csoport ebből 60 egységnyit használt fel, akkor a csoporttagság megszűnését követően a fennmaradó 40 egységnyi kedvezményt már nem a csoport használja fel, hanem az ismét egyedi szinten adózó tag.  
Miként az egyéni adózókra vonatkozó szabályoknál, úgy a csoportos társasági adóalanyoknál is érvényesül az ún. 80/70%-os korlát, mely a számított adóból összesen levon­ható kedvezmények maximális összegét hivatott meghatá­rozni. Ennek számítása a csoportos társasági adóalanyoknál „három lépcsőben” történik, ugyanis a fejlesztési és az energiahatékonysági adókedvezmények korlátját a tagra jutó fizetendő adóból kiindulva kell meghatározni, az ezen kívüli adókedvezményeknél pedig a fennmaradó csoportszintű adóból a következők szerint.
A jogosult csoporttagra – a lentebb ismertetett szabá­lyok szerint – jutó számított adó 80%-áig érvényesíthető a fejlesztési adókedvezmény, majd az így igénybe vett adókedvezménnyel csökkentett számított adóból, legfeljebb a jogosult csoporttagra jutó összeg 70%-áig érvényesíthető az energiahatékonysági beruházás, felújítás adókedvezménye, és az így csökkentett egyedi számított adók össze­gé­ből, legfeljebb annak 70%-áig érvényesíthető minden más adókedvezmény.
A csoporttagokra jutó fizetendő adó kiszámításának módját a Tao. tv. 24. § (3) bekezdése határozza meg, ennek értelmében a csoport adóévi fizetendő adóját a csoporttagok között az egyedi pozitív adóalapok arányában kell felosztani.
A csoportképviselő az egyes csoporttagokra jutó fizetendő adót a csoportos társasági adóalany társasági adóbevallásában feltünteti, és a csoporttagok a számviteli be­szá­molóban ezt az összeget szerepeltetik adófizetési köte­lezettségként.
Az adó befizetése a csoportos társasági adóalany pénz­forgalmi szám­lájáról történik, tehát az egyes tagok a fizetési kötelezettség teljesítésekor is a csoportképviselővel áll­nak kapcsolatban, és nem közvetlenül az adóhatósággal.
A következő oldalon látható táblázatban érdekes­ség­kép­pen az utolsó sorban tüntettük fel, hogyan alakulna az egyes adózók társasági adófizetési kötelezettsége, ha nem hoztak volna létre csoportos társasági adóalanyt.

3. Adó-felajánlás

Az adó-felajánlással a csoportos társasági adóalanyok is élhetnek, és mivel a fizetendő adó csoportszinten értel­mez­hető, így annak felajánlása is csoportszinten történik, melynek során a csoportképviselő jár el. A létrejövő csoportok első másfél évének adóelőlegei adóhatósági határozattal kerülnek előírásra a csoport adószámláján, ezek is felajánlásra jogosítják a csoportot, ezt a Tao. tv. kifejezetten rögzíti. 
A megtett felajánlás átutalásának feltétele, hogy annak időpontjában az adózónak ne legyen 100 ezer Ft-ot meg­haladó adótartozása, e feltétel vizsgálatát a csoportos társa­sági adóalanyoknál csak társasági adónemre vonatkozóan kell elvégezni, hiszen csak ezen adónemmel érintett a csoport. A felajánlás alapján járó (7,5%-os, vagy 2,5%-os) jóváírás összegét a csoportképviselő a felajánlás adóévének fizetendő adója egyes csoporttagokra jutó arányában osztja fel.

4. Növekedési adóhitel (NAHI)

A növekedési adóhitel kedvezménye nem érhető el a csoportos társasági adóalanyok részére, illetve a csoporttagságot tervező adózók részére sem (a csoporttagság első adóévét megelőző adóévben nem alkalmazható a NAHI). Ha valamely csoporttag korábban élt e halasztás lehetősé­gé­vel (és az érvényesítésre szolgáló időtartam még nem telt le), akkor a növekedési adóhitel összegére jutó adó ko­rábban meg nem fizetett összege egy összegben esedékessé válik a csoporttagság keletkezésének időpontjával.

1) Ennek minősül a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér [Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 1. pont]