Változások a társasági adó rendszerében 2013.

Az Országgyűlés által a 2012.11.19-ei ülésen elfogadott, egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvény 2012. november 29-én kihirdetésre került (MK 2012/159. szám). E törvénynek a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. tör­vény [Tao. tv.] egyes rendelkezéseit érintő módosí­tásai döntő többségükben 2013. január 1-jén lépnek hatályba, azonban egy részük már a 2012. adóév adókötelezettségének meghatározása során is alkalmazható. A módosítások – a Tao. tv. irányadó rendelke­zési helyeire hivatkozással – a következők.

Adóalanyiság megszűnése [2. § (2) bekezdés g) pont]

A Tao. tv. 2. § (2) bekezdésének g) pontjában, a záró­jeles mondatrész hatályon kívül helyezéséből az kö­vetkezik, hogy az itt szereplő – az alapítvány, a közala­pítvány, az egyesület, a köztestület és az egyház léte­sítő okiratában jogi személyiséggel felruházott – szer­vezeti egységek a 2013. évtől kikerülnek a belföldi illetőségű adózók köréből, illetve, ha a szervezeti egység szervezeti formája alapján is adóalany, akkor annak megfelelően adózik. Például, ha egy alapítvány által önálló jogi személyiséggel felruházott szervezeti egység felsőoktatási intézmény, ak­kor adóalany marad, de nem az alapítványra, hanem a felsőoktatási intézményre vonatkozó előírások szerint kell eljárnia. A „származtatott” jogi személyek (jogi személyiséggel felruházott szervezeti egységek) közül az egyházak esetében sem szűnik meg az adóalanyiság, az egyházra adott önálló fogalmi meg­határozás következtében (ld. a következőkben).

Egyház fogalma [4. § 10/a. pont]
A fogalmi meghatározás – amely már a 2012. adóévre is irányadó [29/S. § (1) bekezdés] – egyértel­művé teszi, hogy mely szervezetet kell egyháznak tekin­teni, amelynek az egyházak támogatásánál, illetve az adóévi adóalapjuk meghatározásánál van jelentősége. Ezek szerint egyház: az adóév utolsó napján a lelki­ismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény [Ehtv.] mellékletében meg­határo­zott (az Országgyűlés által elismert) egyháznak minősülő adózó és annak belső egyházi jogi személye (számuk jelenleg 32 db). A belső egyházi jogi személy az egyház belső egyházi szabálya szerint jogi személyiséggel rendelkező egysége vagy szervezete, amelyet az egyházakkal való kapcso­lattartás koordinációjáért felelős miniszter (közigazgatási és igazságügyi miniszter) – az egyház egészének vagy legfőbb szervének képviselője kérelmére – nyilvántartásba vesz az adott egyház szerveként. Az Ehtv. mellékletében nem szereplő, 2012. előtt egyházként működő (az Országgyűlés által egyházként el nem ismert) szervezet – ezt követően – a feltételek teljesítése esetén egyesületként működhet, az egyesületekre irányadó szabályok szerint.

Bejelentett immateriális jószág [4. § 5/a. pont; 7. § (1) bekezdés e) pont]

A szabályozásban a 2012. év elejétől új előírásként jelent meg a jogdíjbevételre jogosító immateriális jószág fogalma, s kerültek megfogalmazásra a bejelentett, illetve a be nem jelentett immateriális jószág könyvekből történő ki­vezetésével összefüggő korrekciós tételek.

Fogalom

A törvénymódosítás során két új előírásra kell figyelemmel lenni. Módosul egyrészt a bejelentett immateriális jószág fogalma, a definíció ugyanis kiegészül a „szerzés” mellett az „előállítás”-sal. Ennek következtében – már a 2012. üzleti évre is alkalmazható módon [29/S. § (1) bekezdés] – a jogdíjbevételre jogosító szellemi termék és vagyoni értékű jog (az immateriális javakon belül) nem csak a vétel útján történő megszerzéstől, hanem – ha azt az adózó saját maga állítja elő – az előállítástól számított 60 napon belül bejelenthető az adóhatósághoz. Ilyen esetekben tehát le­het(ett) élni az említett eszközök bejelentésével.

A módosítás szerint bejelentett immateriális jószágnak minősül:
• a jogdíjbevételre jogosító szellemi termék, vagyoni értékű jog szerzése, előállítása,
• feltéve, hogy az adózó a szerzést, az előállítást követő 60 napon belül bejelenti az adóhatóságnak; a határidő elmulasztása jogvesztő,
• a szerzés időpontjának a cégbírósági bejegyzés napja, cégbírósági bejegyzés hiányában az alapul szolgáló jogügylet hatályosulásának napja, előállítás napjának a használatba vétel napja minősül;
• az üzletvezetés helyére tekintettel belföldi illetőségű adózó e rendelkezést azzal az eltéréssel alkalmazza, hogy az első jognyilatkozat megtételének napját kö­vető 60 napon belül jogosult bejelentést tenni azokról a jogdíjbevételre jogosító immateriális jószágokról, ame­lyeket a belföldi illetőség megszerzése előtt szerzett vagy állított elő.

A hatályba léptetésre vonatkozó szabályok szerint [Tao. tv. 29/S. § (1) bekezdés részeként] a 4. § 5/a. pontja szerinti definícióban foglalt rendelkezést az adózó a 2012. évi adókötelezettség megállapítására választása szerint alkalmazza. Ez azt jelenti, hogy a 2012. évre bejelenteni azon jogdíjbevételre jogosító immateriális javakat lehet, amelyeknek a használatba vétele a módosító törvény hatálybalépésekor (amely e rendelkezés esetében 2013. január 1-je) még 60 napon belül van.

Korrekciós tételek
Módosul, másrészt kiegészítésre kerül – 2013. január 1-jei hatállyal – az előzőek figyelembevételével bejelentett immateriális jószág könyvekből történő kikerüléséhez kapcsolódó kedvezmény [7. § (1) bekezdés e) pont] igénybevételének feltétele egy plusz feltétellel, amennyiben az ügylet bevételi többletet eredményez. Az értékesítés, apportként történő kivezetés következtében elszámolt ráfordítást meghaladó bevétellel ugyanis a 2013. adóévtől azon kettős feltétel esetén lesz csökkenthető az adózás előtti eredmény, ha az adózó (ideértve a jogelődjét is)
• az eszközt az értékesítését (kivezetését) megelőzően legalább egy éven át folyamatosan a könyveiben nyil­vántartotta, továbbá
• a bejelentés adóévét megelőző adóévben az im­materiális jószág kivezetéséből származó eredményre nem alkalmazta a 7. § (1) bekezdés c) pontja szerinti előírást.

E címen a 2012. adóévi bevallásban csökkentő tétel még nem merülhet fel, mivel – az ezen időszakban irányadó „egyedüli” feltétel szerint – az eszköz legalább 1 éves tartási ideje még nem teljesülhet. A 2013. adóévben azonban – a kettős feltételre figyelemmel – célszerű a bejelentést meg­fontolni, hiszen az adózó – leghamarabb a 2014. adóévi – kivezetésből származó nyereség-jellegű különbözet össze­gében csökkentő tétel érvényesítésére csak akkor jo­go­sult, ha a bejelentés adóévét (2013.) megelőző adóévben (2012.) nem alkalmazta a be nem jelentett immateriális jószág értékesítése, kivezetése esetére biztosított, a 7. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat (azaz a nyereség-jellegű külön­bözet lekötött tartalékba átvezetett összege, vagy annak egy része alapján nem élt a csökkentés lehe­tőségével).
Változatlan a bejelentett immateriális jószág köny­vek­ből bármely okból történő kikerüléséhez – ide nem értve az átalakulás miatti elszámolást – kapcsolódó azon kor­rekciós előírás, amely szerint, ha a kivezetés bevételt meghaladó ráfordítást eredményez, annak összegével meg kell növelni az adózás előtti eredményt [8. § (1) bekezdés n) pont]. Ilyen korrekciós kötelezettség felmerülhet már a 2012. adóévi bevallásban, ha a 2012-ben bejelentett immateriális jószág még ebben az évben veszteség-jellegű eredménnyel kivezetésre is kerül.

Be nem jelentett immateriális jószág

Változatlanok a szabályok a be nem jelentett immateriális jószág esetében, az ilyen eszköz értékesítése, apportként történő kivezetése során realizált bevételi többlet lekötött tartalékba helyezett összegében érvényesíthető a 7. § (1) bekezdés c) pont szerinti csökkentő tétel, először a 2012. adóévi bevallásban.

Off-shore cég fogalma [4. § 11. pont c) és h) alpont]

A módosítás – 2013. január 1-jei hatállyal – az ellen­őr­zött külföldi társaság (off-shore cég) fogalmi meghatá­ro­zásában két változást is eredményez. Kiegészül egyrészt a szabályozás az adómérték-feltétel tekintetében [4. § 11. pont c) alpont]. A fő szabály mellett, amely szerint – a nem mentesített esetekben – off-shore cégnek minősül a kül­földi társaság, ha
• az adóévre fizetett (fizetendő), a társasági adónak megfelelő adó és az adóalap százalékban kifejezett hányadosa nem éri el a 10%-ot, vagy
• nulla vagy negatív adóalap miatt nem fizet tár­sasági adónak megfelelő adót, bár eredménye po­zitív,
jelenleg is külön előírás vonatkozik arra az esetre, ha nulla vagy negatív az eredmény és az adóalap is, amikor is a külföldi államra irányadó jogszabályban előírt társasági adónak megfelelő adómértéket kell fi­gyelembe venni; ha az adómérték nem éri el a 10%-ot, off-shore cégről van szó. Ilyen esetben – a módosítás szerint –, ha a külföldi állam az adóalap össze­gétől függően több társasági adónak megfelelő adómértéket alkalmaz, akkor a legkisebb adómértéknek kell elérnie a 10%-ot ahhoz, hogy a külföldi társaság ne minősüljön off-shore cégnek. Ezzel biztosított az egyértelmű alkalmazás azokban az esetekben, amikor több-kulcsos, például prog­resszív adómérték kerül előírásra az adott külföldi állam joga szerint.

A módosítás másik eleme, hogy a szabályozás a tényleges tulajdonosra vonatkozó feltétellel össze­függésben – meghatározott esetekben – mentesíti az adózót a bizonyítás terhe alól. Off-shore cég ugyanis az a külföldi személy, illetve az üzletvezetés helye alapján külföldi illetőségű, amelyben – az egyéb feltételek mellett – a külföldi társaság adóéve napjainak többségében a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint belföldi illetőségű tényleges tulaj­donos (részesedéssel rendelkező) van. Tényleges tulaj­donosnak pedig – az f) alpont értelmében – az a magánszemély minősül, aki a külföldi társaságban közvetlenül vagy közvetve a szavazati jogok vagy a tulajdoni hányad legalább 10 százalékával vagy – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – meghatározó befolyással rendelkezik. E feltétel teljesülését – az egyéb feltételekkel együtt – 2012-ben az adózó köteles bizonyítani. A módosítás értel­mében 2013-tól a tőke vagy szavazati jog legalább 10 százalékos mértékű közvetett módon való fennállásának igazolása – amely különösen többszörös kap­csolt vállalkozási viszony esetén ütközhet nehéz­sé­gekbe – nem az adózó feladata; a többi feltétel meg­létét azonban változatlanul neki kell bizonyítania [4. § 11. pont h) alpont].

Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény [4. § 16/b. pont; 9. § (10) bekezdés; 6. számú melléklet „F” fejezet]

A 2012. évi adókötelezettség megállapítására is vá­lasztható módosítás szerint [29/S. § (1) bekezdés része­ként] új adóalanyként nevesített a foglalkoztatói nyugdíj­szolgáltató intézmény is. Ilyen adózó a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló 2007. évi CXVII. törvény alapján létesíthető, amely – e törvény 2. § 14. pontja szerint – olyan zártkörűen működő részvény­társaság, továbbá valamely más EGT-államban bejegyzett in­tézmény, amely foglalkoztatótól vagy szakmai szer­ve­zettől elkülönítetten működik, és amelynek célja mun­kaviszonyhoz kapcsolódó nyugellátás biztosítása a foglalkoztatók és a munkavállalók vagy képviselőik között meg­kötött tagi, illetve több munkavállalót érintő megállapodás alapján, feltéve, hogy az intézmény a megállapodásban foglaltak szerinti tevékenységet folytat. A számviteli, könyv­viteli munkálatai során a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségéről szóló 399/2007. (XII. 27.) Korm. rendelet előírásaira kell figyelemmel lennie. Végezhet vállalkozási tevékenységet is, amely esetben társasági adó fizetésére lehet kötelezett.

E jogalany magyar szabályrendszerbe illesztésének alapjául a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló 2003. június 3-i 2003/41/EK irányelv, valamint a Közösségen belül mozgó munkavállalók és önálló vállalkozók kiegészítő nyugdíjra való jogosultságának védelméről szóló 1998. június 29-i 98/49/EK tanácsi irányelv szolgál.

Adóalanyiságára tekintettel adóalapját – a 2012. évi adó­kötelezettség megállapítására is választható módon [29/S. § (1) bekezdés] – az európai területi együtt­működési csoportosulással azonosan [9. § (10) bekezdés], a Tao. tv. 6. számú melléklete „F” fejezetében foglaltak figyelembevételével állapítja meg. E melléklet rendelkezik – az európai területi együttműködési csoportosulás mellett – a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény kedvezményezett tevékenységeiről. Ezen intézmény esetében sem minősül vállalkozási tevékenységnek
• az alapszabályban nevesített cél szerinti tevékenység és e tevékenységhez kapott támogatás, juttatás, to­vábbá
• a kizárólag cél szerinti tevékenységet szolgáló immateriális javak, tárgyi eszközök, készletek értékesí­té­sének ellenértéke, bevétele,
• a szabad pénzeszközök betétbe, értékpapírba való el­helyezése után a hitelintézettől, az értékpapír kibo­csátójától kapott kamatnak, illetve az állam által kibocsátott értékpapír hozamának olyan része, amelyet a cél szerinti tevékenység bevétele az összes bevételben képvisel, azzal, hogy a bevételt e kamat és hozam nélkül kell számításba venni.
A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény az alapítványokkal, egyesületekkel stb. azonosan – a 9. § (1)-(7) bekezdések megfelelő alkalmazásával – vezeti le az adóalapját, de ha nem minősül közhasznú szervezetnek, akkor adómentességre nem jogosult (nem tartozik a 20. § szerinti adómentességi szabályokkal érintettek közé).

Jövedelem-(nyereség-)minimum [6. § (9) bekezdés c) pont]

A jövedelem-(nyereség-)minimum szerinti szabályok alkalmazásának megítélését – e szabály bevezetése óta – az adózóknak minden adóév végén el kell végezniük. Amennyi­ben – az alkalmazás alól nem mentesített esetekben – az általános szabályok [Tao. tv. 6. § (1)-(4) bekezdések] sze­rint meg­ha­tározott adóévi adóalap vagy az adózás előtti eredmény közül a magasabb értéke eléri a jövedelem-(nyereség-)minimumot, akkor az általános szabályok szerinti adóalap után kell az adót számítani,. Ellenkező esetben az adózót választás illeti meg a tekintetben, hogy „ragaszkodik-e” az általános szabályok sze­rinti adóalapjához – amely után fizet, vagy nem fizet társasági adót –, vagy a jövedelem-(nyereség-)minimumot tekinti adóalapnak. Ez a minimum a Tao. tv. 6. § (8) bekezdésében foglaltakkal csökkentett és a (9) bekezdésben foglaltakkal növelt összes bevétel 2 százaléka. Az összes bevétel: az adóévi beszámolóban kimutatott (ennek hiányában könyvviteli zárlat alapján megállapított) értékesítés nettó árbevétele, egyéb bevételek, pénzügyi műveletek bevételei és rendkívüli bevételek. Változás – 2013. január 1-jei hatállyal – a jövedelem-(nyereség-)minimum számítási szabályában, a növelő tételek körében történik. E szerint a jövedelem-(nyereség) minimum meghatározása során az összes bevételt meg kell növelni a taggal szemben fennálló kötelezettség napi átlagos állományának az adóévet megelőző adóév utolsó napján a taggal szemben fennálló kötelezettségét megha­ladó összegének (vagyis a tárgyév és a megelőző adóév leírtak szerint számított kötelezettség-állománya közötti pozitív különbözetnek) az 50 százalékával. Lé­nyeges, hogy csak a „meghaladó összeg”, azaz a pozitív különbözet esetén van korrekció; ha ugyanis csökken a kötelezettség-állomány az előző évihez képest, akkor nincs növelés, de csökkentés sincs. A taggal szemben fennálló kötelezettségek (például tagi kölcsön) esetén – sem a napi átlagos, sem pedig a meg­előző adóév utolsó napján fennálló állományának a megha­tározása során – nem kell figyelembe venni (mivel a szabá­lyo­zás­ban kivételként említett) az áruszállításból és a szol­gál­ta­tásból származó kötele­zett­ségeket. Ezen új szabály mellett az összes többi módosító jogcím változatlanul alkalmazandó (töb­bek között például csökkenti az összes bevételt az eladott áruk beszerzési értéke és az eladott közvetített szol­gáltatás értéke).

Megjegyzés: Taggal szemben fennálló kötelezettségként kell kimu­tatni, számba venni a jóváhagyott osztalékot is. Ha a tár­saságnál például a 2012. üzleti évi adózott eredmény terhére 2013. április 30-án (a taggyűlésen, köz­gyűlé­sen) jóváhagyott – taggal szembeni kötelezettségként elő­írt – osztalék 120 egység, akkor a számítás – osztalék-köte­le­zettség jogcímen – a 2013. évben a következő:
A 2013. adóévi napi átlagos állomány összege attól függ, hogy a 2013. évben mikor kerül kifizetésre, illetve kifizetésre kerül-e az osztalék. Ha az osztalékot 2013. június 30-án ki­fizetik, akkor az adóévi napi átlagos állomány (a 2013.01.01.-2013.06.30 közötti napokat figyelembe véve): 60 egység.
A 2012. december 31-én fennálló osztalék-kötelezettség: 120 egység.
A különbözet (60 – 120) nem jelent korrekciót, mert csökkent a kötelezettség-állomány az előző évihez képest. Ugyanezt (a csökkenést) eredményezi a számítás a 2013. évben bármikor történjék az osztalék kifizetése; illetve akkor sincs korrekció, ha a 2013. évben nem fizeti ki a társaság az osztalékot (120 – 120 = 0).

Bejelentett részesedés kivezetésének korrekciós tételei [7. § (1) bekezdés dz) pont; 8. § (1) bekezdés m) pont b) alpont)]

A bejelentett részesedés fogalmi meghatározását a Tao. tv. 4. § 5. pontja tartalmazza; e szerint az adózó eldöntheti, hogy él-e azzal a lehetőséggel, hogy a legalább 30 százalékos mértékű, valamint minden további megszerzett részesedését, a szerzést követő 60 napon belül bejelenti az adóhatósághoz. Nincs változás az így bejelentett részesedések könyvekből történő kivezetéséhez, a kivezetés következtében elszámolt különbözeti összeghez – előjelének megfelelően – kapcsolódó korrekciós tétel alkalmazásában. Válto­zás – 2013. január 1-jei hatállyal – azokra az esetekre vonatkozóan kerül beiktatásra, amikor a bejelentett részesedés kivezetéséhez egyúttal üzleti vagy cégérték kivezetése is kapcsolódik. Erre figyelemmel a módosítás a következőképpen rendelkezik.

Kivezetés nyereséggel

Csökkenti az adózás előtti eredményt
• a bejelentett részesedés értékesítésének adóévi ár­folyamnyeresége, továbbá a bejelentett ré­sze­sedés nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként (ap­portként) történő kivezetése következtében az elszámolt bevételnek az elszámolt ráfordítást meghaladó része, feltéve, hogy a részesedést az adózó (ideértve jogelődjét is) az értékesítését megelőzően legalább egy éven át folyamatosan az eszközei között tartotta nyilván,
• a bejelentett részesedés előzőek szerint megha­tározott – és az 1 éves tartási időre is figyelemmel történő – értékesítésének árfolyamnyeresége, to­váb­bá apportként történő kivezetése követ­kez­tében realizált rendkívüli nyeresége, csökkentve („mínusz”) – ha a bejelentett részesedés kive­zetéséhez üzleti vagy cégérték kivezetése is kapcsolódik – az üzleti vagy cégérték kive­zetése következtében elszámolt ráfordítás összegével,
• a bejelentett részesedésre az adóévben visszaírt értékvesztés.

Kivezetés veszteséggel

Növeli az adózás előtti eredményt a bejelentett ré­sze­sedéshez kapcsolódó, az adóévben ráfordításként elszámolt értékvesztés, árfolyamveszteség, a ré­sze­sedés bármely jogcímen történő kivezetése (ide nem értve az átalakulás miatti elszámolást) következtében elszámolt ráfordításnak, (ideértve – ha a bejelentett ré­szesedés kivezetéséhez üzleti vagy cégérték kivezetése is kap­csolódik – az üzleti vagy cégérték kivezetése következtében elszámolt ráfordítást is) az elszámolt bevételt meghaladó része.

Nem realizált árfolyamkülönbözet korrekciós tételei [7. § (1) bekezdés dzs) pont b) alpont; 8. § (1) bekezdés dzs) pont b) alpont]

Ha az adózó alkalmazza a nem realizált árfo­lyamkülön­bö­zetekre vonatkozó korrekciós tételeket, akkor a korrek­cióval érintett eszközöknek a befektetett pénzügyi eszközök közül történő kikerülésekor, a kötelezettségeknek a hosszú lejáratú kötelezettségek közül történő ki­ke­rülésekor ellenkező „irányú” módosítást kell végrehaj­tani; a korábban csökkentésként érvényesített összeggel növelni, a növelésként figyelembe vett összeggel csökkenteni kell az adózás előtti eredményt. A 2012-ig hatályos szabályozás szerint tehát a kötelezettségek esetében, amikor – az Szt. előírásai szerint – a hosszú lejáratú kötele­zettségek közül a mérleg fordulónapját követő egy üzleti éven belül esedékes törlesztéseket a rövid lejáratú köte­lezettségek közé át kell sorolni, akkor a korábban – a nem realizált árfolyamkülönbözettel – alkalmazott növelő/csök­kentő tételnek megfelelő összeggel már az átsoroláskor módosítani kell az adózás előtti eredményt, függetlenül attól, hogy az árfolyamkülönbözet nem az átsoroláskor, hanem ténylegesen csak később, a hitel visszafizetésekor (a könyvekből történő kikerülésekor) realizálódik.
Ezt a helyzetet rendezi a módosítás – 2013. január 1-jei hatállyal – (csak) a kötelezettségek esetében azáltal, hogy a kötelezettségeknek a könyvekből történő ki­kerülésekor, azaz az árfolyamkülönbözet tényleges realizálásakor rendeli alkalmazni az adózás előtti eredményt módosító tételt.

Korábban munkanélküli személy [7. § (3) bekezdés]

A Tao. tv. 7. § (1) bekezdés j) pontja szerint az adózó csök­kent­heti az adózás előtti eredményét – többek között – a (3) be­kezdésben meghatározott korábban munkanélküli személy foglalkoztatása esetén, az ilyen személy után legfeljebb 12 hónapon át befizetett szociális hozzájárulási adó költségként elszámolt összegével. E kedvezmény alkalmazásához a 7. § (3) bekezdésének módosított rendel­kezése – 2013. január 1-jei hatállyal – rögzíti, hogy ko­ráb­ban munkanélküli személynek a foglalkoztatását meg­előzően a foglalkoztatás elősegítéséről és a munka­nélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben meg­határozott álláskereső minősül.

K+F tevékenység háromszoros kedvezménye [7. § (17) bekezdés]

Nincs változás abban, hogy az adózó csökkentheti az adózás előtti eredményét a saját tevékenységi körében [4. § 32. pont] végzett alapkutatás, alkalmazott kutatás, kí­sérleti fejlesztés (K+F) közvetlen költségeivel, ide nem értve a másik belföldi adózótól, vagy a külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől, vagy az egyéni vállalkozótól igénybe vett K+F szolgáltatások ellenértéke alapján elszámolt közvetlen költséget, figyelemmel a 7. § (1) bekezdés t) pontjában, valamint a 7. § (17), (18) bekezdéseiben foglalt további feltételekre.
A Tao. tv. 7. § (17) bekezdésének módosítása
• a felsőoktatási intézmény,
• a Magyar Tudományos Akadémia,
• a központi költségvetési szervként működő kutatóin­tézet és
• a közvetlenül vagy közvetve többségi állami tulaj­don­ban lévő gazdasági társaság formájában működő ku­tatóintézet
felsorolását tartalmazza, azaz 2013. január 1-jétől a két utóbb jelölt kutatóintézettel is köthet az adózó közös K+F tevékenységre együttműködési megállapodást, amely esetben jogosult a 7. § (1) bekezdés t) pontjában megha­tározott összeg háromszorosát, legfeljebb 50 millió forintot csökkentő tételként érvényesíteni. [Az így igénybe vett kedvezmény – változatlanul – csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.]

Kötelezettség az alultőkésítési szabály alkalmazásában  [8. § (5) bekezdés a) pont]

Nem változik az a szabály, hogy alultőkésítettség esetén [8. § (1) bekezdés j) pont] az adózás előtti eredményt nö­velő tételként kell figyelembe venni
• az (5) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettség (kivéve a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettséget) kamatának és
• az (5) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettség (kivéve a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettséget) alapján – a kapcsolt vállalkozáskénti ügyletek során – a 18. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában az adózás előtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett összegének
• az (5) bekezdés b) pontja szerinti saját tőke 3-szorosát meghaladó kötelezettségrészre jutó arányos részét.
A számítás során mind a kötelezettség (KÖT), mind pedig a saját tőke (ST) adóévi napi átlagos állományát kell meghatározni.
Képlet: Növelő tétel = (KAMAT + 18. § CSÖKK) * (KÖT-3*ST)/KÖT

Ahol KÖT (minden tételnél az adóévi napi átlagos állo­mány) a 2013. január 1-jei hatályú módosítás szerint a következő:
(+) a kapott kölcsön (a kamatmentes is), a zárt körben forgalomba hozott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír miatt fennálló tartozás és a váltótartozás, kivéve a szállítói tartozás kiegyenlítése miatt fennálló váltótartozást (a továbbiakban együtt: kölcsön), valamint
(+) minden más, kölcsönnek nem minősülő kötele­zettség, amelyre az adózó az eredménye terhére kamatot fizet, továbbá
(+) minden más, kölcsönnek nem minősülő köte­le­zettség, amelyre tekintettel az adózó az adózás előtti eredményét a 18. § szerint csökkenti – kivéve a hitelintézetnél és a pénzügyi vállalkozásnál a pénzügyi szolgáltatási tevé­kenységgel kapcsolatban, annak érdekében fennálló tartozást, továbbá kivéve az áruszállításból és a szolgáltatásnyújtásból származó kötelezettséget –, amely csökkenthető
(–) a mérlegben a befektetett pénzügyi eszközök, a köve­telések (ide nem értve az áruszállításból és a szolgáltatásnyújtásból származó követeléseket) között, vagy az értékpapírok között kimutatott pénzkö­veteléssel.
Az alultőkésítési szabály alkalmazásánál tehát a 2013. adóévről benyújtandó bevallásban a kötelezettségek (KÖT) adóévi napi átlagos állománya meghatározásánál figyelmen kívül kell hagyni az áruszállításból és a szol­gál­ta­tásnyújtásból származó kötelezettségek, valamint köve­telések összegét.

Veszteségleírás a jogutódnál [17. § (8) bekezdés]

Nincs változás a módosítás során sem abban, hogy a veszteség – ha a Tao. tv. 6. § (1)-(4) bekezdése sze­rinti adóalap negatív – elhatárolható, amely elhatárolás – először a 2009. adóévi veszteség tekintetében – adóhatósági engedély nélkül történhet, amennyiben a veszteség a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének betartásával keletkezett. Nincs változás továbbá az elhatárolt veszteség leírásánál az „50%-os korlát” tekintetében sem, azaz először a 2012. adóévi adóalap nem „nullázható le” a felhasznált veszteség (illetve egy részének) csökkentő tételkénti érvénye­sítésével. E korlát szerinti veszteségleírásra a jogutódnak is figyelemmel kell lennie, azaz a jogelődnél keletkezett az átalakulás útján átvett korábbi adóévek vesztesége – a 2004. adóévtől keletkezett, elhatárolt vesz­teség – legfeljebb a felhasználása nélkül számí­tott adóévi adóalap 50%-áig számolható el az adózás előtti eredmény csökkentéseként [17. § (2) bekezdés].

Változás – 2013. január 1-jei hatállyal – a jogutód által továbbvitt veszteség felhasználásának egyéb feltételeiben van. Ezek szerint a jogutód tár­saság csak akkor jogosult a jogelőd által elhatárolt veszteség felhasználására (ideértve kiválás esetén a fennmaradó adózó vagyonmérleg szerinti részesedése alapján meghatározott elhatárolt veszteségét is),
a) ha az átalakulás során benne – a Ptk. ren­del­kezéseinek megfelelő alkalmazásával meghatá­rozott – közvetlen vagy közvetett többségi befolyást olyan tag, részvényes szerez (rendelkezik), amely vagy amelynek kapcsolt vállalkozása a jogelődben ilyen befolyással az átalakulás napját megelőző napon rendelkezett (új tag nem szerez többségi befolyást), és
b) ha a jogutód társaság az átalakulást követő 2 adóévben a jogelőd által folytatott legalább egy tevékenységből bevételt, árbevételt szerez („tevékenységi feltétel”). Nem kell e feltételt teljesíteni, ha az adózó az átalakulást követő 2 adóéven belül jogutód nélkül megszűnik, továbbá, ha a jogelőd tevé­keny­sége kizárólag vagyonkezelésre irányult.
A 2012. évtől bevezetett szabályok alapján tehát a jogutódnak – amellett, hogy benne új tag nem szerez többségi befolyást [a) pont] – teljesítenie kell a 2 adóéves „tevékenységi feltételt” is [b) pont], azaz a jogelőd legalább egy tevékenységéből az átalakulást követő mindkét adóévben – egyébként bármekkora összegben – (ár)bevételt kell elérnie. A módosítás – a 2013. évtől – ez utóbbi feltétel alól mentesíti a jogutód adózót abban az esetben, ha az átalakulást követő 2 adóéven belül jogutód nélkül megszűnik.

A módosítással érintett rendelkezési hely tartalmazza továbbá, hogy nem kell a „tevékenységi feltételt” [b) pont] teljesíteni, ha a jogelőd tevékenysége kizárólag vagyonkezelési tevékenység volt. A 2012-ben hatályos rendelkezés is rögzítette, hogy (ár)bevételt a jogelőd által folytatott legalább egy tevékenységből, „ide nem értve a vagyonkezelési tevékenységet” kell realizálni, de nem rendezte azt az esetet, amikor a vagyonkezelési tevé­keny­ség (amit nem kellett folytatni) mellett nem volt a jogelődnek más tevékenysége (amit viszont folytatni kellett volna). A módosítással egyértelművé vált a szabályo­zás; így ha a jogelődnek csak vagyonkezelésre irányuló tevékenysége volt, úgy az általa elhatárolt veszteségnek a leírására a jogutód akkor is jogosult, ha jogutódként nem folytat vagyonkezelési tevékenységet.

A módosítás következtében változik még a jogutódra előírt feltétel-együttes teljesítési módja akkor is, ha az átalakulás formája kiválás. Az ilyen átalakulás esetén – amikor is a fennmaradó társaság jogelődnek és jogutódnak is minősül – a veszteségleírás feltételei a következők:
• a 2012-ben irányadó szabályozás szerint – a törvény kifejezett rendelkezése alapján – a „tevékenységi feltételt” [b) pont] a kiváló társaságnak kellett teljesítenie; a fennmaradó jogutódra pedig, amelyből a kiválás történt, nem vonatkozott e feltétel [b) pont]; csak az a) pont szerinti feltételnek kellett megfelelnie;
• a 2013-tól hatályos rendelkezések szerint – figyelemmel a 17. § (8) bekezdésének felvezető részébe iktatott „ideértve a fennmaradó adózó elhatárolt veszteségét is” kitételre – a fennmaradó jogutódnak mindkét feltételt teljesítenie kell, azaz az a) pont szerinti feltétel mellett a korábban folytatott legalább egy tevékeny­sé­gé­ből is kell (ár)bevételt elérnie [b) pont]. Ugyanígy kell eljárnia a kiváló társaságnak is, hiszen ő is jogutód.

Veszteségleírás cégvásárlásnál [17. § (9) bekezdés]

Alapvetően nem változnak a veszteségleírásra vonatkozó feltételek cégvásárlás (felvásárlás) esetében, amikor az adózóban – a folyamatos működés során – olyan új tag, tulaj­donos (nem magánszemély) szerez többségi befolyást, amely e befolyás-szerzését megelőző 2 adóévben az adózóval vagy jogelődjével folyamatosan kapcsolt vállalkozási viszonyban állt.

A módosítás szerint – a 2012. évi adókötelezettség megállapítására is választható módon [a 29/S. § (1) bekezdés részeként] – amennyiben az adózóra vonatkozik a „tevékenységi feltétel” követelménye, annak teljesítése alól mentesül abban az esetben, ha a többségi befolyás megszerzését követő 2 adóéven belül jogutód nélkül megszűnik. Ez esetben tehát nem vonatkozik rá, hogy köteles lenne a többségi befolyás megszerzését követő 2 adóévben továbbfolytatni a tevékenységét – amelynek természete jelentősen nem tér el a korábban végzett tevékenységétől –, illetve ha már az első adóévben élt a veszteségleírás lehetőségével, azt nem kell önellenőrzéssel helyesbítenie.

Veszteségleírás egyezséggel zárult eljárás esetén [17. § (13) bekezdés; 29/S. § (3) bekezdés]

A módosítás új szabályként tartalmazza a veszteségleírás különös esetét. E szerint – a veszteség általános, „50%-os korlát” szerinti leírásától eltérően – amennyiben az adózóval szemben kezdeményezett csődeljárás vagy felszámolási eljárás jogerős bírósági végzéssel jóváhagyott egyezséggel szűnik meg, akkor a korábbi adóévek elhatárolt vesztesége legfeljebb a felhasználása (az adózás előtti eredmény csökkentéseként történő elszámolása) nélkül számított adóévi adóalap 50%-ának az egyezségre tekintettel elengedett (rendkívüli bevételként elszámolt, időbelileg el nem határolt) kötelezettség felével növelt összegben számolható el az adózás előtti eredmény csökkentéseként.

Ez az új rendelkezés 2013. január 1-jével lép hatályba azzal, hogy a 2012. január 1-jét követően csődeljárást vagy felszámolási eljárást lezáró bírósági végzéssel jóváhagyott egyezségekre vonatkozóan alkalmazandó. A hatályba léptetésből következően ez azt jelenti, hogy a 2012-től jóváhagyott – jogerőre emelkedett – egyezségek esetén érvényesíthető – társasági adóalanyként – a magasabb összegű veszteségleírás azon adóévi adóalap terhére, amelyben az egyezségre tekintettel elengedett kötele­zettség bevételként elszámolásra került.
Például, ha egy felszámolás alá került adózó esetén az eljárás 2012.03.31-én egyezséggel zárul, úgy – naptári év szerint működőként – a 2012.04.01.-2012.12.31. közötti adóévében kerül vissza a Tao. tv. hatálya alá, amely adóévében bevételként elszámolja az elengedett tarozásának összegét [a felszámolás kezdő napjától a felszámolás alatt álló adózó nem alanya a társasági adónak (Tao. tv. 5. számú melléklet 8. pont)].

Határozzuk meg a veszteségleírás címén érvényesíthető csökkentő tétel összegét, ha az adózó adatai a következők:
• adózás előtti eredménye az elengedett kötelezettség bevételkénti elszámolása nélkül (0 – 1.000) = – 1.000 egység,
• korrekciós tétele – a meghatározandó veszteségleírás összegén kívül – nincs,
• az egyezségre tekintettel (28.000 egység vevők felé fennálló kötelezettségéből) az elengedett összeg: 19.000 egység,
• korábbi adóévek elhatárolt vesztesége: 25.000 egység.
Számítás: Adózás előtti eredmény: (– 1.000 + 19.000) 18.000 egység. Leírható veszteség összege: 18.000 : 2 = 9.000 + (19.000 : 2) 9.500 = 18.500 egység.
19.000 (bevétel: 0 + 19.000)
– 1. 000 (költség)
18.000 (adózás előtti eredmény)
18.000 (veszteségleírás nélkül számított adóalap)
– 18.500 (veszteségleírás címén csökkentő tétel)
– 500 (adóalap az általános szabályok szerint)
Megjegyzés: Nincs olyan szabály, hogy a veszteségleírás következtében a tárgyévi adóalap nem válhat negatívvá. Az adózó társasági adót a negatív (– 500 egység) adóalapja után nem, és a jövedelem-(nyereség-)minimum szabályai­nak figyelembevételével sem fizet, mivel az adózás előtti eredménye – az elengedett kötelezettség el nem határolt összegének tárgyévi bevételként elszámolt összegével, amely az adóalaptól magasabb összeg, értelemszerűen elé­ri az ugyanezen összeg (a korrigált összes bevétele ebből az egy tételből áll) 2%-át.
Éppen ez a célja az új rendelkezésnek, vagyis hogy az egyébként elhatárolt, leírható veszteséggel rendelkező adózónál az egyezség során elengedett tartozások – amelyek után a fizetésképtelen adózó adót sem tud fizetni – ne keletkeztessenek újabb és újabb veszte­ségeket (amely ismételten felszámoláshoz vezethet).

Fejlesztési adókedvezmények

Szabad vállalkozási zónában történő beruházás [4. § 31. pont; 22/B. § (1) bekezdés k) pont]

A szabad vállalkozási zóna fogalmával bővül az értel­mező rendelkezések köre, tekintettel arra, hogy az ilyen térségben üzembe helyezett és üzemeltetett, jelenértéken legalább 100 millió forint értékű beruházás után – 2013. január 1-jétől – az adózó fejlesztési adókedvezmény igénybevételére jogosult [22/B. § (1) bekezdés k) pont]. A fogalom-meghatározás szerint szabad vállalkozási zóna: a térség fejlődése érdekében, a Kormány által kijelölt, térségi gazdaságfejlesztő szervezet által koordinált, közigazgatási határokkal, illetve helyrajzi számokkal lehatárolt, a fejlesztés szempontjából együtt kezelt térség. A szabad vállalkozási zónák létrehozásának és műkö­désének, valamint a kedvezmények igénybevételének szabályairól szóló – elfogadásra váró – kormány­rendelet-tervezet szerint Szabad Vállalkozási Zóna kijelölésére – alapvetően – a kedvezményezett térsé­gekben kerülhet sor. Ilyennek minősülnek a kedvez­ményezett térségek besorolásáról szóló 311/2007. (XI. 27.) Korm. rendelet 2. számú mellékletében meghatározott kistérségek. Szabad Vállalkozási Zóna kijelölésére a nem kedvezményezett térségekben csak abban az esetben kerülhet sor, ha a kijelölését és a működését támogató települési önkormányzatok többsége kedvezményezett térséghez tartozik.

Energiahatékonyságot szolgáló beruházás [22/B. § (1) bekezdés l) pont]

A fejlesztési adókedvezmény rendszerében – 2013. ja­nuár 1-jei hatállyal – új jogcímként jelenik meg az energiahatékonyságot szolgáló beruházás. Az adózót a jelenértéken legalább 100 millió forint értékű – külön jogszabályban meghatározott tanúsítvány által igazolt módon – energiahatékonyságot szolgáló beruházás üzem­be helyezése és a fejlesztési adókedvezményről szóló 206/2006. (X. 16.) Korm. rende­let­ben megha­tá­ro­zottak szerinti üzemeltetése esetén illeti meg adókedvezmény. A külön jogszabály – összhangban a közösségi sza­bá­lyozással: az épületek energiahatékonyságáról szóló 2002/ 91/EK irányelvben, majd pedig a (2010. május 19-i) 2010/31 /EK irányelvben foglaltakkal – az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról szóló 176/2008. (VI. 30.) Korm. rendelet, amely a 2009. évtől tartalmazza, hogy Energetikai Ta­núsítvánnyal („zöld kártyával”) kell rendelkeznie minden el- és bérbeadott ingatlannak, és az új épületek haszná­lat­ba­vé­teli engedélyéhez, illetve a panelprogramban való részvétel­hez. Ilyen tanúsítvány készíttetése szükséges, illetve kötelező.

Környezetvédelmi beruházás [22/B. § (5) bekezdés; 29/S. § (4) bekezdés]

A módosítás szerint a környezetvédelmi beruházáshoz kapcsolódó – a környezeti elemek védelme, valamint a kör­nyezetet veszélyeztető hatások elleni védelem érde­kében – fejlesztési adókedvezmény a beruházás üzembe helyezését követő 5 év során abban az adóévben nem vehető igénybe, amelyben az adózó a jogszabályban vagy hatósági határozatban megállapított kibocsátási határértéket jogerős határozattal megállapított módon túllépi. E rendelkezés legelőször az adózó azon üzleti évére alkalmazható, amelynek első napja 2011. december 31-ét követően van. A korábbi szabályozás szerint, ha az adózó a beruházás üzembe helyezését követő 5 éven belül túllépte az említett határértéket, akkor végleg elvesztett minden kedvezményt. Az új előírás szerint pedig az adózó csak abban az évben nem vehet igénybe adókedvezményt, amelyben a határérték túllépése fennállt (ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem jogosult a teljes összeget érvényesíteni, ha a többi évben lesz „elegendő” adója).

Adókedvezmény igénybevételének feltételei [22/B. § (3) bekezdés] 

A Tao. tv. 22/B. § (3) bekezdésében a fejlesztési adókedvez­mény igénybevételének feltételeként 2013. január 1-jei hatállyal
• pontosításra kerül, hogy a beruházás megkezdése előtt vagy a bejelentés, vagy a kérelem benyújtását kell meg­tenni az adópolitikáért felelős miniszter felé (ez tartalmi változást nem jelent), továbbá
• új szabályként beiktatásra kerül, hogy a beruházás befejezésének napját (is) a beruházás üzembe he­lyezését követően 90 napon belül az adópolitikáért fe­lelős miniszternek be kell jelenteni.

Tájékoztatás rendje az adókedvezménnyel összefüggő adatokról [22/B. § (18) bekezdés]

Az előzőek szerinti – a 22/B. § (3) bekezdésében meg­határozott – adatokról teljesítendő tájékoztatási kötele­zett­ség rendje a módosítás következtében – 2013. január 1-jei hatállyal – úgy változik meg, hogy az egyébként adótitokként kezelendő adatokról először a miniszter tájé­koztatja az adóhatóságot, majd az adóhatóság a kincstárt, és a kincstár a minisztert.

Sport-adókedvezmény

Adókedvezmény igénybevételéhez – köztartozás-mentesség [22/C. § (2) bekezdés; 29/S. § (5) bekezdés]

Adókedvezmény a látvány-csapatsport támogatását biztosító támogatási igazolás alapján vehető igénybe. A támo­gatási igazolást
• az országos sportági szakszövetség és a sportköz­tes­tü­let, mint támogatásra jogosult szervezet kérelmére a sport­igazgatási szerv,
• az amatőr sportszervezet, a hivatásos sportszervezet és a közhasznú alapítvány, mint támogatásra jogosult szer­vezet kérelmére a látvány-csapatsport országos sportági szakszövetsége
azt követően állítja ki, hogy a támogatás igénybevételére jogosult szervezet által benyújtott, a támogatás igénybevételének feltételét képező, tervezett támogatással érintett sportfejlesztési programot jóváhagyja, és amely tartal­mazza a támogatást nyújtó köztartozás-mentes adózó megnevezését, székhelyét, adószámát, a kedvezményre jogosító támogatás összegét, valamint a támogatás igénybevételére jogosult szervezet önálló pénzforgalmi szám­lájának számát – jogcímenként –, amelyre a támogató a támogatási összeget teljesíti.
A támogató adókedvezményt vehet igénybe a részére kiállított támogatási igazolásban szereplő összegig – döntése szerint – a támogatás adóéve és az azt követő 3 adóév adójából, azzal a feltétellel – a módosítás szerint –, hogy a támogatási igazolás kiállítására irányuló kérelem­nek a támogatás igénybevételére jogosult szervezet általi benyújtásakor az adózónak nincs lejárt köz­tartozása [sport-adókedvezmény]. A módosítás 2013. január 1-jei hatálybalépéssel 2011. július 1-jétől kezdődően alkalmazandó. [Jóllehet a kapcsolódó – a Tao. tv. felhatalmazása alapján kiadott – 107/2011. (VI. 30) Korm. rendelet 6. § (3) bekezdése csak 2012. árpilis 14-étől tartalmazza, hogy a kérelem teljesítése nem tagadható meg, ha a támogatásra jogosult szervezet – vagy a kérelem benyújtásával egyidejűleg a támogató – igazolást nyújt be arról, hogy a kérelemben szereplő támogató a kérelem időpontjában köztartozás-mentes adózónak minősül.] A köztartozás-mentesség fennállását a leírtak szerinti időpontban a jóváhagyást végző szerv vizsgálja.

Sportalapítvány fogalma [4. § 43/a. pont]

A Tao. tv. 22/C. § szerinti sport-adókedvezménnyel össze­függésben, az alkalmazott szóhasználat egyértelmű jelentéseként megjelenik a fogalmak körében – a 2012. évre is alkalmazhatóan [29/S. § (1) bekezdés] – a látvány-csapatsport fejlesztése érdekében létrejött közhasznú alapítvány meghatározása. E szerint ilyennek minősül minden olyan, a sportról szóló 2004. évi I. törvényben [Spt.] meghatározott szabályok szerint működő után­pótlás-nevelés fejlesztését végző alapítvány, amelyik közhasznúnak minősül.

Támogatásra jogosult szervezetre előírt feltételek [22/C. § (5) bekezdés h) pont; 22/C. § (5a) bekezdés a) pont ae) alpont]

Kiegészítésként – a kihirdetést követő naptól történő hatályba lépéssel – a 22/C. § (5) bekezdés h) pontjában a látvány-csapatsportban működő hivatásos vagy amatőr sportszervezet mellett megjelenik a látvány-csapatsport fejlesztése érdekében létrejött közhasznú alapítvány ne­vesítése is. E rendelkezési hely tartalmazza – a támogatási igazolás kiadásának egyik feltételeként –, hogy az igazolás csak akkor állítható ki, ha a támogatásra jogosult szervezet a támogatási igazolási kérelem benyújtásának időpontjában – az (5a) bekezdésben meghatározott kivételekkel – legalább 2 éve működik.
Kiegészül továbbá – szintén a kihirdetést követő nap­tól történő hatálybalépéssel – az előzőekben kivétel­ként említett 22/C. § (5a) bekezdés a) pontja azzal az új tartalmú ae) alponttal, amely szerint támogatási igazolás a támogatás igénybevételére jogosult szerve­zet­tel kapcsolatban akkor is kiállítható, ha a támo­gatási igazolási kérelem benyújtásának időpontjában a látvány-csapatsportban működő hivatásos vagy amatőr sportszervezet azért nem működik legalább 2 éve, mert a támogatás igénybevételére jogosult 2 éven belül létrehozott sportszervezet az indulási jogot az Spt. 33. § (2) bekezdés c) pontja alapján megszerző sportszervezetnek vagy a sportszervezet által erre a célra alapított sportvállalkozásnak minősül.
A támogatási igazolás kiállítására előírt feltételek fennállását az országos sportági szakszövetség vizsgálja.

Sportszervezet kapcsolattartása [22/C. § (10) bekezdés; 29/S. § (6) bekezdés]

Új szabályként – 2013. január 1-jei hatállyal – rög­zítésre kerül, hogy a 22/C. § alapján folyó sport­fejlesztési program jóváhagyására, valamint a támo­gatási igazolás kiállítására irányuló eljárás tekinte­tében a látvány-csapatsport támogatás igénybevételére jogosult szervezet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény elektronikus kapcsolattartásra vonat­kozó rendelkezései alapján elektronikus úton tart kapcsolatot a sportfejlesztési program jóváhagyását, valamint a támogatási igazolás kiállítását végző szer­ve­zettel. E rendelkezés első alkalommal a 2013-2014-es támogatási időszakra vonatkozóan be­nyúj­tott sportfejlesztési program jóváhagyására, vala­mint a támogatási igazolás kiállítására irányuló ké­rel­mek benyújtásával összefüggésben alkalmazható.

Tartós adományozás [29/S. § (2) bekezdés]

Az átmeneti rendelkezések körében kerül deklarálásra – 2013. január 1-jei hatállyal –, hogy a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés z) pontjának, 8. § (1) bekezdés s) pont­jának és 16. § c) pont ce) alpontjának alkalmazásában tartós adományozásnak minősül – az időközben hatályon kívül helyezett – a közhasznú szervezetek­ről szóló 1997. évi CLVI. törvény [Kszt.] szerint meg­határozott tartós adományozás is. Ezzel biztosítja a szabályozás, hogy a tartós adományozás esetében érvé­nyesíthető kedvezmény, illetve a tartós adományozási szer­ződésben vállaltak nem teljesítése miatti korrekciós kötelezettség a „régi” Kszt. szerint kötött (és még folyamatban lévő) tartós adományozási ügyletekre is vonat­kozzék, függetlenül attól, hogy a jelölt jogszabályhelyi ren­delkezések szövegezésében az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény törvény [Ectv.] megjelölése szerepel.

Előadó-művészeti szervezetek támogatása [30. § (11) bekezdés]

Az előadó-művészeti szervezetet támogató adózó – az előadó-művészeti államigazgatási szerv által kiadott támogatási igazolás birtokában, ezen igazolásban szereplő összegig – döntése szerint a támogatás juttatásának adóéve és az azt követő 3 adóév adójából adókedvezményt vehet igénybe [22. § (1) bekezdés].
A Tao. tv. 30. § (11) bekezdése alapján felhatalmazást kap – 2013. január 1-jei hatállyal – a kultúráért felelős mi­nisz­ter, hogy a 22. § (1) bekezdése alapján az előadó-művészeti szervezeteknek nyújtott támogatásra vonat­ko­zó­an – az Európai Bizottság által jóváhagyott kulturális tá­mo­gatási programmal összhangban – a támogatás elszámolható költségeinek körét, a támogatás felhasználásáról készült beszámoló formai és tartalmi követelményeit, to­váb­bá a beszámoló benyújtásával és elfogadásával kap­cso­latos részletes szabályokat az államháztartásért felelős mi­niszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg.

Kisvállalati adó hatálya alól visszatérő adózó adóelőlege [26. § (13) bekezdés]

A 2013. január 1-jei hatállyal bevezetésre kerülő új szabály szerint a kisvállalati adó alanya köteles
• a kisvállalati adóalanyisága megszűnését követő 60 napon belül
• a kisvállalati adóalanyiság megszűnésének napjától az adóévet követő 6. hónap utolsó napjáig tartó időszak valamennyi teljes naptári negyedévére
• társasági adóelőleget bevallani és
• egyenlő részletekben a negyedév utolsó hónapjának 10. napjáig megfizetni.
A háromhavonta esedékes társasági adóelőleg összege a kisvállalati adóalanyiság megszűnésének adóévében elszámolt (évesített) összes bevétel 1%-a. Ezen előírás biztosítja azt – hasonlóan az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alól a Tao. tv. hatálya alá kerülő adózókhoz –, hogy az adóösszegek ütemesen kerüljenek megfizetésre, továbbá a társasági adóelőlegeket megalapozó bevallási időszakok folyamatosan kapcsolódjanak majd a következő adóévre benyújtásra kerülő bevalláshoz.

Önkéntes foglalkoztatása [3. számú melléklet B/7. pont]

Külön törvény, a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvény iktatta be a vállalkozás érde­kében felmerült, elismert költségek körébe az e törvény szerint önkéntes jogviszonyban álló magánszemélynek adott juttatás személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összegét. E törvény a fogadó szervezetek között felsorolt civil szervezet, közhasznú szervezet és egyház esetében kizárólag a közhasznú/közcélú, valamint a műkö­désével összefüggő tevékenysége körében engedi meg az önkéntes foglalkoztatását. E nonprofit szervezetek esetében tehát a vállalkozási tevékenység közvetlen költségére nem értelmezhető a Tao. tv. 3. számú melléklete „B” fejezetének 7. pontja szerinti rendelkezés azon része, hogy elismert költség az önkéntesnek adott juttatás, „ha az önkéntest az adózó gazdasági-vállalkozási tevékenysége érdekében foglalkoztatta”. Az ilyen szervezeteknél leg­feljebb a működéssel kapcsolatban, de ott is csak a közvetett költségek megosztásával merülhet fel a vállalkozási tevékenységre jutó összeg adóalapnál történő elismerése; például egy vállalkozási tevékenységet is végző alapítvány könyvelőt foglalkoztat önkéntes jogviszonyban. Alkalmazható ugyanakkor e szabály a külön törvény szerinti egyéb fogadó szervezetek esetében (egészségügyi szolgáltató, cég intézményfenntartóként), amikor is egyértelmű, hogy a vállalkozási tevékenysége érdekében foglalkoztatott személyről van szó.
Az említett szövegrész – 2013. január 1-jével történő – hatályon kívül helyezésével a szabályozás azt tartalmazza, hogy a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek, ráfordításnak minősül az adózó által a vele önkéntes jogviszonyban álló magánszemély részére személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg.

Áruminta [3. számú melléklet A/13. pont]

A módosítás következtében – a 2013. adóévtől – a térí­tésmentes eszközátadások körében feltétel nélkül a vál­lalkozási tevékenység érdekében felmerülő, elismert költségnek minősül az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény [Áfa tv.] szerinti áruminta. Az Áfa tv. 259. § 3. pontja szerint áruminta: a képviselt ter­méknek kisebb és jellemzo része vagy mennyisége, amelyet kizárólag a képviselt termék bemutatásának céljára adnak, és amely fizikai állapotánál, vagyoni értékénél fogva más cél elérésére nem is alkalmas.

Nem adóalany szervezetek [5. számú melléklet 8. pont; 15. pont]

A Tao. tv. társasági adóalanynak nem minősülő szervezetek felsorolását tartalmazó 5. számú melléklete – 2013. január 1-jei hatállyal – kiegészül a következők szerint:
Nem tartozik a Tao. tv. hatálya alá
• a kényszertörlési eljárás kezdő napjától a kényszer­törlési eljárás alatt álló adózó,
• az az adózó, aki az adóévben a kisadózó vállalkozások tételes adójának alanya vagy a kisvállalati adó alanya.

A szociális szövetkezet kedvezményezett tevékenységei [6. számú melléklet „E” fejezet]

A módosítás következtében a Tao. tv. 6. számú mellék­letének „E” fejezete – a 2012. évi adókötelezettség megállapítására is választható módon [29/S. § (1) bekezdés] – a közhasznú nonprofit gazdasági társaság és „a” szociális szövetkezet kedvezményezett tevékenysé­geiről rendelkezik. A fejezet címében a csupán egy „a” névelővel történő kiegészítés azt jelenti, hogy nem csak a közhasznú jogállású, hanem valamennyi szociális szövetkezetre vonatkoznak a kedvezményes szabályok – azonosan a közhasznú nonprofit társaságokkal – akkor is, ha nem besorolt a szervezet, de van közhasznú tevé­keny­sé­ge is. (A szociális szövetkezet – a 2006. évi X. törvény elő­írása szerint – az Ectv. alapján lehet közhasznú jogállású.)
Ennek alapján a Tao. tv. 20. § (1) bekezdés e) pontjában jelölt „a szociális szövetkezet” adómentességére vonatkozó szabállyal összhangban minden szervezet az éves adóalapra számított adónak olyan része után nem fizet adót, mint amilyen arányt a 6. számú melléklet „E” fejezete alapján megállapított kedvezményezett tevékenységből „a szociális szövetkezet” által elért bevétel az összes bevételén belül képvisel. A Tao. tv. 13/A. § (6) bekezdése pedig módosítással nem érintett, de arra nincs is szükség, tekintve, hogy az adóalap bármely esetben – a besorolt és a nem besorolt szociális szövetkezetnél is – azonosan kerülhet megállapításra.

Jogtechnikai, illetve pontosító változtatások

Formai változtatások tartalmi módosítás nélkül
• a 4. § 10/b. pontjaként kerül definiálásra az elismert tőzsde fogalma (tekintve, hogy a 4. § 10/a. pontja az egyházak meghatározását tar­talmazza);
• a 4. § 25. pontban az „Országos Érdekegyeztető Tanács” helyébe a „Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács” megjelölése kerül;
• a 4. § 30. pontja szerinti pályakezdő fogalmi meghatározása hatályon kívül helyezésre kerül (nincs ehhez kapcsolódó szabály);
• a 29/A. § egészének hatályon kívül helyezésére azért kerül sor, mert az abban foglaltak aktualitásukat vesztették. Az itt szereplő rendelkezéseket – az időközben már hatálytalanná vált – „régi” Kszt. előírásai tették szükségessé, ezért az erre tekin­tettel megfogalmazott átmeneti rendelke­zé­sek az új civil szabályozási környezetben feleslegessé, sőt zavaróvá váltak; megszüntetésük indokolt.

Ingyenes juttatás kisvállalati adóalanynak [3. számú melléklet A/2. pont]

A 2013. január 1-jétől hatályos módosítás egyértelműen rögzíti, hogy nem minősül a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek, ráfordításnak a kisvállalati adó hatálya alá tartozó adózó részére visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, véglegesen átadott pénzeszköz, a térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, az adózó által ellenérték nélkül átvállalt kötelezett­ség­nek az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összege, az adóévben térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, valamint e juttatásokkal kapcsolatban ráfordításként elszámolt általános forgalmi adó. Ilyen támogatott esetében az ingyenes juttatás kapcsán az adózónak minden esetben felmerül az adózás előtti eredmény-növelési kötelezettsége; nem értelmez­he­tő az adomány, vagy a jogszabály alapján adott támogatás, illetve nyilatkozat birtokában sem mentesülhet a növelés alól, nem lévén utóbbiakra előírás.