Az innovációs járulék szabályai 2019.

Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról, valamint a bevándorlási különadó­ról szóló 2018. évi XLI. törvény (Módtv.) 56. §-a 2019. január 1-jei hatállyal módosította az innovációs járulék szabályait tartalmazó, a tudományos kutatásról, fejlesztésről és az innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Inno. tv.) 15. § (2) bekezdésének a) pontját.
A módosítás az innovációs járulék-szabályozás 15 éves történetének egyik legsarkalatosabb pontját, a mikro- vagy kisvállalkozási besorolás Inno. tv-beli meg­ítélését érintette. Az innovációs járulékra vonat­kozó szabályozás ugyanis már a kezdetektől mente­sítette a járulékkötelezettség alól a mikro- vagy kis­vál­lalkozásnak minősülő gazdasági társaságokat. A sza­bályozásbeli eltérés abban mutatkozott meg, hogy az említett besorolásnál milyen adatokat kellett figyelembe venni. 
A 2018. december 31-ig hatályos szabályozás – amely 2015. január 1-jétől volt alkalmazandó – akként rendelkezett, hogy mentes a járulék fizetésének kö­te­­­lezettsége alól a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. tör­vény. (a továbbiakban: Kkv. tv.) 3. § (2) és (3) bekezdése szerint mikro- vagy kisvállalkozásnak minősülő gazdasági társaság. Ez azt jelentette, hogy az említett adóévekben az innovációs járulék alóli mentesség szempontjából a mikro- vagy kisvállalkozói státuszt kizárólag a Kkv. tv. hivatkozott 3. § (2)-(3) bekezdései alapján kellett megállapítani. 
2019. január 1-jétől azonban az Inno. tv. 15. § (2) be­kezdésének a) pontja azt mondja ki, hogy a járulék fizetésének kötelezettsége alól a Kkv. tv. szerinti mik­ro- vagy kisvállalkozásnak minősülő gazdasági társa­ság mentesül. Ennek alapján az idei évtől kizárólag azok a gazdasági társaságok mentesülnek az innovációs járulék megállapításának, megfizetésének és be­vallásának kötelezettsége alól, amelyek a Kkv. tv. vala­mennyi előírása figyelembevételével kis- vagy mik­ro­vállalkozásnak minősülnek. A vállalkozásoknak tehát 2019. január 1-jétől nem csu­pán a Kkv. tv. 3. § (2)-(3) bekezdésében felsorolt mutatóértékekre – összes foglal­koz­tatotti létszám, éves net­tó árbevétel vagy mérleg­fő­összeg vizsgálata a vállalkozás saját, önálló szintjén – kell tekintettel lennie, hanem
• az önálló, a partner- és kapcsolódó vállalkozásokra vo­natkozó szabályokra is (Kkv. tv. 4-5.§)
• az állam vagy önkormányzat tulajdoni részesedésével érintett vállalkozásokat érintő előírásokra, illetve arra, hogy 
• valamely besorolási mutatószám meghaladása tartós­nak tekinthető-e. 
A Kkv. tv. valamennyi előírásának a kis- és mikrovál­lal­kozói státusz megállapításánál való figyelembevétele el­ső­sorban azokat a vállalkozásokat emeli be az innovációs já­ru­lékalanyok közé, amelyek egy nemzetközi vállalat­cso­port tagjaként működnek, illetve kapcsolódó- vagy part­ner­vállalkozásokkal rendelkeznek. Míg a 2015-2018. adóévekben egy vállalkozás az – üzleti év első napján ismert, utolsó rendelkezésre álló – éves (vagy egyszerűsített éves) beszámoló adatai alapján sorolta be magát, addig 2019-től már a konszolidált (összevont) éves beszámoló – ennek hi­ányában a partner- illetve kapcsolódó vállal­kozások beszámolóiban is szereplő adatok saját beszámolóban lévő adatok melletti – figyelembevételével szük­séges a KKV besorolást megállapítani. Ahhoz azonban, hogy egy vállalkozás besorolása megváltozzon, az is szükséges, hogy a vállal­kozás mutatóértékei két egymás követő évben (beszámolási időszakban) meghaladják vagy alulmúlják az utolsó besorolást (ez az ún. kétéves szabály). Figyelembe véve, hogy az újonnan – illetve ismételten – innovációs járulékkötelezetté váló adózókra 2019 má­sodik negyedévében két bevallási határidő is vonatkozik, jelen cikkünk célja az innovációs járulék idei évben hatályos előírásainak áttekintése. 

1. Az innovációs járulék alanyai

Az Inno. tv. 15. § (1) bekezdése értelmében a belföldi szék­helyű, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény(Szt.) hatálya alá tartozó gazdasági társaság kötelezett innovációs járulék megállapítására. 
Mentesül azonban a járulék fizetésének kötelezettsége alól
a) a Kkv. tv. szerint mikro- vagy kisvállalkozásnak mi­nő­sülő gazdasági társaság,
b) a Magyar Nemzeti Bank,
c) a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.,
d) a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdasági társaság,
e) a cégbejegyzés évében a jogelőd nélkül alapított gazdasági társaság és annak előtársasága,
f) a közhasznú nonprofit gazdasági társaság,
g) a járulékfizetésre kötelezett, de felszámolási vagy kény­szertörlési eljárás alatt álló gazdasági társaság.
Mivel nem az Szt. alanya, nem kell innovációs járulékot fizetnie – egyebek mellett – a kisadózó vállalkozások téte­les adója alanyának, az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (Eva tv.) szerint bevételi nyilvántartást vezető közkereseti társaságnak, betéti tár­saságnak, az egyéni vállalkozónak, a külföldi székhelyű vál­lal­kozás magyarországi kereskedelmi képviseletének. Mi­vel nem gazdasági társasági formában működő adózóról van szó, szintén mentesül az Inno. tv. szerinti járulékkötelezettség alól pl. az egyéni cég, a civil szervezetek (alapítvány, egyesület), a szövetkezet, lakásszövetkezet, erdőbir­tokossági társulat vagy a vízitársulat.
A felszámolással, kényszertörléssel érintett adózónak az eljárás megkezdését megelőző, tevékenységét záró adóévére vonatkozó innovációs járulékkötelezettségéről a ’71-es számú bevalláson kell elszámolnia. Az egyébként innovációs járulékkötelezett gazdasági társaságot a felszámolási il­letve kényszertörlési eljárás alatt nem terheli innovációs járulék-bevallási, és fizetési kötelezettség. A végelszámolás alatt álló adózót azonban az Inno. tv. nem mentesíti a já­rulékkötelezettség alól. Az innovációs járulékkötelezettség, illetve az az alóli men­tesség megállapításánál az üzleti év első napján fennálló állapotot kell vizsgálni [Inno. tv. 15. § (3) bekezdés]. A hivatkozott rendelkezésnek különösen a Kkv. tv. szerinti mikro- vagy kisvállalkozói besorolásnál van jelentősége; a besorolás évközi változása ugyanis nem érinti az innovációs járulékkötelezettséget (vagy annak hiányát). Ha például egy vállalkozás az adóéve első napján mikro- vagy kisvál­lalkozásnak minősül, majd az adóév során esetlegesen el­veszíti ezen besorolását, mindez nincs hatással az Inno. tv. sze­rinti adóévi besorolására, tehát nem válik utólagosan adóalannyá. Mindez fordított esetben is igaz; ha egy gazdasági társaság az adóéve első napján nem minősül mikro-, vagy kisvállalkozásnak (és az Inno. tv. egyéb rendelkezései alapján sem mentesül az innovációs járulék alól), járulék­kötelezettségét nem érinti, ha év közben – pl. 2019 júniusában a legutolsó, 2018. évre vonatkozó beszámoló elkészültét követően az abban foglalt adatokat is figyelembe véve – immáron mikro- vagy kisvállalkozásnak minősül. [Itt jegyezzük meg, hogy az innovációs járulék szabályaitól eltérően a társasági adóban a KKV besorolást általában az adóév utolsó napján fennálló állapot szerint kell vizsgálni]. 
Mentesül az innovációs járulék alól a cégbejegyzés évé­ben a jogelőd nélkül alapított gazdasági társaság és annak előtársasága. Előtársasági időszaknak minősül a jogelőd nél­kül alapított vállalkozónál az alapítása időpontjától (léte­sítő okirata ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától) létrejöttének (a cégjegyzékbe való be­jegy­zésének), illetve a cégbejegyzés iránti kérelem jogerős elutasításának, vagy a cégbejegyzési eljárás megszün­teté­sének napjáig – mint mérlegfordulónapig – terjedő időszak, függetlenül annak időtartamától. Az előtársasági időszakról – bár önálló üzleti évnek minősül – csak akkor kell külön beszámolót készíteni, ha ezen időszak alatt a vál­lalkozó megkezdte vállalkozási tevékenységét, és/vagy a be­jegyzésre az üzleti év naptári évnek megfelelő, vagy vá­lasz­tott mérlegfordulónapjáig nem került sor. Ha az elő­társasági időszakról külön beszámoló készül, a vállalkozás az innovációs járulék-kötelezettség alól az előtársasági év­ben, illetve az azt követő üzleti évben mentesül. Amennyi­ben az előtár­sasági időszakról külön beszámoló nem ké­szül, a vállalkozás az innovációs járulék alól az első üzleti évében – a cégbejegyzés évében – mentesül (ami a létesítő okirat ellenjegyzé­sének, illetve közokiratba foglalásának napjától a bejegyzett társaság üzleti évének mérleg­fordu­lónapjáig tart). 

2. Az innovációs járulék alól mentesülő mikro- vagy kisvállalkozások besorolásánál figyelembe veendő adatok és körülmények 

Az adójogszabályok fogalomrendszerében a KKV kategó­rián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek 
• összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és
• éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

A KKV kategórián belül mikrovállalkozás az a vál­lalkozás, amelynek 
• összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél ke­ve­sebb, és
• éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege leg­feljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg[Kkv. tv. 3. § (2)-(3) bekezdés]. 

Az összes foglalkoztatotti létszám, az éves nettó ár­be­vétel és a mérlegfőösszeg adatok (a továbbiakban együtt: besorolási adatok) közül a foglalkoztatotti létszámra vonatkozónak mindenképpen teljesülnie kell, míg a másik kettő vonatkozásában elegendő, ha az egyik megfelel a rá vonatkozó határértéknek. Amennyiben a vállalkozás működési ideje 1 évnél rövidebb, az adatokat éves szintre kell vetíteni.
Nem minősül KKV-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése – tőke vagy szavazati joga alapján – külön-külön vagy együttesen eléri vagy meghaladja a 25%-ot. Mivel 2018. december 31-ig a Kkv. tv. utóbbi, 3. § (4) bekezdését nem kellett figyelembe venni az Inno. tv. alkalmazásában a kis-, illetve mikrovállalkozói besorolás megállapításánál, 2015 és 2018 között az állami illetve önkormányzati tulaj­don­ban lévő gazdasági társaságok nem voltak az innovációs járulék alanyai, ha a Kkv. tv. 3. § (2)-(3) bekezdései szerint mikro- vagy kisvállalkozásnak minősül­tek. 2019. január 1-jétől azonban azon vállalkozások, amelyekben az állami illetve önkormányzati része­se­dés külön-külön vagy együtt eléri vagy meghaladja a 25%-ot, innovációs járulék fizetésére kötelezetté vál­nak, adott esetben a Kkv. tv. 3. § (2)-(3) bekezdéseiben foglalt feltételek teljesítése ellenére is. Nem kell azonban a 25%-os, vagy azt meghaladó mértékű tulaj­doni részesedést vizsgálni, ha a Kkv. tv. 19. § 1. pontja szerinti befektetők rendelkeznek a vállalkozásban az említett részesedéssel (pl. állami befektető társasá­gok, felsőoktatási intézmények, nonprofit kutatási köz­pontok, regionális fejlesztési alapok, évi 10 millió eurónak megfelelő forintösszeget el nem érő költ­ség­vetéssel és kevesebb, mint 5 000 lakossal ren­delkező helyi önkormányzatok); ebben az esetben a vállalkozás KKV-nak minősülhet a törvényi feltételek teljesítésekor. 
A besorolás alapjául szolgáló mutatóértékek megálla­pí­tásánál a vállalkozó alapesetben az érintett üzleti évet meg­előző második üzleti évre vonatkozó beszámoló adatait veszi figyelembe, ha az üzleti év első napján – az Inno. tv. szerinti besorolás napján – az előző üzleti évre vonatkozó beszámolóval még nem rendelkezik. 
2019. január 1-jétől a vállalkozásoknak a KKV besorolá­suk­kor figyelembe kell venniük a Kkv. tv. önálló-, partner- és kapcsolódó vállalkozásokra irányadó szabályait is. 
Önálló vállalkozásnak minősülnek azon vállalkozások, amelyek nem minősülnek sem partner-, sem kapcsolódó vállalkozásnak [Kkv. tv. 4. § (1) bekezdés]. Azok a gazdasági társaságok tartoznak ide, 
• amelyek nem rendelkeznek tulajdoni részesedéssel, sza­vazati joggal, döntő irányítási, ellenőrzési stb. joggal más vállalkozás(ok)ban, illetve amelyekben más vállal­kozás sem rendelkezik az említett jogosítványokkal;
• amellyel a Kkv. tv. 19. § 1. pontja szerinti befektetők sem külön-külön, sem együttesen nem állnak kapcso­lódó vállalkozási jogviszonyban, vagy amelynek befektetői – sem közvetlenül, sem közvetve – nem vesznek részt az irányításban, vagy amelynek a befektetői nem vállalkozásként működnek (a vállalkozás tehát akkor is önálló vállalkozásnak minősül, ha a Kkv. tv. 19. § 1. pont szerinti befektetők 25-50 %-ot birtokolnak a vál­lalkozás tőké­jéből vagy szavazati jogaiból);
• amelyeknél a vállalkozás 25%-nál kevesebbet birtokol egy vagy több másik vállalkozás tőkéjéből vagy sza­vazataiból (a magasabb értéket kell figyelembe venni);
• amelyeknél külső vállalkozások nem rendelkeznek 25%-os vagy azt meghaladó részesedéssel a vállalkozás tőkéjében vagy szavazati jogaiban (a magasabb értéket kell figyelembe venni).

Lehetséges, hogy a vállalkozásnak több befektetője is van, amelyek mindegyike 25 % alatti részesedéssel rendel­kezik a vállalkozásban, és az mégis önállónak minősül, ha az említett befektetők nem kapcsolódnak egymáshoz (amennyiben mégis, a vállalkozást partner- vagy kap­csolódó vállalkozásnak kell tekinteni, a körülmények függvényében).
Önálló vállalkozásnál a besorolási adatokat kizárólag az adott vállalkozás nyilvántartása alapján kell meghatározni [Kkv. tv. 5. § (4) bekezdés], a rendelkezésre álló utolsó éves vagy egyszerűsített éves beszámoló alapján. Éves beszámolóval, egyszerűsített éves beszámolóval nem rendel­ke­ző, újonnan alapított vállalkozás esetében a tárgyévre vo­nat­kozó üzleti tervet kell figyelembe venni.
Partnervállalkozásnak minősülnek azok a vállalko­zá­sok, amelyek nem minősülnek kapcsolódó vállalkozá­sok­nak, és amelyek között olyan kapcsolat áll fenn, hogy egy vállalkozás kizárólagosan vagy több kapcsolódó vállalko­zással közösen valamely másik vállalkozás jegyzett tőkéjé­nek vagy a szavazati jogának legalább 25%-ával rendelkezik [Kkv. tv. 4. § (2) bekezdés]. Ennek megfelelően a vál­lalko­zás akkor minősül partnervállalkozásnak, ha
• egy másik vállalkozás tőkéjében vagy szavazati jogaiban 25 %-os, vagy ezt meghaladó mértékű részt birtokol, és/vagy egy másik vállalkozás 25 %-ot, vagy annál nagyobb részt birtokol az említett vállalkozásban, és
• a vállalkozás nem kapcsolódik más vállalkozáshoz (tehát a vállalkozás szavazati joga illetve tulajdoni ré­szesedése a másik vállalkozásban – vagy fordítva – nem magasabb, mint 50 %, illetve a vállalkozás nem ren­delkezik döntő irányítási, ellenőrzési joggal a másik vállalkozásban vagy fordítva, stb.).

Kapcsolódó vállalkozásnak minősülnek azok a vállalko­zások, amelyeknél
• egy vállalkozás egy másik vállalkozásban a szavazatok többségével rendelkezik, vagy
• egy vállalkozás egy másik vállalkozásban jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők vagy a felügyelő bizottság tagjai többségét megválassza vagy visszahívja, vagy
• egy vállalkozás egy másik vállalkozás felett a tulajdo­no­sokkal (részvényesekkel) kötött szerződés vagy a léte­sítő okirat rendelkezése alapján (a tulajdoni hányadtól, a szavazati aránytól, a megválasztási és visszahívási jogtól függetlenül) döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol, vagy
• egy vállalkozás egy másik vállalkozásban – más tulajdo­nosokkal (részvényesekkel) kötött megállapodás alapján – a szavazatok többségét egyedül birtokolja, vagy
• egy vállalkozás a Kkv. tv. 19. § 1. pontjában megha­tározott befektetővel (befektetőkkel) áll az utóbbi felsorolás valamelyikében szereplő kap­cso­latban (akár egy vagy több vállalkozáson keresztül), il­letve amelynek az említett befektetői közvetlenül vagy közvetve részt vesznek az irányításban, vagy
• a vállalkozások egy természetes személy vagy közösen fellépő természetes személyek egy csoportja révén áll­nak egymással kapcsolódó vállalkozási jogviszonyban, feltéve, hogy a vállalkozások a tevékenységüket vagy tevékenységük egy részét az érintett piacon vagy egymással szomszédos piacokon folytatják [Kkv. tv. 4. § (3)-(6) bekezdések]. 

A partner-, illetve kapcsolódó vállalkozói minőség kizá­rólag a Kkv. tv. alkalmazásában vállalkozásnak minősülő jogalanyokkal állhat fenn. A Kkv. tv. 19. § 5. pontja szerint vállalkozásnak minősül a gazdasági tevékenységet folytató jogalany, különösen az egyéni vállalkozó, az egyéni cég, a gazdasági társaság, az ügyvédi iroda, a szövetkezet, a vízi társulat, a víziközmű társulat, az erdőbirtokossági társulat, továbbá a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bi­zonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal össze­egyeztethetővé nyilvánításáról szóló 2014. június 17-i 651/ 2014/EU bizottsági rendelet I. mellékletében meghatá­rozott KKV kritériumoknak megfelelő mezőgazdasági ter­meléssel, halgazdálkodással, mezőgazdasági feldolgozással és forgalmazással, erdőgazdálkodással és vadgazdálko­dás­sal foglalkozó vállalkozás és természetes személyek. 
Mivel a hazai kkv-szabályozás nem tesz különbséget bel-, illetve külföldi vállalkozás között, a partner-, illetve a kap­csolódó vállalkozási jogviszony bármely államban bejegyzett és adóügyi illetőségű adóalannyal fennállhat, ha az irányadó külföldi jog szerint vállalkozásnak, gazdasági tevékenységet végző jogalanynak minősül. 
Partner- vagy kapcsolódó vállalkozással rendelkező vál­lalkozásnál a besorolási adatokat az utolsó összevont (kon­szolidált) éves beszámoló alapján, ennek hiányában a vállalkozás nyilvántartása alapján kell meghatározni [Kkv. tv. 5. § (5) bekezdés].
Amennyiben nem áll rendelkezésre összevont (konszolidált) éves beszámoló, a vállalkozásnak az egyedi éves (egyszerűsített éves) beszámolójában – en­nek hiányában a saját nyilvántartásában – szereplő adatokat kell figyelembe vennie, és ehhez kell hozzászámítania partner-, illetve kapcsolódó vállalkozásának (vállalkozásai­nak) adatait. Utóbbi érintett vállalkozások adatait is az érin­tett vállalkozások összevont (konszolidált) éves beszámolója alapján, ennek hiányában a vállalkozások nyilvántar­tása alapján kell meghatározni. 
A partner-, illetve kapcsolódó vállalkozások adatait a be­sorolni kívánt vállalkozásnál az alábbiak szerint kell figyelembe venni. Partnervállalkozással rendelkező vállalkozás besorolási adataihoz a partnervállalkozás mutatóértékeit – amely közvetlenül tulajdonosa az adott vállalkozás­nak, vagy közvetlenül az adott vállalkozás tulajdoná­ban van – a tőkeérdekeltségi, illetve a szavazati arányok közül a nagyobbnak megfelelő arányban kell figyelembe venni. Keresztrészesedés esetén a maga­sabb százalékot kell alkalmazni. A partnervál­lal­kozás(ok) adatainak meghatározásánál a partnervál­lalkozás(ok)hoz kapcsolódó vállalkozások adatait is teljes mértékben számításba kell venni, ha azok az összevont (konszolidált) éves beszámolóban nem szerepelnek. Ez azt jelenti, hogy mielőtt a besorolni kívánt vállalkozásnál a partnervállalkozás(ok) adatai a részesedési/szavazati aránynak megfelelően hozzáadásra kerülnének, a partnervállalkozásoknál figyelembe kell venni utóbbi kapcsolódó vállalkozásának (vállalkozásainak) adatait is, 100 %-os arányban. 
Erre vonatkozó külön előírás hiányában a besorolni kívánt vállalkozásnál a partnervállalkozás partner­vállalkozásának az adatait nem kell számításba venni. 
Amennyiben a besorolni kívánt vállalkozás kap­cso­lódó vállalkozás(ok)kal rendelkezik, saját adataihoz teljes mértékben hozzá kell adni a vállalkozáshoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó vállalkozások adatait, ha az adatok az összevont (konszolidált) éves beszámolóban nem szerepelnek. Még mielőtt azonban a kapcsolódó vállalkozások adatait hozzászámítanánk a besorolni kívánt vállalkozás besorolási mu­tatóértékeihez, a kapcsolódó vállalkozások adataihoz arányosan hozzá kell adni a kapcsolódó vállalkozás­sal olyan partnervállalkozási kapcsolatban lévő vál­lalkozások adatait, amelyek közvetlenül tulajdonosai a kapcsolódó vállalkozásnak, vagy közvetlenül a kap­csolódó vállalkozás tulajdonában vannak, kivéve, ha ezek az adatok az összevont (konszolidált) beszámolóban már szerepelnek.
Előfordulhat, hogy a partner-, illetve kapcsolódó vállal­kozás(ok)kal rendelkező vállalkozások eltérő nyil­ván­tartást vezetnek. A nem eva-alany gazdasági társaság besorolásánál, ha az Eva tv. szerinti adóalannyal áll partner-, vagy kapcsolódó vállalkozási jog­viszonyban, az utóbbi vállalkozások adatai közül csak a foglalkoztatottak éves létszámát kell számítás­ba venni. Fordított esetben, ha a besorolni kívánt vál­lalkozás eva-alany, míg a partner-, illetve kapcsolódó vállalkozásai nem, a besorolni kívánt gazdasági társaság foglalkoztatotti létszám-adatai mellett figyelembe kell venni a partner-, illetve kapcsolódó vállalkozások összes, KKV minősítés alapjául szolgáló adatát (foglalkoztatotti létszám, éves nettó árbevétel, mérlegfőösszeg). Ha a part­ner-, vagy kapcsolódó vállalkozás egyéni vállalkozó, utób­binál az adóbevallásában szereplő foglalkoztatotti létszám-adatokat kell figyelembe venni. 
A Kkv. tv. 5. § (3) bekezdésében rögzített szabály alapján, amennyiben egy vállalkozás éves szinten túllépi a foglalkoztatotti létszám vagy pénzügyi határértékeket, vagy elmarad azoktól, akkor ennek eredményeként csak abban az esetben veszíti el, illetve nyeri el a közép-, kis- vagy mik­rovállalkozói minősítést, ha két egymást követő beszámolási időszakban túllépi az adott határértékeket vagy elmarad azoktól (kétéves szabály). Mivel 2019-től az Inno. tv. alkalmazásában a vállalkozások KKV besorolásánál a Kkv. tv. valamennyi előírását alkalmazni kell, így a kétéves sza­bályra is tekintettel kell lenni. Ez azt jelenti, hogy a KKV kategóriák közötti váltásra, továbbá valamely KKV kate­góriába történő bekerülésre vagy a mikro-, kis- vagy kö­zépvállalkozói minősítés elvesztésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a besorolás alapját képező muta­tóértékek két egymást követő beszámoló adatai alapján elmaradnak, vagy túllépik a vállalkozás korábbi besorolását eredményező mutatókat. 
Előfordulhat, hogy a két utolsó rendelkezésre álló beszámoló adatai alapján azonos irányba történik változás, azonban a beszámolókban szereplő adatok eltérő besorolást eredményeznének. Ennek feloldása érdekében ilyen esetekben az utolsó beszámoló alapján kell a minősítést elvégezni. 
A kétéves szabály alapján addig nem módosul a vállal­kozás KKV besorolása, ameddig nem áll rendelkezésre két olyan, egymást követő évben elfogadott beszámoló, amelynek mu­tatóértékei mindkét évben meghaladják a fennálló besorolás alapját képező adatokat, vagy elmaradnak azoktól.

3. Az innovációs járulék alapja és mértéke

Az innovációs járulékot az állami adóhatósághoz kell befizetni, a NAV Innovációs járulék beszedési számlára (szám­laszám: 10032000-06056322, adónemkód 184).
Az innovációs járulék alapja a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 39. § (1) bekezdése alapján megha­tá­rozott adóalap, csökkentve a Htv. szerint kimutatott, kül­föl­dön lé­tesített telephelyre jutó iparűzési adóalaprész össze­gével. A járulék mértéke a járulékalap (vetítési alap) 0,3%-a.
A Htv. 39. § (1) bekezdése szerint az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve
a) az eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szol­gáltatások értéke, együttes összegével,
b) az alvállalkozói teljesítések értékével,
c) az anyagköltséggel,
d) az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlenköltségével.

Az innovációs járulék alapjának megállapításánál tehát – hasonlóan a helyi iparűzési adó alapjának kiszámításához – a nettó árbevételből kell kiindulni, amelyet
• teljes mértékben csökkenteni kell az alvállalkozói teljesítések értékével, az anyagköltséggel és az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével, illetve
• sávosan, a nettó árbevétel összegétől függően kell csök­kenteni a sávokra jutó eladott áruk beszerzési érté­kével és közvetített szolgáltatások értékével. 
A sávos adóalap-csökkentés összege a következőképpen alakul: a nettó árbevétel
• 500 millió forintot meg nem haladó összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel csökkentő összeg egésze,
• 500 millió forintot meghaladó, de 20 milliárd forintot meg nem haladó összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel csökkentő összeg, de legfeljebb az e sávba jutó nettó árbevétel 85%-a,
• 20 milliárd forintot meghaladó, de 80 milliárd forintot meg nem haladó összegéből az e sávba jutó nettó árbe­vétel csökkentő összeg, de legfeljebb e sávba jutó net­tó árbevétel 75%-a,
• 80 milliárd forintot meghaladó összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel csökkentő összeg, de legfeljebb az e sávba jutó nettó árbevétel 70%-a vonható le.
Az egyes sávokra jutó nettó árbevételt csökkentő össze­get akként kell meghatározni, hogy az összes nettó árbe­vételt csökkentő összeget meg kell szorozni az adott sávba jutó nettó árbevétel összes nettó árbevételben képviselt arányának szorzatával. Ennek következtében megállapít­ható, hogy egy adott sávra mekkora mértékű csökkentő té­tel jutna akkor, ha nem lenne érvényben az egyes sávok vonatkozásában további korlátozás. Amennyiben az egyes sávokra jutó nettó árbevétel csökkentő összeg belefér az érintett sávra vonatkozó maximális mértékbe – ami a nettó árbevétel százalékos arányában rögzített –, az adott csökkentés teljes mértékben érvényesíthető. Ellenkező esetben legfeljebb az adott sávra jutó nettó árbevétel meghatáro­zott %-a vonható le. Vannak azonban olyan esetek, amikor az eladott áruk beszerzési értéke, illetve a közvetített szolgáltatások értéke a nettó árbevétel nagyságától függetlenül, 100 %-os mér­tékben levonható a nettó árbevételből. A Htv. 39. § (7) bekezdése sorolja fel az ide tartozó beszerzéseket, köz­vetített szolgáltatásokat. 
A nettó árbevétel kapcsán a Htv. önálló definíciót tartal­maz – Htv. 52. § 22. pont –, amely nem egyezik meg az Szt. szerinti értékesítés nettó árbevételének fogalmával. 
Az éves beszámolóját az IFRS-ek szerint készítő – hitelintézetnek, pénzügyi vállalkozásnak, biztosítónak, befektetési vállalkozónak nem minősülő – gazdasági társaság a net­tó árbevételét nem a Htv. 52. § 22. pontja, hanem 40/C. §-a alapján határozza meg. Emellett az Inno. tv. 16. § (14) bekezdése kimondja, hogy amennyiben az adóalany az éves beszámolóját az Szt. 3. § (10) bekezdés 2. pontjában meghatározott IFRS-ek szerint állítja össze, járulékkötelezettsége megállapításakor köteles a Htv. 40/J-40/L. §-ában foglaltakat megfelelően alkalmazni.

4. A járulék-bevallási és megfizetési kötelezettség

A járulékfizetésre kötelezett gazdasági társaság a járulékot az üzleti évre állapítja meg. A naptári évtől eltérő üzleti évet választó járulékfizetésre kötelezett az üzleti év első napján hatályos jogszabályok szerint állapítja meg, vallja be, tel­jesíti járulékfizetési kötelezettségét és fizet előleget.
Az innovációs járulék alanyait előleg-megállapítási, be­vallási és fizetési kötelezettség terheli, illetve az üzleti évük (adóévük) elteltét követően el is kell számolniuk az innovációs járulékkal. 
Az innovációs járulék-előleggel kapcsolatos további szabály, hogy nem kell járulékelőleget bevallania a járulékfizetésre kötelezettnek megszűnésekor, továbbá, ha járulékbevallást a cégbejegyzési eljárás befejezése miatt ad be.
A járulékfizetésre kötelezett bevallási, befizetési és elszámolási kötelezettségének az Inno. tv. által nem szabá­lyo­zott kérdéseiben, valamint a kötelezettség teljesítésének el­lenőrzése tekintetében az adóigazgatási rendtartás­ról szóló 2017. évi CLI. törvény (Air.) és az adózás rend­jéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) rendel­ke­zéseit kell alkalmazni [Inno. tv. 16. § (12) bekezdés]. 
Az Inno. tv. eljárásjogi szabályai különbséget tesz­nek aszerint, hogy az adózó a 2019. évben első ízben válik-e innovációs járulék-kötelezetté. 

4.1. Az újonnan – vagy ismételten – kötelezetté váló adózók innovációs járulékelőleg- kötelezettsége

A 2019. évben első ízben kötelezetté váló adózók az Inno. tv. 16. § (9) bekezdése szerint állapítják meg járu­lékelőlegüket. A hivatkozott előírás szerint a járulékfizetésre kötelezettnek a járulékfizetési kötelezett­ség keletkezésének évében az adóévet megelőző adó­év adatai alapján kell járulékelőlegét megállapítania és arról az adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig járulékelőleg-bevallást benyújtania. A járulékfizetési kötelezettség keletkezése évének első két előlegfizetési időszakára vonatkozóan az adózó az előlegfizetéssel egyidejűleg bevallást tesz. Az előleg mértéke a járulék várható éves összegének időarányos része. Nem lehet járulékelőleget bevallani arra a negyed­év­re és a negyedév azon naptári hónapjára, amelyre az adózó már vallott be járulékelőleget.
Az említett előírások nemcsak azokra a gazdasági társaságokra vonatkoznak, amelyek működésük során először 2019-ben válnak innovációs járulékkötelezetté, hanem azokra az adózókra is, amelyek valamilyen okból – például a mikro- vagy kisvállal­kozási minőség elnyerése okán – a korábbi években kikerültek a törvény hatálya alól, majd 2019-ben újra visszakerülnek a kötelezettek közé (pl. mikro- vagy kisvállalkozási besorolás elvesztése). 
Az érintett adózónak a 2019. adóév során három alkalommal kell járulékelőleg-bevallást benyújtania, a 1949-es jelű nyomtatványon. A bevallásokban – feltételezve, hogy a gazdasági társaság a naptári évvel megegyező adóév szerint működik – a következők szerint alakul a bevallási időszak, a benyújtási határidő, illetve a járulékalap.
Az első előlegfizetési időszak 2019. január 1-től 2019. március 31-ig terjed, melynek bevallási és befizetési határideje 2019. április 23. (2019. április 20-a munkaszüneti nap) A második előlegfizetési időszak 2019. április 1-től 2019. június 30-ig tart, 2019. július 22-ei bevallási és befizetési határidővel (2019. július 20-a munkaszü­neti nap). Mindkét esetben a 1949-es bevallás 01-es lapját kell kitölteni (a bevallás „C” blokkjában a bevallási kódnál 1-es jelöléssel), a járulékelőleg mértékét a járulék várható éves összegének időarányos része alapján kell megha­tá­rozni. Az innovációs járulék alapja ekkor a 2019. évre várható iparűzési adó alapja.
2019. május 31-éig a társaságnak be kell nyújtania a tárgy­év harmadik 1949-es bevallását, ebben a bevallásban a 02-es lapot kell kitölteni és járulékelőleget bevallani az első két előlegfizetési időszakot követő 12 hónapos, 2019. július 1-től 2020. június 30-ig terjedő időszakra (a bevallás „C” blokk­jában a bevallási kódnál a 2-es számot kell feltüntetni). A várható éves innovációs járulék kötelezettség össze­gét tehát a második negyedéves előleg bevallása és befizetése előtt meg kell állapítani. Az első két negyedévet követő négy negyedévre fizetendő járulékelőleget azonban – szem­ben az első két negyedévi előleggel – nem a 2019. évi várható adatok, hanem a tényleges, előző üzleti évi (2018-as), a Htv. 39. § alapján megállapított üzleti évi járulékalap összegéből kiindulva kell meghatározni (ha az előző adóév 12 hónapnál rövidebb volt, a járulékalapot évesíteni szükséges). Ezt követően az adózó már az általános szabályok szerint fogja teljesíteni a járulék(előleg) bevallási kötelezettségeit, az adóévet követő adóév ötödik hónapja utolsó napjáig (általános esetben május 31-ig), adózási módjától függően a ’29, ’29EUD, ’43 vagy ’KIVA bevallásában.
Megjegyezzük, hogy a 1949 jelű bevallást – tekintettel arra, hogy kizárólag innovációs járulékelőleg bevallására szolgál – alapbevallásként lehet csak benyújtani, önellen­őr­zésre nincs lehetőség. A járulékelőleg-módosítást az adó­zó az illetékes adó- és vámhatósághoz benyújtott kérelem alapján kérheti. 
A naptári évtől eltérő üzleti éves adózóknál az első, illetve második negyedévre vonatkozó innovációs járulékelőlegről benyújtandó bevallás határideje az adóév negyedik, illetve hetedik hónapjának 20. napja. Az érintett adózóknál az első két előlegfizetési időszakot követő 12 hónapos időszak (négy negyedévi előlegfizetési időszak) tekintetében az előremutató járulékelőleg bevallást a naptári évtől eltérő adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig kell benyújtani, amelyen – akárcsak a naptári éveseknél – mind a négy időszak előremutató előlegösszege egyidejűként jelenítendő meg. 
A vállalkozásoknak 2019 decemberében ismét meg kell becsülniük az éves szinten várható innovációs járulékkötelezettségüket, mivel december 20-áig innovációs járulék-előleg kiegészítési bevallást kell tenniük a 1901 számú nyomtatványon, és az esetleges járulékelőleg-különbözetet is meg kell fizetniük. 
A lenti táblázat rögzíti az újonnan kötelezetté vált adózók számára a bevallási határidőket.

4.2. Nem újonnan – vagy ismételten – kötelezetté váló adózók innovációs járulékelőleg- kötelezettsége

Az Inno. tv. 16. § (4) bekezdése alapján az adóévben járulékfizetésre kötelezettnek háromhavonként előleget kell fizetnie az előlegfizetési időszakot követő hónap 20. nap­jáig. Az adóév utolsó előlegfizetési időszakára vonatkozó járulékelőleget a járulékfizetésre kötelezett az előlegki­e­gé­szítéssel egyidejűleg köteles teljesíteni. Az előlegfizetési idő­szakra fizetendő járulékelőleg mértéke a járulékelőleg egynegyede.
A hivatkozott rendelkezés alapján azoknak az adózóknak, akik 2019-ben nem újonnan – illetve nem ismételten – válnak innovációs járulékkötelezetté, szintén járulékelőleget kell fizetniük. Az említett előleg bevallására – attól függően, hogy társasági adó, kisvállalati adó vagy egyszerűsített vállalkozói adó alanyáról van szó – a ’29, ’29EUD, a ’KIVA, vagy a ’43 nyomtatvány szolgál, amelyet az adóévet követő ötödik hónap utolsó napjáig kell benyújtani. Az említett nyomtatványon a járulékbevallás esedékességét követő második naptári hónap első napjával kezdődő 12 hónapos időszakra járulékelőleget kell bevallani az előlegfizetési időszakokra eső egyenlő részletek feltüntetésével. A járulékelőleg az adóévet megelőző adóév fizetendő járulékának összege, ha az adóévet megelőző adóév időtartama 12 hónap volt (ettől eltérő esetben pedig az adóévet meg­előző adóév fizetendő járulékának a működés naptári nap­jai alapján 12 hónapra számított összege). Az előleget há­rom­havonta szükséges megfizetni, mindig a harmadik hó­napot követő hónap 20. napjáig, kivéve az adóév utolsó előlegfizetési időszakára vonatkozó járulékelőleget, melyet az előleg-kiegészítéssel egyidejűen kell megfizetni, az adó­év utolsó hónap 20. napjáig [Inno. tv. 19. § (5)-(6) bekezdés]. 
A járulékfizetésre kötelezettnek a járulékelőleget az adóévben az adóévi várható fizetendő járulék összegére ki kell egészítenie. Az előleg-kiegészítésre kötelezett a várható fizetendő járulék és az adóévre már bevallott előlegek különbözetéről az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig bevallást nyújt be és ezzel egyidejűleg eleget tesz fizetési kötelezettségének [Inno. tv. 16. § (10) bekezdés]. Az előleg-kiegészítést a 1901 számú bevallás 01-es lapjának 7. során kell feltüntetni. 
Az innovációs járulékelőleggel kapcsolatos további szabály, hogy az átalakulás napjától számított 30 napon belül a jogutód köteles a jogelőd által bevallott járulékelőlegből számított (az átalakulás formájától függően azzal egyező, összesített, megosztott) járulékelőleget bevallani, és ennek alapján köteles a bevallás esedékességének napjá­tól az adóévet követő hatodik hónap utolsó napjáig járulékelőleget fizetni. Kiválás esetén a fennmaradó gazdasági társaság e rendelkezés alkalmazásában jogutódnak is minősül. Az átalakulással, egyesüléssel, szétválással érintett adózó esetén a járulékkötelezett jogutód az átalakulás, egyesülés, szétválás napjától számított esedékességi időszakokra az innovációs járulékelőlegét a ’251 bevallásban vallja be. 

4.3. Elszámolás az innovációs járulékkal 

Az innovációs járulék adóévi összegét az adóévet kö­vető adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig – nap­tári év szerint működő adózó esetében adóévet kö­vető május 31-éig – kell megállapítani, bevallani, illetve a jelzett dátumig kell a befizetett előleg, előleg-kiegészítés és a járulék éves összege közötti külön­bözetet befizetni (illetve a többletbefizetést ettől az időponttól lehet visszaigényelni). Az adózó – annak függvényében, hogy melyik adónak az alanya – a ’29-es, a ’KIVA vagy a ’43-as adóbevalláson számol el in­novációs járulékkötelezettségével. A soron kívüli ese­ménnyel érintett adózó esetében a ’29EUD és a ’71-es bevalláson történhet a járulékkötelezettség elszámolása.