Az őstermelők adózásával kapcsolatos gyakorlati kérdések

A tavalyi év végén elfogadott, a mezőgazdasági tevé­kenység folytatására vonatkozó új agrárszabályozás bevezetésével párhuzamosan jelentősen módosultak a mezőgazdasági őstermelői tevékenység adózási sza­bályai is.A személyi jövedelemadóval összefüggő adókö­te­le­zettségek meghatározásához elengedhetetlen az ága­zati szabályok ismerete, különös tekintettel a 2021-es évre vonatkozó átmeneti rendelkezésekre, ezért a cikk célja az egyes adózási szabályok ismertetésén túl az ezek hátterét képező lényegesebb agrárszabályok bemutatása is.

1. A me​zőgazdasági őstermelő és az őstermelői tevékenység fogalma a személyi jövedelemadóban

1.1. Milyen feltételei vannak a mezőgazdasági őstermelői tevékenység végzésének? 

Elsőként érdemes azt megvizsgálni, hogy 2021. január 1-jétől ki minősül mezőgazdasági őstermelőnek. Ez azért lényeges kérdés, mert azok a magánsze­mé­lyek, akik a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) rendsze­ré­ben mezőgazdasági őstermelőnek minősülnek, ked­vezőbb adózási szabályokat alkalmazhatnak a mező­gazdasági-erdőgazdálkodási tevékenységből szár­ma­zó jövedelmük adókötelezettségének megálla­pí­tása során, mint azok a magánszemélyek, akik e te­vékeny­ségeket nem őstermelőként végzik.
Az Szja tv. 2020. december 31-éig részletes fogalmat tartalmazott arra nézve, hogy a személyi jövedelemadó szempontjából ki tekinthető mezőgazdasági ős­ter­melőnek. A családi gazdaságokról szóló 2020. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Csgtv.) 2021. január 1-jei hatályba lépésével párhuzamosan azonban az Szja tv. szakított a korábbi szabályozással, így ezen időponttól kezdve már nem az Szja tv. rendelkezései alapján lehet meghatározni azt, hogy ki minősül me­ző­gazdasági őstermelőnek, hiszen az Szja tv. 3. § 18. pontja alapján mezőgazdasági őstermelőnek a Csgtv. szerinti mezőgazdasági őstermelő számít, ideértve az ős­termelők családi gazdaságának tagját is.

Annak eldöntéséhez tehát, hogy egy magánszemély a személyi jövedelemadó szempontjából mezőgazdasági ős­termelő-e, ismerni kell a Csgtv-ben foglalt, a mezőgaz­da­sá­gi őstermelőre vonatkozó alapvető szabályokat.
A Csgtv. 3. §-a alapján mezőgazdasági őstermelőnek az a 16. életévét betöltött, a mezőgazdasági őstermelői nyilván­tar­tásban szereplő természetes személy tekinthető, aki sa­ját gazdaságában őstermelői tevékenységet folytat. A me­ző­gaz­da­sági őstermelő az őstermelői tevékenységét ön­állóan vagy őstermelők családi gazdaságának tagjaként vé­gezheti. Mező­gazdasági őstermelő az őstermelői tevékeny­sége tekinte­té­ben nem folytathat egyéni vállalkozói tevé­kenységet.
Látható, hogy e definíciónak három lényeges eleme van, vagyis az lehet mezőgazdasági őstermelő, aki 
a) betöltötte a 16. életévét,
b) szerepel az őstermelői nyilvántartásban,
c) a saját gazdaságában őstermelői tevékenységet folytat.

Az a) pont szerinti életkori feltételnek abban az esetben kell teljesülnie, ha a magánszemély önállóan végzi az ős­termelői tevékenységet, ugyanis az őstermelők családi gazdasága tekintetében a Csgtv. tartalmaz egy ehhez kapcso­lódó átmeneti rendelkezést.
Ennek az az oka, hogy a 2020. december 31-éig működő családi gazdaságok esetében a családi gazdaságok létre­ho­zásáról, nyilvántartásba vételéről, működtetéséről, vala­mint kiemelt támogatásukról szóló 326/2001. (XII. 30.) Korm. rendelet nem tartalmazott ilyen követelményt a családi gazdaság tagjaival szemben, vagyis azoknak 16 év alatti tagjaik is lehettek. Annak érdekében, hogy ezen a családi gazdaságok is zavartalanul tovább működhessenek őster­melők családi gazdaságaként, a Csgtv. rögzíti, hogy azok, akik 2020. december 31. napján családi gazdaság tagjai voltak, 2021. január 1-jétől személyükben mezőgazdasági őstermelőnek minősülnek akkor is, ha nem felelnek meg az előbb említett életkori feltételnek, vagyis 16 év alattiak [Csgtv. 19. § (3) bekezdése].
A b) pontban foglaltaknak megfelelően mezőgazdasági őstermelőként a nyilvántartásba vételt követően folytatható őstermelői tevékenység. A nyilvántartásba vétel iránti kérelemről a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidék­fejlesztési Kamara (a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, a NAK) dönt.A c) pontban gyakorlatilag egy többes feltételrendszer található, hiszen eszerint az őstermelőnek rendelkeznie kell saját gazdasággal, és ott az őstermelői nyilvántartásba felvett tevékenységet kell végeznie.
A saját gazdaság meghatározásához a Csgtv. értelmező rendelkezései nyújtanak segítséget, eszerint saját gazdaság alatt a természetes személy használatában álló mező-, erdőgazdasági hasznosítású földet, valamint a mezőgazdasági termelőeszközök azon körét kell érteni, amelyre nézve az érintett személyt megilleti a termelés szervezésének, vala­mint – a vetőmag-bértermelés, a bérnevelés, a bérhízlalás és a kihelyezett állat tartása kivételével – a termelés eredménye felhasználásának a jogosultsága.Mező- és erdőgazdasági hasznosítású föld kifejezés alatt a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) értelme­ző rendelkezései szerinti fogalmat kell érteni (gyakorlatilag ide tartozik a szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő, gyep, nádas, erdő és fásított terület művelési ágban nyil­vántartott földrészlet).
A mezőgazdasági termelőeszközök körébe pedig azok a javak – az őstermelői tevékenységhez szükséges művelés alól kivett ingatlanok, épületek és építmények, valamint ingóságok – sorolhatók, amelyek az ősterme­lői tevé­keny­ség végzését szolgálják [Csgtv. 2. § f) pontja].

1.2. Mely tevékenységek számítanak őstermelői tevékenységnek?

Az őstermelői tevékenységek körét a Csgtv. három kate­góriába sorolja, eszerint őstermelői tevékenység az őster­melői nyilvántartásba felvett 

• mező-, erdőgazdasági tevékenység 
• kiegészítő tevékenység, továbbá 
• az e tevékenységből származó termékfeldolgozás szá­mít, ha az a saját gazdaságban előállított alapanyag fel­hasz­nálásával történik, és nem haladja meg a kis­ter­melői élelmiszer-termelés, előállítás és értékesítés felté­teleiről szóló 52/2010. (IV. 30.) FVM rendeletben (a to­vábbiakban: kistermelői rendelet) meghatározott mennyiséget.

A mező- és erdőgazdasági tevékenységek tételes felsorolását a Földforgalmi tv. 5. § 18. pontja tartalmazza, ide tarto­zik többek között a növénytermesztés, kertészet, állattartás, állattenyésztés, halgazdálkodás, szaporítóanyag-termesztés, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás. A kiegészítő tevékenységek pedig a Földforgalmi tv. 5. § 14. pontjában találhatók meg, így például kiegészítő tevé­keny­ség a falusi és agroturizmus, kézművesipari tevé­keny­ség, takarmány-előállítás, mezőgazdasági termékből élel­miszer előállítása, dohányfeldolgozás, mező- és erdőgazdasági szolgáltatás, valamint a mezőgazdasági üzemhez tarto­zó termelési tényezők hasznosítása, értékesítése.
E körben fontos hangsúlyozni, hogy a Földforgalmi tv. ér­telmező rendelkezése szerint a mező-, erdőgazdasági tevé­keny­ségbe beletartozik az állattartás, a Csgtv. saját gazdaság definíciója pedig kifejezetten arról rendelkezik, hogy bérhizlalás, bérnevelés esetén az őstermelőnek nem kell rendelkeznie a termelés eredménye felhasználásának jogosultságával, ezáltal a bérnevelés, bérhizlalás is őstermelői te­vékenységnek minősül. 2021. január 1-től a Csgtv. szerinti mezőgazdasági őstermelő esetében bevételnek az általa a bérnevelési, bérhizlalási tevékenységre tekintettel bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett va­gyoni érték tekintendő. Összességében csak az elszámolás után a bérnevelőnek ténylegesen kifizetett összeg az őster­melői bevétel. Kompenzációs felárra való jogosultság esetén a felvásárlótól kapott kompenzációs felár összege is az őstermelő bevételének tekintendő. Tételes költségel­szá­mo­lás esetén a jövedelem megállapításakor a termék vagy állat kihelyezési értéke pedig költségként nem érvé­nye­síthető.
A kistermelői rendelet alapján az minősülhet kister­me­lő­nek, aki az általa megtermelt kis mennyiségű alapterméket, illetve az abból előállított élelmiszert értékesíti. A kis­termelőnek a tevékenysége megkezdését be kell jelentenie a gazdaság helye szerint illetékes élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi hatáskörben eljáró járási hivatalhoz, amely a kistermelőt nyilvántartásba veszi, és regisztrációs számmal látja el. A Csgtv. szempontjából tehát a kister­me­lői rendeletben foglalt feltételeknek megfelelő termék-feldolgozási tevékenység is őstermelői tevékenység. Az egyes őstermelői tevékenységek típusai közötti kü­lönbségtétel azért kiemelkedő jelentőségű, mert a Csgtv. alapján a kiegészítő tevékenységből származó éves bevétel nem haladhatja meg az őstermelői tevé­keny­ségből szár­mazó éves bevétel negyedét. Ha az őster­melő kiegészítő tevékenységből származó éves bevétele meghaladja a teljes őstermelői tevékenységből szár­mazó éves bevétele negye­dét, akkor ezen kie­gészítő tevékenységének teljes bevétele nem minő­sül őstermelői tevékenységből származó bevételnek, és ezen kiegészítő tevékenységét nem folytathatja me­zőgazdasági őstermelőként.
Ez a szabály adójogi szempontból is fontos kö­vetkez­ményt von maga után, hiszen az Szja tv. 3. § 85. pont­ja is a Csgtv-hez kapcsolódóan határozza meg a mezőgazdasági őstermelői tevékenységből szár­mazó bevétel fogalmát. Eszerint mezőgazdasági őstermelői bevétel alatt a Csgtv. szerinti őstermelői tevékenységből származó bevételt kell érteni, ugyan­ak­kor nem tekinthető őstermelői tevékeny­ségből szár­mazó bevételnek a kiegészítő tevékenység(ek) be­vétele, ha annak mértéke – több kiegészítő tevé­kenység esetében együttesen számítva – a Csgtv. szerinti hu­szonöt százalékos bevételi arányt meg­haladja. Ha a kiegészítő tevékenység(ek) bevétele ezt a bevételi arányt meghaladja, akkor a kiegészítő te­vékenység­ből származó teljes bevételre az önálló tevékeny­ségből származó jövedelemre vonatkozó sza­bályokat kell alkalmazni.
E körben fontos hangsúlyozni, hogy kistermelői ren­delet szerinti termékfeldolgozás teljes egészében őstermelői tevékenységnek és nem kiegészítő tevé­kenységnek minősül, ha a termékfeldolgozás a kis­termelői rendeletben meghatározott mennyiségben és saját előállítású alapanyagból történik.
Ebből az is következik, hogy a kistermelői termékfeldolgo­zás­ból származó bevételre nem alkalmazandó a kiegé­szítő tevékenységre vonatkozó, a Csgtv. 3. §-ának (4) be­kez­désében meghatározott 25 százalékos bevételi arány.Az őstermelői tevékenységre vonatkozó előbbi szem­pontrendszer vizsgálata nem a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) feladatkörébe tartozó kérdés, hiszen a mezőgazdasági őstermelőt a NAK veszi nyilvántartásba, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) által üzemeltetett élel­miszerlánc-felügyeleti információs rendszerben. Ez azt is jelenti, hogy elsősorban nem adójogi kérdés, hogy egy, a magánszemély által folytatni kí­vánt tevé­keny­ség őstermelői tevékenységnek minő­sül-e, az ezzel össze­függő kérdésekben a NAK jogosult állást foglalni, hiszen a NAK döntésének függvénye, hogy az adott tevékenység felvételre kerül-e az őstermelői nyilvántartásba vagy sem.A Csgtv. 13. §-a és a családi gazdaságokról szóló tör­vény végrehajtásáról szóló 665/2020. (XII. 28.) Korm. ren­de­let határozza meg az őstermelői nyil­vántartás tar­tal­mára, az ős­termelők nyilvántartásba vételére vonatkozó sza­bá­lyo­kat. Az őstermelői nyil­vántartás adatai közül az ős­ter­melők tevékeny­ségé­nek átláthatósága céljából a NÉBIH honlapján való közzététellel bárki számára megismer­he­tőek ezek az adatok (a nyilvántartás adatai elérhetőek a https://portal.nebih.gov.hu/ostermelo-kereso link alatt).Az őstermelői nyilvántartás – többek között – tar­tal­maz­za a mezőgazdasági őstermelő FELIR azonosítóját, tevé­keny­ségeinek azonosítóját. A NAK nyilván­tartásba vételi eljárása során hozott bejegyző határozata tar­talmazza a mezőgazdasági őstermelő részére megál­la­pí­tott FELIR azonosítót és a tevékenységek azonosítóját, illetve az őster­me­lői jogviszonyt igazoló hatósági bizonyítvány kiállítása is kérelmezhető a NAK-nál, tekintettel arra, hogy 2021. január 1-jétől megszűnt az őstermelői igazolvány.
A FELIR azonosító 2 db A betűből és 7 db számjegy­ből áll (pl. AA8605964), a tevékenység azonosító felé­pítése pe­dig a következő: NEBIH és 10 db számjegy (pl.: NEBIH1042966660).
Ha egy kifizető mezőgazdasági őstermelőnek teljesít kifi­zetést, akkor az Szja tv. 10. § (10) bekezdése alapján e kifi­zetésről adatot kell szolgáltatnia az állami adó- és vám­hatóságnak a havi adó- és járulékbevallásban, ahol fel kell tüntetnie az őstermelő adóazonosító jelét (adószámát) és az őstermelői nyilvántartási számát, vagyis az őstermelővel üzleti kapcsolatot létesítő kifizető is az előbbiekben említett közhiteles nyilvántartásból tudja ellenőrizni azt, hogy a magánszemély őstermelőnek minősül-e.
A Csgtv. 19. § (1) bekezdésében foglalt átmeneti rendel­kezés biztosította azt, hogy az eddigi őstermelők a törvény erejénél fogva az új rendszerben zavartalanul tudják tovább folytatni őstermelői tevékenységüket. E szabály alap­ján az a magánszemély, aki 2020. december 31-én hatályos őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, 2021. január 1-jé­től kezdődően a Csgtv-ben meghatározott mezőgaz­dasági őstermelőnek minősül. Érdemes kiemelni, hogy az átme­neti rendelkezés mindösszesen a hatályos őstermelői igazolvány meglétét követelte meg ahhoz, hogy a magán­sze­mély 2021. január 1-jétől őstermelőként szerepeljen az ős­ter­melői nyilvántartásban, ezáltal olyankor például, ha a ma­gánszemély 2020-ban rendelkezett hatályos őstermelői igazolvánnyal, de a hozzá tartozó értékesítési betétlapot ta­valy nem érvényesítette a falugazdásszal, attól még 2021. ja­nuár 1-jétől őstermelőnek minősül anélkül, hogy eziránt in­tézkednie kellett volna.

1.3. Milyen szabályok vonatkoznak az őstermelők családi gazdaságára?

Az őstermelői tevékenység végzésének másik lehetséges formája az őstermelők családi gazdaságának létrehozása. Az őstermelők családi gazdasága olyan önálló jogalanyisággal és a tagok vagyonától elkülönült vagyonnal nem rendelkező termelési közösség, amelyet legalább két, egymással hozzátartozói láncolatban álló mezőgazdasági ős­ter­melő tag hoz létre, és amelynek keretein belül a mező­gazdasági őstermelők az őstermelői tevékenységüket saját gazdaságukban közösen, valamennyi tag személyes köz­reműködésén alapulva, összehangoltan végzik. Egy mező­gazdasági őstermelő egyidejűleg kizárólag egy őstermelők családi gazdaságának lehet tagja.
Hozzátartozói láncolat alatt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 8:1. § (1) bekezdés 1. pontjának megfelelő közeli hozzátartozói kap­cso­latban lévő természetes személyeket, valamint e sze­mélyek hozzátartozói által alkotott csoportot kell érteni.
A Csgtv. szerint az őstermelők családi gazdaságára és tagjára az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ptk-nak a polgári jogi társasági szerződésre vonatkozó ren­delkezéseit kell alkalmazni. Lényeges ugyanakkor, hogy az őstermelők családi gazdaságának nincs önálló ügyleti ké­pessége, nem hozhat létre jogviszonyt, amely alapján az adó­zás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiak­ban: Art.) 7. § 31. pontja szerinti kifizetőnek minősülne. Az őstermelők családi gazdasága keretein belül az őstermelői tevékenységet maguk a mezőgazdasági őstermelők folytatják, ezáltal nem merülhet fel, hogy az őstermelők családi gazdasága végezne őstermelői tevékenységet. Így tehát olyan esetben, ha az őstermelők családi gazdaságának kép­viselője szerződést köt egy egyéni vállalkozóval, vagy egy másik őstermelővel például egy mezőgazdasági szolgál­ta­tás elvégzésére, és e szerződés alapján kifizetést teljesít, akkor ezzel összefüggésben az őstermelők családi gazdasága nem válik az Art. szerinti kifizetővé.
Az őstermelők családi gazdaságának létrehozásához a tagoknak írásbeli szerződést kell kötniük egymással a Csgtv. 7. § (1) bekezdésében meghatározott kötelező tarta­lom­mal. Így például a szerződésben meg kell határozniuk, hogy milyen tevékenységeket kívánnak végezni, ki lesz az őstermelők családi gazdaságának képviselője, és a szemé­lyes közreműködésük formáját is. Az új rendszerben tehát a családi gazdaságokat felváltó őstermelők családi gazdaságának nem vezetője, hanem képviselője van, akivel szem­ben immár nem követelmény, hogy élethivatás­sze­rűen mezőgazdasági tevékenységet folytasson. A képvi­se­lő az őstermelők családi gazdasága tagjainak képvise­le­té­ben az őstermelők családi gazdasága tevékenysége köré­ben jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, például értékesítheti a közösen megtermelt, előállított ter­mé­nyeket, termékeket.
Ezen kívül e szerződésnek tartalmaznia kell a tagok használatában lévő mező-, erdőgazdasági hasznosítású földnek, a használatukban lévő mezőgazdasági termelőesz­kö­zök­nek, az azokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogoknak az őstermelők családi gazdasága tagjai által végzett közös gazdálkodás érdekében való rendelkezésre bocsátást. Itt kell megjegyezni, hogy a termőföldnek a közös gazdálkodás érdekében történő rendelkezésre bocsátása nem jelenti azt, hogy a tagok egymással haszonbérleti szerződést kötnek, így arra sem kerülhet sor, hogy a tagok egymásnak haszonbérleti díjat fizessenek a földön történő közös gazdálkodás fejében.
Mindenképpen célszerű az őstermelők családi gazdaságának alapításáról szóló szerződésben a tagoknak arról is megállapodásra jutni, hogy a közös tevékenység nyere­sé­gét és veszteségét hogyan osztják fel egymás között, mert a Csgtv. alapján ilyen megállapodás hiányában a közösen elért nyereség és veszteség a tagok közt egyenlő arányban oszlik meg.
Az őstermelők családi gazdasága is a nyilvántartásba vétellel jön létre. A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet a NAK-hoz kell benyújtani. Az őstermelői nyilvántartásban szerepel az arra vonatkozó adat is, hogy a mezőgazdasági őstermelő őstermelők családi gazdasága tagjaként végzi-e őstermelői tevékenységét, erre utal az őstermelők családi gazdaságának nyilvántartási száma, a követ­kezők szerint: OCSG, kötőjel és 8 db számjegy (pl. OCSG-00079193).

1.4. Hogyan folytathat őstermelői tevékenységet az, aki korábban közös őstermelő igazolvány alapján vagy családi gazdaságban tevékenykedett?

2021. január 1-jétől megszűnt a közös őstermelői igazolvány alapján végzett tevékenység és a családi gazdaság is, mint mezőgazdasági őstermelői működési forma, ezeket az őstermelők családi gazdasága vál­totta fel a törvény erejénél fogva, a Csgtv. átmeneti ren­delkezései révén.
Eszerint azok, akik 2020. december 31-én hatályos közös őstermelői igazolvánnyal rendelkeztek, 2021. január 1. napjától kezdődően személyükben mező­gaz­dasági őster­me­lőnek minősülnek, együttesen pe­dig őstermelők családi gazdaságaként működnek to­vább azzal, hogy az őster­me­lők családi gazdasága kép­viselőjének azt a tagot kell te­kinteni, akinek a nevére a közös őstermelői igazolványt kiállították.
Ugyanez vonatkozik azokra, akik 2020. december 31-én családi gazdaság tagjai voltak, 2021. janu­ár 1-jétől ők is mezőgazdasági őstermelők és együttesen őstermelők családi gazdaságaként működnek az­zal, hogy ilyen esetben az őstermelők családi gazdasága képviselőjének azt a tagot kell tekinteni, aki a családi gazdaság vezetőjeként szerepelt a nyilván­tar­tásban.
Az így létrejött őstermelői családi gazdaságoknak mindkét esetben 2021. június 30. napjáig meg kell fe­lel­niük az e működési formára vonatkozó, a Csgtv-ben foglalt feltételeknek, ellenkező esetben a NAK törli az őstermelői nyilvántartásból a tagok ősterme­lők családi gazdaságában történő részvételét, e ma­gán­sze­mélyek a továbbiakban önálló őstermelőként szere­pelhetnek ebben a nyilvántartásban.

1.5. Hogyan végezhetnek mezőgazdasági tevékenységet azok, akik a múlt év végéig egyéni vállalkozóként voltak családi gazdaság tagjai, vagy egyéni vállalkozóként volt mezőgazdasági tevékenységük?

Speciális szabály vonatkozik azokra, akik 2020. de­cem­­ber 31-én egyéni vállalkozóként voltak családi gaz­da­ság tagjai. Ők 2021. január 1-jétől szintén me­ző­gaz­dasági őstermelőnek minősülnek azzal, hogy a Csgtv. 19. § (4) bekezdése alapján a NAK-nak 2021. már­cius 31-éig nyilatkozattételre kellett (volna) felszólítani ezeket az őstermelőket arra nézve, hogy a mező- és erdőgazdasági tevékenységet őstermelőként vagy egyéni vállalkozóként kívánják-e folytatni. A Csgtv. 19. § (4) bekezdésének utolsó mondata sze­rint nem zárja ki a mezőgazdasági őstermelőként történő nyilvántartásba vételt az, ha az őstermelőnek a kiegészítő tevékenysége az egyéni vállalkozóként foly­tatott tevékeny­ségei között is szerepel. Ez a sza­bály első olvasatra „meg­töri” a fentebb említett, a mező­gazdasági őstermelőként végzett és egyéni vál­lalkozóként folytatott tevékenységek elhatárolását cél­zó szabályt, ugyanakkor ez az átmeneti rendel­ke­zés mindössze a családi gazdaságokban egyéni vál­lalkozóként tevékenységet végző magánszemélyek te­vékenységeinek átforgatására tartalmaz egy külö­nös ren­delkezést.
A koronavírus miatti világjárvánnyal összefüggésben elfo­ga­dott, a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidék­fej­lesz­tési Kamara egyes eljárásainak a veszélyhelyzet ideje alatti sa­já­tos szabályairól szóló 153/2021. (III. 27.) Korm. rendelet 1. §-a azonban módosított ezen a szabályon, mely­nek következ­té­ben a NAK – a Csgtv. 19. § (4) bekezdésében foglalt 2021. már­cius 31-i határnaptól eltérően – a me­zőgazdasági tevékeny­sé­gét 2020. december 31. napjáig egyé­ni vállalkozói formában végző mezőgazdasági őster­melőt nyilatkozattételre a ve­szélyhelyzet kihirdetéséről és a veszélyhelyzeti intézkedések hatálybalépéséről szóló 27/2021. (I. 29.) Korm. rendelet sze­rinti veszélyhelyzet megszűnése időpontjáig hívhatja fel.
Az előbbi szabályok tehát meghosszabbították a nyilat­ko­zattételre való felhívásra nyitva álló határidőt, ugyanak­kor nincs változás abban, hogy olyan esetben, ha a családi gazdaság tagja egyéni vállalkozóként kívánja folytatni a me­ző- és erdőgazdasági tevékenységét, akkor a NAK 2021. ja­nu­ár 1-jével törli az őstermelői nyilvántartásból. Ha pedig a magánszemély úgy nyilatkozik, hogy nem egyéni vállalkozóként kívánja folytatni a mező- és erdőgazdasági tevékenységét, akkor ezen tevékenységeket 2021. de­cember 31. napjáig töröltetnie kell az egyéni vállalkozói nyil­vántartásból. A Csgtv. 3. § (3) bekezdésében foglalt korlátozó rendel­kezés szerint a mezőgazdasági őstermelő az őstermelői tevékenysége tekintetében nem folytathat egyéni vállalkozói tevékenységet. Ezzel összefüggésben az Evectv. 2. § (2) be­kezdése rögzíti, hogy annak tárgyi hatálya nem terjed ki a Csgtv. szerinti mezőgazdasági őstermelői tevékenységre.Az Szja tv. 3. § 17. pont a) alpontja értelmében egyéni vállalkozónak minősül az Evectv. szerinti egyéni vállal­kozói nyilvántartásban szereplő magánszemély, az említett nyil­vántartásban rögzített tevékenysége(i) tekintetében. Ebből következően mindaddig, amíg a magánszemély nem szünteti meg az egyéni vállalkozást, addig egyéni vál­lalkozónak is minősül. Ha az őstermelői tevékenységén kívül is van egyéni vállalkozói tevékenysége, akkor őster­melőként és egyéni vállalkozóként is működik. Ha azonban csak az őstermelői tevékenységnek minősülő tevékeny­sé­get végezte korábban egyéni vállalkozóként, akkor lénye­gében nem marad egyéni vállalkozói tevékenysége, gon­dos­kodnia kell annak megszüntetéséről.Így például, ha az a magánszemély, aki a tavalyi évben egyéni vállalkozóként vezetett egy családi gazdaságot és az egyéni vállalkozói nyilvántartásban növénytermesztési te­vé­kenysége szerepelt, majd úgy dönt, hogy 2021-ben ős­ter­melőként kívánja ezt a tevékenységet folytatni, akkor mindaddig, amíg ezt a tevékenységet nem törölteti a NAV által vezetett egyéni vállalkozói nyilvántartásból, addig egyé­ni vállalkozóként végzi ezt a tevékenységet, így az eb­ből származó bevétel is vállalkozói bevételnek számít. A növénytermesztéssel összefüggésben megszerzett bevétel attól az időponttól kezdve minősül őstermelői bevételnek, amikortól ez a tevékenység már nem szerepel az egyéni vállalkozói nyilvántartásban, csak az őstermelői nyil­ván­tartásban.
Fentiek alapján a magánszemély döntésén múlik, hogy egy adott mezőgazdasági tevékenységet (pl. állattenyésztés vagy növénytermesztés, illetve ezeken belül egyes állat­fa­jok tartására, növénykultúrák termesztésére irányuló tevé­kenységek) mezőgazdasági őstermelőként vagy egyéni vál­lalkozóként kívánja-e folytatni, és ennek megfelelően kell bejelentkeznie őstermelőként a NAK-hoz, vagy egyéni vál­lalkozóként a NAV-hoz. Korlátozó törvényi rendelkezés hiányában nincs akadálya annak, hogy egy magánszemély valamely mező- és erdőgazdasági tevékenységet (pl. állat­tartás) egyéni vállalkozóként, valamely másik mező- és er­dő­gazdasági tevékenységet (pl. növénytermesztés) pedig őstermelőként végezzen.
Az őstermelői tevékenység, illetve az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése esetén mindenképpen figyelemmel kell lenni azon törvényi rendelkezésekre, melyek szerint a tevékenység megszüntetésének évében ősterme­lői, illetve egyéni vállalkozói bevétel a korábban költség­ként elszámolt és a megszűnéskor meglévő összes készlet leltári értéke, a 200 ezer forintot meg nem haladó tárgyi eszköz leltári értéke [Szja tv. 2. számú melléklet II. fejezet 1. pontja és 10. számú melléklet II. fejezet 1. pontja].

2. Az őstermelők lehetséges adózási módjai, az őstermelői bevétel, a jövedelem és az adókötelezettségek

2.1. Milyen adózási módszereket alkalmazhatnak az őstermelők?

Az előző év végéig az őstermelők döntésétől függött, hogy milyen módszer alkalmazásával állapítják meg bevételükből az őstermelői jövedelmet és annak adókötelezettségét, és olyankor, ha az átalányadózás mellett döntöttek, akkor ezt be kellett jelenteniük a NAV felé.2021. január 1-je ebből a szempontból is jelentős válto­zást hozott, az Szja tv. 8. számú mellékletének 1. pontjában foglalt rendelkezés ugyanis gyakorlatilag abból a törvényi vélelemből indul ki, hogy a mezőgazdasági őstermelő áta­lányadózást alkalmaz. Ha pedig a mezőgazdasági őster­melő tételes költségelszámolással vagy a 10 százalé­kos költ­séghányad alkalmazásával kívánja megállapítani a jövedelmét, akkor az előző évre vonatkozó éves bevallása benyújtásának határidejéig azt kell bejelentenie, hogy nem vá­lasztja az átalányadózást (ideértve azt is, ha az átalány­adó­zás feltételei nem állnak fenn). Ha nem tesz ilyen bejelentést, akkor a mezőgazdasági őstermelő – ha annak feltételei egyébként fennállnak – átalányadózónak minősül. Ha tehát az őstermelő nem kíván átalányadózást alkalmazni az adott adóévben, akkor a megelőző évi személyi­jö­ve­delemadó-bevallásában kell erről nyilatkoznia, ha pedig nem kötelezett személyijövedelemadó-bevallás be­nyúj­tására (pél­dául azért, mert a bevétele nem haladja meg az adómentességi értékhatárt), akkor az adóévet követő év május 20-áig kell ezt a nyilatkozatot megtennie a ’T101 adatlapon.Ezt a nyilatkozatot minden olyan évben ismételten meg kell tenni, amikor az őstermelő nem az átalányadózás sza­bályainak alkalmazása mellett dönt.
Az átalányadózás választására és folytatására vo­nat­kozó bevételi értékhatár is jelentősen megemel­ke­dett 2021. ja­nu­ár 1-jétől, így a mezőgazdasági őster­melő adóéven­ként az adóév egészére akkor alkalmazhatja az áta­lányadózás sza­bályait, ha az e tevékeny­ségéből szár­mazó bevétele az adóévben az éves mi­nimálbér tízszeresét nem haladja meg. Ez az összeg 2021-ben 20 088 000 forint, figyelembe véve azt, hogy bár az idei évben 2021. február 1-jétől emelkedett a havi minimálbér összege 167 400 forintra, de a mi­ni­mál­bérhez kapcsolódó jogosultságok fe­lülvizsgálatáról szóló 21/2021. (I. 28.) Korm. ren­de­let 1. §-á­ban foglalt ren­del­kezés alapján az átalány­adó­zás folytatására vo­natkozó bevételi értékhatár ese­tében már az év ele­jé­től a megemelt összegű mi­nimálbérrel lehet számol­ni.

2.2. Milyen szabályok vonatkoznak a támogatásokra?

Alapvetően mezőgazdasági őstermelői bevételnek az ős­ter­melői tevékenység során megszerzett bevételek tekint­hetők, figyelemmel az Szja tv. 3. § 85. pontja szerinti fogalom-meghatározásra.2020. december 31-éig a mezőgazdasági őster­me­lő által felvett támogatás az Szja tv. 2. számú melléklet I. fejezet 5. pontja értelmében őstermelői bevételnek számított, a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatásokkal összefüggésben pedig az Szja tv. 19. §-ában foglalt rendelkezések alapján kellett megállapítani a bevételt és a jövedelmet.2021. január 1-jétől jelentősen módosultak az ős­ter­melőknek nyújtott támogatások adójogi kezelé­sé­re vonatkozó szabályok, így a 7. § (3) bekezdése alapján nem kell bevételként figyelembe venni a mező­gaz­dasági őstermelő által e tevékenységével össze­füg­gésben kapott támogatás összegét.
Ez a rendelkezés minden, az őstermelői tevékeny­ség­hez nyújtott támogatásra vonatkozik, nem tesz különbséget aközött, hogy a támogatás költségek fe­dezetére vagy fejlesztési célra folyósított támoga­tás­nak minősül-e vagy sem. Ezt a szabály minden ős­ter­melő alkalmazhatja, függetlenül attól, hogy jövedelmét milyen adózási módszer szerint állapítja meg, így a tételes költségelszámolást alkalmazó és az áta­lány­­adózó őstermelőknél sem számít bevételnek az ős­ter­melői tevékenységhez kapott támogatás, azokat tehát sem a bevételi értékhatár, sem a jövedelem szá­mítása során nem kell figyelembe venni, ezáltal az éves személyi­jö­ve­de­lemadó-bevallásban sem kell sze­re­peltetni (kivéve az adó­rendszeren kívüli csekély összegű és csoportmentességi támogatásokat).

2.3. Milyen összeghatárig adómentes az őstermelői bevétel és a jövedelem?

2021. január 1-jétől az őstermelőnek nem kell jövedelmet meg­állapítania, ha az e tevékenységéből szár­ma­zó bevétele az adóévben nem haladja meg az éves minimálbér felét, vagyis 2021-ben az 1 004 400 forintot. Ezen bevételi határ alatt az őstermelőnek bevallási kötelezettsége sem ke­letkezik.
Az átalányadózást alkalmazó őstermelők esetében adómentes az e tevékenységből származó jövede­lem­nek az éves minimálbér felét meg nem haladó része, 2021-ben 1 004 400 forint [Szja tv. 1. számú melléklet 4.26. pontja]. Az átalányadózó őstermelők­nél tehát a törvény a jövedelmet minősíti adómentesnek, melyet a bevételéből 90 szá­zalék költséghá­nyad­dal csökkentve kell kiszámítani. Ez a bevételre vissza­számítva azt jelenti, hogy az éves minimál­bér ötszöröséig, 10 044 000 forintig adómentes az áta­lány­adózó őstermelő bevétele. Ha az átalányadózó őstermelő adó­évi bevétele nem haladja meg az éves minimálbér öt­szörösét, akkor ab­ból nem kell jövedelmet megállapítania, és azt bevallania sem kell, figyelemmel az Szja tv. 7. § (1) bekezdés a) pont­jában és 11. § (3) bekezdés a) pontjában foglalt rendel­kezésekre.
A méhészeti termékek [Szja tv. 1. számú melléklet 4.45. pontja] előállításával és értelemszerűen azok érté­ke­síté­sé­vel foglalkozó őstermelők esetében szintén az éves mi­ni­mál­bér feléig, 2021-ben 1 004 400 forintig adómentes az e termékek előállításából származó jövedelem. Ha pedig a méhészeti tevékenységet folytató őstermelő átalányadózást választ, akkor az előbbi adómentességi sza­bályt és az átalányadózó őstermelők jövedelmére vonatko­zó adómentességi szabályt egymás mellett alkalmazhatja. Ebből következően adómentes az átalányadózó őster­me­lő méhészeti termékek vagy részben méhészeti termékek értékesítéséből származó bevétele alapján megállapított ős­termelői jövedelméből

a) a méhészeti termékek előállításából származó bevétel nélkül számított bevétel alapján megállapított jövedelemnek az éves minimálbér felét meg nem haladó ré­sze, vagy

b) az a) pont szerinti jövedelemnek és a méhészeti ter­mékek előállításából származó bevétel alapján megál­la­pított jövedelemnek az éves minimálbért meg nem haladó része.

Így tehát az átalányadózó, méhészeti tevékenységet folytató őstermelő méhészeti termékekből származó jövedelme minden esetben adómentes. A méhészeti termékek elő­állításán kívüli tevékenységből származó jövedelem pe­dig csak az éves minimálbér feléig adómentes.
Egy példán keresztül bemutatva, egy növénytermesz­tés­sel (kukoricatermesztéssel) foglalkozó átalányadózó őster­melő méhészeti tevékenységet is végez, és az éves összes őstermelői jövedelme 1 500 000 forint. Ebből az általa meg­termelt kukorica eladásával összefüggésben 1 250 000 fo­rint jövedelme keletkezik, az általa előállított mé­hészeti termékek értékesítéséből pedig 250 000 forint jövedelme származik.A növénytermesztésből származó jövedelme az éves mi­nimálbér feléig, 1 004 400 forintig adómentes. A méhésze­ti termékek előállításából származó 250 000 forint jövedelme teljes egészében adómentes, vagyis összességében 245 600 forint adóköteles jövedelme keletkezik.
Az őstermelői bevételből történő adóelőleg-megállapí­tásra vonatkozó szabályok [Szja tv. 47. § (4) bekezdés] az említett összeghatárokhoz igazodnak 2021-ben, vagyis az őstermelő­nek mindaddig nem kell adóelőleget megállapí­ta­nia, amíg az adóelőleg-alapja nem haladja meg az általa alkalmazott adózási módszerhez kapcsolódó adómentességi értékhatárt.

2.4. Milyen adózási szabályok vonatkoznak az őstermelők családi gazdaságának tagjaira?

Az őstermelők családi gazdasága tagjainak adózására vo­nat­kozó alapvető rendelkezéseket az Szja tv. 6. számú mel­léklete tartalmazza. A családi gazdaságok tagjaira vonat­ko­zó szabályokhoz hasonlóan az őstermelők családi gazdasága tagjainak is azonos adózási módot kell alkalmazniuk (az általános forgalmi adó tekintetében is), őster­me­lői jövedelmüket megállapíthatják az átalányadózás sza­bályai sze­rint vagy választhatnak tételes költségelszá­mo­lást is. A ta­gok által alkalmazni kívánt adózási módot a gaz­daság kép­viselőjének kell bejelenteni a NAV-hoz, ugyan­akkor a ta­goknak külön-külön kell eleget tenniük az adókötelezettségüknek (például minden egyes tagnak külön be kell nyúj­tania a személyijövedelemadó-bevallás), de elegendő egy nyilvántartást vezetni a bevételekről és a költ­ségekről.Ahogyan az az 1.3. pontban említésre került, az ősterme­lők családi gazdaságának tagjai az őstermelői tevékeny­sé­gü­ket saját gazdaságukban közösen, valamennyi tag sze­mé­lyes közreműködésén alapulva, összehangoltan végzik. Ezzel összhangban az Szja tv. rögzíti, hogy a tagok a családi őstermelői tevékenység időszakában egymással munkavi­szonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban nem állhatnak. Ez a rendelkezés azonban nem jelenti azt, hogy azok a magánszemélyek, akik egy őstermelők családi gazdaságának tagjai egy gazdasági társaságban nem áll­hat­nak egymással alá-fölérendeltségi viszonyban. Így például nincs akadálya annak, hogy az őstermelők családi gazdaságának egyik tagja egy korlátolt felelősségű társaság ügy­vezetője legyen, az őstermelők családi gazdaságának másik tagja pedig ugyanennek a társaságnak a munkavállalója, és felette az ügyvezető gyakorolja a munkáltatói jogokat.
Az őstermelők családi gazdaságának tagjai átalányadó­zást abban az esetben alkalmazhatnak, ha a családi őster­me­lői te­vé­kenység keretében folytatott őstermelői tevé­keny­ség bevé­tele az adóévben nem haladja meg a tagok­nak az adóév utolsó napja szerinti létszáma és az éves mi­nimálbér tízsze­rese szorzatának összegét, de legfeljebb az éves minimálbér negyvenszeresét, 2021-ben 80 352 000 forintot.
Egy három taggal létrejött őstermelők családi gazdasága esetében ezt azt jelenti, hogy addig van lehetőség átalány­adózásra, amíg a közösen elért összes bevétel nem haladja meg a tagok adóév utolsó napja szerinti létszáma és az éves minimálbér szorzatának összegét, vagyis három fős lét­szám­mal számolva 2021-ben a 60 264 000 forintot.
Átalányadózás esetén az őstermelők családi gazdasága tag­ja­i­nál is adómentes a tag őstermelői tevékenységből szár­ma­zó jövedelmének az éves minimálbér felét meg nem haladó része.
Tételes költségelszámolás esetén, ha a tagok az őstermelők csa­ládi gazdaságát alapító szerződés alapján nem egyenlő arány­ban részesednek a nyereségből és viselik a veszteséget, akkor a tagnak az e tevékenységéből származó bevételét és azzal kapcsolatos költségét az őstermelők családi gazdaságát alapító szerződésben meghatározott módon kell megálla­pítania.
Ha pedig a tagok az alapító szerződés alapján egyenlő arány­ban részesednek a nyereségből és viselik a veszteséget (vagy erről nem rendelkeztek az alapítói szerződésben), ak­kor a tagnak az e tevékenységéből származó bevételét és azzal kapcsolatos költségét a közösen elért összes bevételnek, illetőleg összes költségnek a tagok számá­val történő el­osztásával kell meghatároznia. A bevételek és költségek igazolására bármelyikük nevére kiállított bizonylat egyenértékű, a gépjármű használatával összefüggő költségeket pedig csak azonos elszámolási mód választásával vehetik figyelembe a tagok azzal, hogy a tagok közül csak annak a költ­ségét lehet számításba venni, aki egyébként az Szja tv. szabályai szerint jogosult a gépjárműhasználattal összefüggő költségelszámolásra (a tag ne­vé­re és a gépjármű rendszámára kiállított számlák alapján).

3. A családi mezőgazdasági társaság által a tagoknak teljesített kifizetések adókötelezettsége

3.1. Milyen adózási szabályok vonatkoz​nak a családi mezőgazdasági társaságok tagjai részére nyújtott juttatásokra?

A családi mezőgazdasági társaság nem egy új társa­sági for­ma, hanem olyan, a családi mezőgazdasági tár­saságok nyil­vántartásában szereplő, kizárólag mező-, erdőgazdasági te­vékenységet, illetve kiegé­szí­tő tevékenységet folytató gazdasági társaság, szövet­ke­zet, vagy erdőbirtokos­sá­gi társulat, amelynek lega­lább két tagja van, és tagjai egymással hozzátartozói viszonyban vagy hozzátartozói láncolatban állnak.
Egy magánszemély egyidejűleg csak egy családi me­zőgazdasági társaságnak lehet a tagja. Jogi sze­mély a családi mezőgazdasági társaságnak nem lehet tagja, kivéve azt az esetet, amikor a társaság (szö­vet­kezet) megszerzi a saját üzletrészét (részvényét).
Családi mezőgazdasági társaságként a gazdasági tár­sa­ság, szövetkezet vagy erdőbirtokossági társulat a NAK által a családi mezőgazdasági társaságokról vezetett nyil­vántartásba történő bejegyzést követően működhet. A nyilvántartásba vétel iránti kérelemhez mellékelni kell a Csgtv-ben meghatározott tartalommal elkészített lé­tesítő okiratot. Ebben rendelkezni kell a tagok tulaj­do­nában vagy használatában lévő földek, illetve ter­me­lő­eszközök használatának a társaság részére történő át­en­gedéséről, továbbá a tagok személyes közreműkö­dé­sé­nek formájáról, és a tagokkal való elszámolás rendjéről.A családi mezőgazdasági társaság tagja e tevékeny­sé­gére tekintettel sem a Csgtv., sem az Szja tv. alkalmazásában nem minősül mezőgazdasági őstermelőnek.
A családi mezőgazdasági társaságként működő gazdasági társaság, szövetkezet vagy erdőbirtokossági tár­sulat az Szja tv. alkalmazásában társas vállalkozásnak számít, ezért a tagok által a családi mezőgazdasági tár­saságban végzett személyes közreműködés díjazása, illetve a vezető tiszt­ség­viselői tevékenység ellenértéke az Szja tv. 24. §-a szerinti nem önálló tevékenységből származó jövedelemként adóköteles. Ha pedig a családi mezőgazdasági társaság a tagjai részére osztalékot fizet, akkor a tagot azzal össze­füg­gésben 15 szá­zalékos mértékű személyi jövedelemadó-fizetési kö­tele­zettség terheli és 15,5 százalékos szociális hozzájárulási adót kell fizetnie a hozzájárulás-fizetési felső határig, mely 2021-ben 3 864 000 forint.

3.2. Van-e adómentes szabály a családi mezőgazdasági társaság által a tagoknak nyújtott juttatások esetében?

A családi mezőgazdasági társaságok is alkalmazhatják az Szja tv. 1. számú mellékletébe 2021. január 1-jei hatállyal be­iktatott 4.37. pontban foglalt rendelke­zést. Eszerint adómentes az az összeg, amelyet a társas vál­lalkozás tagja fizet a tag részére

a) a termőföld használati jogosultságának mező-, erdőgazdasági hasznosítás céljából történő átengedése címén,

b) mezőgazdasági támogatás címén, mely támogatás nem minősül jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított költségek fedezetére vagy fejlesztési célra adott támogatásnak,

c) támogatásként, a termőföld-vásárlással kapcsolatos jel­záloghitele törlesztéséhez, feltéve, hogy a termő­földet a juttatással érintett törlesztési időszakban a tár­sas vállalkozás hasznosítja mező-, erdőgazdasági cél­ra és a tag az adott földterület után nem kap a társas vál­lalkozástól az a) pont szerinti juttatást,

d) támogatásként, termőföld vásárlásához, feltéve, hogy a magánszemély a termőföldet mező-, erdőgazdasági hasznosítás céljára legalább 15 évig ingyenesen a tár­sas vállalkozás használatába adja.

További feltétel, hogy a társas vállalkozás által a tagjainak juttatott, az a-d) pontok szerinti adómentes összegek több tagnak történő juttatás esetén sem haladhatják meg az adóévben összesítve az 50 millió forintot. Ha azonban a társas vállalkozás által a tagjának, tagjainak juttatott adómentes összegek az 50 millió forintot meghaladják, a meghaladó részt – több juttatásban részesülő tag esetében a juttatások értékének arányában – a magánszemély által a tárgyév utolsó napján megszerzett egyéb jövedelemként kell figyelembe venni, azzal, hogy ezen egyéb jövedelem esetében nem kell adóelőleget fizetni.
A rendelkezés a) pontja esetében kiemelendő, hogy az adómentesség akkor alkalmazható – eltérően az Szja tv. 1. szá­mú melléklet 9.4.1. alpontjában foglalt rendelkezéstől –, ha a termőföld használati jogosultságát a magánszemély an­nak a társas vállalkozásnak engedi át, amelynek a tagja. A felek közötti megállapodás időtartamára nézve nincs előírás, így annak nem kell legalább öt évre szólnia, mint az előbbiekben említett másik adómentességi szabály sze­rin­ti, a termőföld haszonbérbe adására irányuló megállapo­dás­nak. A b) pontban foglalt szabállyal összefüggésben pedig lé­nyeges hangsúlyozni, hogy a társas vállalkozás a nem költ­ségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támo­ga­tást adhatja át adómentesen a tagjainak. A költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított tá­mogatás fogalmát az Szja tv. 3. § 42. pontja tartalmazza, ez alapján megállapítható, hogy az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból finanszírozott területalapú támogatás, illetve a Közös Agrárpolitika I. pilléréből, terület- vagy állat­alapon kifizetett támogatások (pl. zöldítési támogatás) és annak a nemzeti támogatásból történő kiegészítése (pl. át­meneti nemzeti támogatások) nem számítanak e támo­ga­tási körbe, tehát az ilyen támogatást adómentesen átad­hatja az abban részesülő társas vállalkozás a tagjának. 
Ettől eltérően azonban költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatásnak számítanak az említett törvényi definícióban nevesített, az Európai Mezőgazda­sági Vidékfejlesztési Alapból társfinanszírozott, a fiatal me­zőgazdasági termelők indulásához, gazdaságalapításhoz, va­lamint a mezőgazdasági kisüzemek fejlesztéséhez nyúj­tan­dó támogatások. Ezen kívül pedig a baromfi-, a sertés-, a tenyészbaromfi állatjóléti támogatások, illetve azok a nem­zeti támogatások, amelyek a termelő gazdálkodása során felmerülő költségek fedezetét szolgálják és a tá­mo­gatási feltételek teljesítése során költségek merülnek fel, szintén megfelelnek az Szja tv. 3. § 42. pontjában foglalt feltételeknek, így ezek a támogatások adómentesen nem ad­ha­tók át a társas vállalkozás által a tagok részére.
A fentieket összegezve elmondható, hogy a mezőgaz­dasági őstermelői tevékenységet végző magánszemé­lyek­re vonatkozó új ágazati szabályozás és az azokkal össze­függő szabályok a személyi jövedelemadóban jelentős vál­tozásokat eredményeztek, az idei évtől hatályos rendel­ke­zések alkalmazása és a régi szabályozási rendszerből való zökkenőmentes átmenet jelentős kihívások elé állítja a mezőgazdasági tevékenységet folytató magánszemélyeket.